A Boldog Terézia Katolikus Feminine Studies Szakkollégium hallgatóinak kutatásaiból​

Házassági tradíciók Rétközberencs három generációján keresztül

Dudás Ágnes

Hagyományok régen és most

DE Angol- Hon-és népismeret tanárszakos hallgató
I. évfolyam - 2015

Hogyan is fogalmazható meg helyesen a házasság szerepe egy nő életében? A legcélszerűbb azzal kezdeni, hogy az esküvő minden asszony - és persze minden férfi - számára mérföldkövet jelent, és millió változást hoz magával. A házassági hagyományok rendkívül sokat változtak az évek folyamán. A néprajzi gyűjtők által is kedvelt téma a lakodalom és a hozzá kapcsolódó szokások nagy tömege. Ebbe beletartozik a szerelem alakulása is, melyet régen bizonyos íratlan konvenciók szabályoztak. A lakodalmat megelőző lánykérést valósággal színjátékszerű szokásnak kell felfognunk, amely külön kutatási témát ölelhetne fel. Kicsiny hazánk lakodalmi és házassági szokásokban igen gazdag, s mondhatni híresek vagyunk a két élet egybekötését követő mulatozásról, lagziról. Ezek a főbb tradíciók a mai modern világban már-már kihalófélben vannak. A változásokat, és az újításokat bizonyítja ez a három generáció elmondásai alapján készült vizsgálat egy kilencven éves, egy ötvenkét éves és egy huszonhét éves falubeli nő emlékei alapján.

„A mai fiatalok már azt sem tudják milyen az a házasság!”- jelenti ki nevetve egy falubéli kedves idős asszony. Mintha egy teljesen más világban történt volna vele a házasság és a lakodalom, s segítségével ebbe a világba én is becsöppenhettem. Felfedeztem a régi magyarság híres hagyományait, amelyekről ma már csak mások emlékidézéséből kaphatunk képet. A változások valóban számottevőek, ugyanakkor pár régi mozzanat mai napig fellelhető a lakodalmakban.

A házasság előtt a lányok szüzességét nemcsak a vallási, de a falubeli erkölcsök és viselkedési normák is megkövetelték. Azonban ez nem mindenhol volt így. Megtudhattam, hogy voltak olyan vidékek, ahol házasságra alkalmasabbnak találták a már teherbe esett lányt, aki így már a házasság előtt bizonyította termékenységét. Ugyanígy a házasság előtti együttélés is szinte tabunak számított, mégis voltak párok, akik megtették. Őket megvetette a falu, s ablakuk alá jártak, hogy hangosan megszólják őket.

A jegyespár életének egybekötését rendszerint megelőzte az udvarlás. Ez akár több évig is tarthatott, s a fiatal legénynek igen türelmesnek kellett lennie, míg megszerezte hőn áhított leányának szívét. Alanyom elmondásai szerint, évekig tarthatott, míg a leány beleszeretett udvarlójába, de az is előfordult, hogy a leány már „első látásra” beleszeretett a fiúba, ám jól esett hiúságának az udvarlás, és a hízelgés, ezért húzta az időt a jegyességig.

A házasságra lépésben, ebben a korban igen meghatározó szerepet játszott a rang, a társadalmi réteghez való tartozás. A kilencvenéves hölgy azt állította, hogy az ő korában ez nem jelentett akkora problémát, amekkorának a dalok, vagy a filmek bemutatják, hiszen egy alsó- vagy középosztálybeli hölgynek eszébe sem volt „más” szemekkel nézni egy tőle rangban feljebb álló férfire. Számukra egy ilyen férfi elérhetetlennek tűnt s így arra sem volt képes, hogy érzéseket keltsen bennük.

Széles mosollyal hallgattam a kikérésről szóló történetet, amely tipikusan a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hagyományt idézte, ahol élünk. A legény és férfirokonai beállítanak a lányos házhoz, ahol rendszerint szándékosan húzzák az időt, míg megjelenik a menyasszony. A vőlegény szól, hogy párját keresi, de a leány családja ezt direkt félreérti, és először virággal jelennek meg, majd tyúkot, macskát hoznak. Ezt követően bevonják a játékba a fiatalabb leány-rokonokat. Alanyom esetében ez jó hosszú időhúzás volt, hiszen mind a hat lánytestvérével eljátszották, hogy megérkezett a mennyasszony.

