François Villon: Ballada

melyet a költő készített, anyja kérésére, hogy 
imádhatná a Szent Szűzet 

Óh, Föld úrnője, Égnek asszonya, 
S kit retteg a Pokol, a bús mocsár, 
Jámbor leányod majd fogadd oda, 
Hol drága kört kedveltid népe zár, 
Bár érdemem ezektől messze jár, 
Ám égi jód, Úrnőm, a szent vagyon, 
Vétkem fölött is bővséggel vagyon, 
S e jók nélkül nem jut föl senkisem 
Az égbe - én e jusst hát nem hagyom! 
Óh, élve s halva, ez az én hitem! 

Fiadnak mondd, hogy ím övé ez a 
Törődött szív, és irgalmára vár, 
Ő nőszemélyt nagy bűnből oldoza 
Egyiptom földjén, és nem érte kár 
Teofilusz frátert sem, lelke bár 
Az ördögökkel cimborált vakon; 
Óvj: én ne tégyek ily balgatagon, 
Szent Szűz, kinek szeplőtlen méhiben 
Misénk Szentsége nyugvék egykoron... 
Óh, élve s halva, ez az én hitem! 

Lásd, együgyű, agg szolgálód, soha 
Meg nem tanulok én olvasni már. 
Ám templomunk falán képek sora, 
S ott láttam: a menny csupa lant s gitár, 
A pokol meg szurok, tűz, ronda sár: 
Emettől félek, az tetszik nagyon 
S tudom, kegyes Szűz, én a jót kapom, 
Mert kedveled a bűnöst, ha hiven 
Tér trónusodhoz, s kér éjen s napon... 
Óh, élve s halva, ez az én hitem! 

Ajánlás: 

Szent Hercegnő! Te méhedben s karon 
Hordád örök Fiad, ki akkoron, 
Ámbár Övé az ország s hatalom, 
Jött, bűneink közt élni, idelenn, 
És kínhalált halt szép fiatalon, 
Óh, áldott Úr ő, vallom jámboron, 
És élve s halva, ez az én hitem!

Tóth Árpád fordítása

Akathisztosz Imnosz

1. IKOSZ

Angyali követ száll az egekből a földre,
   üdvözleni az Istenanyát,
   s míg szól szava testtelenül,
   íme testet ölt szeme előtt az Úr.

Álmélkodik, gyökeret ver a lába, imígy szól:
Üdvözlégy, aki által öröm piroslik,
üdvözlégy, aki által az átok eloszlik,
üdvözlégy, akit Ádám bűnös szava hívott,
üdvözlégy, aki Évát megszabadítod,
üdvözlégy, magasság, akit emberi ész sose ér fel,
üdvözlégy, mélység, akit angyali szem sose ér el, 
üdvözlégy, te dicső, a Király ünnepi trónusa,
üdvözlégy, kinek kezedben a világ minden java,
üdvözlégy, akiből árad a nap melege,
üdvözlégy, anyaöl, az isteni test öle,
üdvözlégy, aki által megújhodik a teremtés,
üdvözlégy, akiből imé kivirul a Teremtő,
üdvözlégy, szeplőtelen Asszony.

Bámul mindezeken, de nem riad meg a Szűz,
   s így szól Gábriel előtt:
Milyen különös szavakat szólsz!
   Ha nem vettetik el a mag,
Hogyan foganhat a föld?
   Hogyan is lenne áldott a testem? Mit jelentsen ez alléluja?

Ritoók Zsigmond fordítása

4. IKOSZ

Hallván a pásztorok amint az angyalok
   dicsérik Krisztusnak megtestesülését,
és nyomban a nagy Pásztorhoz futva,
   azt látják, ime: Bárány ő, hibátlan,
Mária szűzi méhének magzatja, akinek Anyját igy magasztalták:

Örvendj, ó, Bárány és Pásztor Anyja,
örvendj, ó, lelkes bárányok akla.
Örvendj, láthatatlan ellenség elhárítója,
örvendj, Paradicsom kapuinak megnyitója.
Örvendj, hisz az égiek a Földdel együtt vigadnak,
örvendj, hisz a földiek az éggel együtt ujjongnak.
Örvendj, apostolok beszédes ajka,
örvendj, vértanúk győztes bizodalma.
Örvendj, szilárd hitnek állandó támasza,
örvendj, kegyelemnek fényes bizonysága.
Örvendj, ki által Hádész megszégyenül,
örvendj, ki által mi fénybe öltözünk.
   Örvendj, szeplőtlen Menyasszony!

Istenhez vezérlő csillagot látván a bölcsek,
   követték fényes, tündöklő útját,
és mintha csak a lámpásuk volna,
   véle keresték az erős Királyt;
s midőn elérték az Elérhetetlent,
   örvendtek néki, s így kiáltottak: Alleluja!

Berki Feriz fordítása

Romanosz Melodosz: Könyörgés

Lét úrasszonya, Isten édesanyja,
óvj minket, kicsiket, ne küldj el, ó, Szűz:
örvényen suhanunk örök veszélyben,
zsákmányként odavetve ősi szörnynek; 

ó, minden hatalom fölött királynő,
lélektől aranyos galamb, te fénylő,
szenteknek diadalma, glóriája,
próféták s hitükért halók virága, 

mindnyájunk segedelme és reménye,
ékesség, színarany-hajú erősség,
tizenkét-kapujú nagy égi város,
Szentlélek gyönyörű kenőcs-edénye, 

Isten kőfala, porba-dönthetetlen,
hitvalló fejedelmek szikla-vára,
lelkes jámborok édes őrizője, –
szeplőtlen szűzi testek éltetője: 

áldunk, mennyei tiszta szép úrasszony
s megváltó Fiadat dicséri szívünk,
embert-támogató dicső Urunkat,
szánalmat s könyörületet remélve 

végső nap dühe jöttekor, királynő!
Akkor majd, Uram, oltalmazz meg engem,
lángoktól kegyesen te válts meg engem,
sátán vak dühe szét ne tépjen engem, 

ördög kárörömét ne öntsd fejemre,
bármit tettem ezerszer ellenedre,
szennyet gyűjtve a satnya, gyönge testre
és lélekre, a bűnöket szeretve.

Weöres Sándor fordítása