Bender Máté - No es mentira

Szűz teagőzben halkul a látszat,

Fárad a gond ezer ízen,

Mintha meséje a nap sugarának

Szólna, ahogy csak hittem.

Székem az ég és alkony az ágyam,

Lágy zamat álmokat érlel,

Illata kedv, ki a szem bogarában

Fényfalat épít éjjel.

Szűz teagőzben nyílik a rejtély,

Kérdezi minden a semmit:

„Hát, te ki ellenem élsz, hova lettél?

Vessz oda még egy percig!”

Bágyatag éltem régi betűit

Csésze melegbe temetném,

Hogyha leszűrik, a bánata tűnik

Száraz levelek nedvén.

Szűz teagőzben csillan a Lélek,

Titkaihoz ma közöd lett,

Mintha a tűz, ami hirtelen ébred,

Árnyék lenne fölötted,

Nyurga palástján halk üzenet függ:

Múltam a mámat akarja,

Harcol e kettő, és a szerelmük

Csendként száll a magasba.

Egri Dorottya - Október végén

Még élnek a szívben a hajnali álmok,

Még ébred a vágyam az ajkad előtt,

De látod, a fagyban a régi hiányok

Már nem temetik be az ólom időt.

Még lángol az érben az Érted eredt vér,

Még várva, remélve fogom kezedet,

De érzem, a várakozás szünetet kér,

A büszke tudatban egy én nem ereszt.

Szétég a hitem, vihar égeti végre,

Tűnj el velem, érj ma örökre haza,

Vagy metsszen el újra az arcod elérve,

Hadd öljön azonnal az elme hada,

Nézz rám. Ha kiszórom az éjtelen éjbe

Emlékem eloszladozó nyomait

Indulsz-e makacs s örökös keresésre,

Vagy megszabadulva kidobsz valakit?

Ha nem leszek én, akit el sose engedsz,

Egy hajnali, ködhabos álom alatt

Hűlt ajkamon érzem, ahogy Te felejtesz.

A lámpa kihuny, s ami égve maradt,

Eloltom az éjjeli, néma magányban,

S az elrepülő madarakra fogom,

De végül a szemben, a szívben, a szájban

Mindig Te jöhetsz hazatérni, tudom.

Varga Erzsébet - szelektív gyűjtés

kellemesen el

beszélgetünk

egymás mellett

a szelektív hulla

dékgyűjtésről hogy

a múltkor is telegyűjtötted

a táskád műanyaggal 

ahelyett hogy kijelenteném

a legtermészetesebb inkorpo

rációval hogy szeret

lek

én téged

te folyton változó pótlódó

második személy

mert első én vagyok

én folyton változó etc

unk-ünkből ennyi lett

szelektíven gyűjtünk

szemetet

és nem találni szót mondatot

alkalmas alakzatot

szemeidre hajaidra

aktuálisan épp

lek

borongóbb húron lak

nagyon lak

vasútnál (majdhogynem on) lakok

ami elég ok

a folytonos integetésre

búcsúzunk mink

tőletek tik

köszönnek szelektív gyűjtők

hasonló gyűjtőknek

köszönnek szépet

jót kedveset és

minden szemetet

kösz

Varga Erzsébet - balkáni naplemente

a tengerparton naptejszag

törölközős bugyicsere 

rés nyílik és nyílik a rés 

metasztatizál testszerte 

a testiség 

az alkony hintaja csobban 

vérnarancslébe katonamantra zuhog 

veteránok lehelnek alkoholszagot 

zsolozsmáznak csonkolt végtagot 

sütőben gyereket földbe ásott 

fulladást 

káromkodni kél a kedv

vagy imádkozni – egyre megy

csak a vonatra nem mindegy

hogy voz vagy vlak

mert beállt az emlékromokba

az előrelátott vakrozsda

elvadult-avult szőr-

telenítésben a beretva

rapidbársonyon vért ihat

a színtartó neretva

fölé pont-

osan fel(f)estették

dirib-darabjaiból

a tschontwary-hidat

majom majmun

a diocletianus-piacon

nem lesz több kapribogyó

bor vevése a strandra

alkudozás a sajtra

terjed az EU

-fémia nem –angélium

Varga Erzsébet - kelenföld

állok mint ezer levelével a fa

a lakodalomba

kél a kedv

szólj rám mama

hogy kislányom fasza

van a menyasszonynak

csak szuperlat-

rinákban tudsz beszélni

inkább legóból húzzál fel házat

kártyából vagy szarból várat

amíg a káromkodás-

katedrális várat

legózok legere légi 

szedett-vedetten blattolok

aranybetűs nonlektumot

nyár van és

van ősz is meg tél

és tavasz utca

J. A.

lemegy egészen a dunára

a rakodópart alsó kövén hányok

nézem hogy úszik el a dinnyemag

a kukorica

minden 

izgatja szívem

40 celsius- és alkoholfok

általmennék én a dunán

a hidon margiton szabad()on

vagy a 2-es vagy a 4-es

piroson zöld metrón

mennék gyalog busszal vill-

ámgyorssal hogy elérjek

a napsütötte kelenföldre

otthontalanságom

átszálláshelyére

hol sín zúg

vizelet sistereg

hol várható

késést jeleznek

––––––––––––

––––––––––––

Zsuponyó Gábor - Koppanó szavak

Nedves feketeség, aszfaltfény

tarkította mélysötét tükörcsillogás,

Tejfehér esőfelhőfoltozat a feketeségen,

s mögüle érkező érzékeny csillagpislogás.

Hulladozó lombbolyhok levéltalpaink alatt,

az út színesen levélpettyezett,

Poklos ősz éjszakai álomútján futkosó 

lámpalángok felett sötét már a mennyezet.

Kopogó cipők, combosan boltívelt nyirkos út

a még ködpárás szirmokig,

Rompupillák határhídjai vezetnek szóra,

kik közel engednek a pszichémagánbirtokig. 

Összeomlott vak pocsolyák, fekete könnyek,

Őszi szél lapozta lombot eresztett könyvek.

Felverik bennünk útjaink száradt nyári emlékporát,

S víztömör őszi kandallófüst nyit majd

az árnygondolatoknak a Tejúton fényóvodát.

Hisz megkoptak már a fényjátékok szemeinkben, 

mint a város lombszőnyegünk szálai alatt,

Mint az ősz ömlesztette eső, hullnak talpunk alá

azok az őszi éjbe mártott, üres utcákon koppanó szavak.

2012. október