Új információ volt számomra a koszorúslányok szerepe. Feladatuk az volt, hogy megvédjék a menyasszonyt a rossz szellemektől.  Ahogy nekik is, a vőfélyeknek is nagyobb szerepük volt régen, tekintve már azt a tényt is, hogy számuk is több volt egy-egy lakodalom alkalmával. Ebben a korban a menyasszonyok igen fiatalon mentek férjhez, a tizennyolc év már szinte idősnek számított a házassághoz. Természetesen a koron kívül a testi felépítés is meghatározó volt, mind a hölgyeknél, mind az uraknál. A hölgyeknél a széles csípő dominált, jelezvén ezzel a termékenységre utaló hajlamot, míg a férfiaknál a széles váll és a magas alkat bizonyult vonzónak.

A korban nagy volt a különbség a felső és az alsóosztály által megtartott lakodalmak között. Bár a középosztály-béliek sem engedhettek meg maguknak nagyszabású lakodalmakat, a hangulat mindent felülmúlt, sőt az a hír járta, hogy a paraszti rétegek lakodalmi mulatsága messze túlszárnyalta a felsőbb rangúakét. Az is kiderült, milyen számottevő volt a korban a babona, s különösen érintette ez a házasságot, illetve az azt megelőző időszakot. Ha a hölgy vőlegénye fekete macskát simogatott esküvőjük napja előtt, ezzel - a néphit szerint - a boldog házaséletét alapozhatta meg. Alanyom elmondása szerint ez sikerült is - vagy a babonának, vagy a pár szeretetének köszönhetően.

Édesanyám elmondásai alapján megállapítható, hogy a változások inkább csak sajátosságokat érintettek a házassági szokásokban. . Akkoriban – édesanyám 52 éves - még szívesen hódoltak a hagyományoknak, amelyet akkor még a falu többnyire el is várt. Az udvarlás és a lánykérés ugyanolyan fontos megelőző mozzanat volt, mint az azelőtti korokban. A leányt rendszerint a szüleitől kellett megkérni, vagy jobban mondva „elkérni” az új család alapításához.

Az eljegyzés ebben a korban már több évig is elhúzódhatott, míg régebben az eljegyzés már a házasság előkészületét jelentette, vagyis az eljegyzést követő napon meg is indultak az esküvőszervezői munkák. A lakodalom előtt a férfi szülei állítottak be a lányos házhoz, és ők kérték ki a menyasszonyt.

A mai korral ellentétben, sem 70 éve, sem pedig 30 éve nem éttermek szolgáltak a lagzi helyszínéül. Ezek helyett sátrakat állítottak fel, amelyeket nagy gonddal igyekeztek feldíszíteni. A sátor díszítése egynek számított a lakodalmat megelőző közös programból, amelyet majdnem olyan jókedv övezett, mint magát a mulatságot. A sátrakat a vőlegény szüleinek udvarán állították fel. Édesanyám mosolyogva emlékszik vissza a házasság előtti programokra, hogy az ő szülei, illetve apósa és anyósa is milyen örömmel és hévvel igyekeztek minden részletet a lehető legtökéletesebbre megteremteni. Az idősebb nőrokonok gondosan ügyeltek az ételek készítésére, a csigatészta házilag történő meggyúrására, a töltött káposzta ízletessé tételére, illetve a különböző sütemények ínycsiklandó kinézetére és persze ízére. Bár sem a hagyomány, sem pedig a család nem követelte meg, édesanyám mégis saját maga is részt vett a főzésben-sütésben, persze ezt a nagymamák nem igazán hagyták, mondván, hogy elég felkészülnivalója van a házaséletre. A lakodalmat megelőzően nagyon sok helyen disznóvágásra is sor került, ez is egy volt az ünnepséget megelőző összejövetelek közül.

A korábban vizsgált időszakhoz képest az egyik legeltérőbb tulajdonsága az 1980-as évek lakodalmának, hogy míg a menyecskeruha azelőtt úgymond „magyaros” volt, édesanyám fiatalkorában már a menyasszony saját kedvére választhatott öltözéket, így szakadt meg a hagyomány és az egység e téren, s hódítottak teret a különböző színekben ragyogó ruhák. Minden család örömmel fogadta a meghívást, s az ajándékokat már az esküvő előtt átadták. Ezek az esküvő előtti ajándékok, úgymond „megalapozó” ajándékok voltak, ugyanis liszt, cukor, és egyéb más tartós élelmiszert adtak át a házasulandó párnak, szimbolizálván, hogy soha ne szenvedjenek hiányt abból, ami a megélhetésükhöz szükséges.

A vőlegény csak a lányos háznál láthatta menyasszonyát, persze csak miután megtörtént a kikérős-színjáték, de ez a 80-as években már nem volt annyira hagyományszerű, mint azelőtt. Ki-ki kedvére kihagyhatta, és a szülők beleegyezése után máris kiküldhették a menyasszonyt.

