Szőcs Géza: Passió

Mária imája a Szentlélekhez

 

34 éve várom

hogy eljöjj hozzám

hogy újra eljöjj hozzám

hogy beszéljünk végre arról is

hogy megbeszéljük végre

hogy a gyerek

hogy ez a fiú

HOGY MI LEGYEN A GYEREKKEL

hogyha eljönnél újra

hogy a gyermekről

akinek anyjává kellett lennem

hogy a Fiúról

akit világra hoztam

hogy miért

mért is volt erre szükség

pont énrám azért hogy

hogy Isten Egyszülött Fia

ÉNBENNEM FÖLDI TESTET ÖLTSÖN

HOGY MEGHALHASSON ITT ALANT A FÖLDÖN

két lator között egy véres

és rettentő keresztfán

hogy kínhalált haljon itt Jeruzsálemben

az édenkert mögött

vagy az édenkerttel szemben

szóval: hogy megbeszéljük végre

merthát nekem is tudnom kéne

hogy mit keresett erre ő

mért is sietett ennyire azért

hogy eljusson végre ide ő a Hegyre

hogy eljusson végre föl a Golgotára

és eljutott

és akkor szemét eltakarva

zokogni kezdett, s vágtáját abbahagyta

a mennynek minden őre, gyorsfutára.

Weöres Sándor: A nő

A nő: tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;

a férfié; minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -

a világot dolgokká széthabarja

s míg zúg körötte az egy-örök áram,

címkék között jár, mint egy patikában.

Hiában száll be földet és eget,

mindég semmiségen át üget,

mert hol egység van, részeket teremt,

és névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,

alkot s rombol, de igazán nem él

s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -

ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven

csak az aprózó észnek idegen.

A tétlen vizsgálótól összefagy;

mozogj és mozgasd s már királya vagy:

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,

oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel,

minden hajlása életet lehel,

mint menny a záport, bőven osztogatva;

de hogyha bárki kétkedően fogadja,

tovább-libeg s a legény vérig-sértve

letottyan cimkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese

úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;

mindent, mit párja bölcsességbe ránt,

ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség,

bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;

és végső, királynői díszruhája

a meztelenség.