A menyasszony-tánc központi szerepe minden lakodalomnak, ez édesanyámnál sem maradt el, de az ajándékozás itt is eltérő volt a mai modern kori lakodalmaktól. Pénz helyett különböző ajándéktárgyak kerültek átadásra, csupa hasznos dolog, amelyet így nem a házaspárnak kellett beszereznie.

A nők házasság előtti szüzessége a kor előre haladtával egyre inkább ódivatúvá vált, de aki olyan neveltetést kapott, továbbra is megtartotta a szabályt. A házasság előtti összeköltözés azonban még mindig ritkának/elítélendőnek számított, hiszen a kor még mindig úgy vélte, egy házasság akkor indul tisztán, ha a házaspár az esketés után költözik be először egy fedél alá.  Nem lehet tudni, vajon hogy alakult volna a szüleim házassága, ha összeköltöznek, de azt biztosra vehetem, hogy példát mutathatnak 30 éves házasságukkal.

Már egy modernebb és a hagyományoktól távolabb vezető világba vezet be harmadik interjúalanyom. Ő 26 évesen ment férjhez, ez a mai világban fiatalnak számít, holott a régi korokban már vénlánynak nevezték volna. Házasságát férjével 4 év jegyben járás előzte meg, ami szintén a változást mutatja az előző korokkal szemben, ahol a jegyességet nem húzták egy évig sem.

Elmondása szerint viszont szükségesek voltak ezek az évek, talán nem mind a négy, de kettő mindenképp kell egy házasság előtt álló párnak, nem , előtte meddig jártak együtt. Véleménye, hogy az eljegyzés után a pár olyan dolgokon kezd el gondolkodni, amelyek a házasságra készítik fel őket, s mindent alaposan meg tudnak tervezni ezekben az években. Bár kiskora óta Rétközberencs községben nevelkedett, és eljegyzésük utolsó évében vőlegényével a szülői házba költöztek be, esküvőjük mégis városi jelleget öltött. A menyasszony nem vonult végig a falun, mint az megszokott volt, és a kikérés is elmaradt.
Egy közeli városban tartották a szertartást, a lakodalom pedig egy modern étteremben került megrendezésre. A vőfély szerepe mindössze annyiban merült ki, hogy bejelentette, érkezik a vacsora, kezdődik a menyasszony-tánc, és egyéb fontosabb hirdetnivalók - mindezt vőfélyversek nélkül. A menyasszony-táncot említvén, meglepetésként ért, hogy a menyasszony kérésére nem a már évtizedek óta megszokott csárdást táncolták, hanem minden vendégnek egyenként kellett keringőznie vele. Mint kiderült, bár ez nálunk újítás, más országokban ez a hagyomány.

A mai kor lakodalmában egyre több helyen jelenik meg az ifjú pár közös nyitótánca, amely rendszerint disco, latin vagy pop zenére történik, ezek közül is a legismertebb slágerek csendülnek fel. Szintén fontos, szinte elmaradhatatlan része ma már az esküvőknek, a DVD-re is rákerülő kisfilm, a menyasszonyról és a vőlegényről. Ez általában egy romantikus környezetben zajló, pár perces videó, melyben szerelmüket hangsúlyozzák a párok. A 26 éves hölgy büszkén mesélt esküvőjéről, s annak minden mozzanatáról, ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy büszke a magyarok lakodalmi szokásaira.

Nem kell személy szerint keresgélnünk ahhoz, hogy megvilágítsuk az évek alatt változásokon keresztülmenő lakodalmi és esküvői szokásokat. Mindössze 3 generáció szavait kell meghallgatnunk, s akarva-akaratlanul is előkerül, hogyan változnak, vagy épp mi módon maradnak meg a régi korok hagyományai.

El lehet mondani, hogy a külföldi újítások valóban nagy hatással vannak kicsiny Magyarországunkra is, de mindenképp látnunk kell, hogy a hazánkra jellemző és hazánkat alakító színes szokások mai napig fellelhetők. A változások nem ijesztőek, sőt, tradícióink még annál is színesebb képet kaphatnak, ha újításokkal övezzük fel őket, s így lehetőség nyílik arra, hogy mindenki kiszínezhesse élete amúgy is legszebb napját- a hagyomány és az új dolgok színeivel egyaránt.

 

Felhasznált irodalom:
Balassa Iván – Ortutay Gyula (1980): Magyar néprajz. Budapest, Corvina Kiadó