A Boldog Terézia Katolikus Feminine Studies Szakkollégium hallgatóinak kutatásaiból​

A nők irodalmi helyzete a 19. században

Miszkuly Gyöngyi (2018)

 

Fontosnak tartom a 18. század végi női irodalomról szólni egy pár szót, mivel itt kezdődik a női írás. A női írás kezdetének az 1794-ben megjelent Fanni hagyományait tartják, ami egy egyszerű, vidéki nemeskisasszony történetét írja le E/1 személyben. Úgy gondolták, hogy ez egy autentikus női írás és Kármán József csak a nevét adta hozzá, de nem ő írta, hanem egy nő, mert csak egy nő tud női szemmel írni.¹ 

A 18. század végéről két írónőt említhetünk meg: Molnár Borbálát és Újfalvy Krisztinát. Molnár Borbála segítője volt Gvadányi József és költőtársai. ² Önerőből nem tudta volna megjelentetni műveit csak akkor, ha volt egy vagy akár több férfi segítő.

Molnár Borbála és Újfalvy Krisztina levélváltásai megjelentek Barátsági vetélkedés  címmel. Közös könyvük volt ez a mű. ³

 

Miért írnak a nők?

Az írás, az irodalom a nők számára egyfajta vigasz, menedék volt a mindennapi gondok elől, de emellett nem hanyagolták el mindennapi feladataikat, teendőiket sem. Az 1840-es években elfogadott lett a női irodalmi munkásság, de ennek ellenére a nők még mindig monogramok és álnevek mögé bújtak. Fordulatot 1849 novembere hozott, amikor elindult a Hölgyfutár című folyóirat. A forradalom után sok nő került családfenntartó szerepbe és a megélhetést az írás nyújtotta számukra. Az 1860-as években pedig már szerkesztői munkát is kaphattak és már a nőknek jelenhetett meg műveik is. Megjelent többek között Karacs Teréz összes munkája, Bulyovszky Lilla Útinaplója és Tarnóczy Malvina verses könyve is. ⁴

Nem minden férfi támogatta azonban a női írókat. Gyulai Pál Írónőink címmel három részes cikksorozatot jelentetett meg a Pesti Napló 1858-as évfolyamában. Ez a cikksorozat a nők irodalmi szereplésének problematikájával foglalkozik. Gyulai úgy gondolta, hogy a női írók „visszateremtő” vagyis reproduktív képességekkel rendelkeznek, és nem tudnak igazi, nagy, eredeti műveket létrehozni, ezért nincsen például női Shakespeare.⁵ Gyulaival szemben Jókai Mórt az „írónők lovagjának” nevezték. Jókai, amiben csak tudta támogatta a nőírókat és melléjük állt. Pártfogója volt a nőknek több más férfi íróval, költővel egyetembe.⁶

 

Dukai Takách Judit (1795–1836)

1810-es években vált ismertté. Ismerhetjük úgy, mint Malvina, Dudi vagy a „magyar Szappho”. A Dudi nevet Berzsenyi Dániel adta neki, ő csak így nevezte az ő rokonát, Juditot. Berzsenyi verset is írt írónőnknek Dukai Takách Judithoz címmel. Berzsenyi mellett gróf Festetics György is rajongója volt Malvinának. A Helikon-ünnepeken mindig a gróf látta vendégül Keszthelyen. És még Kazinczy Ferencet is fontos megemlítenünk, mivel ő is bátorította, biztatta Juditot az írásra, és ő is írt számára. De még az  Erdélyi Múzeum szerkesztője, Döbrentei Gábor is népszerűsítette, támogatta. Dukai Takách Judit példás feleség és anya lett, ami miatt az irodalom egy kicsit háttérbe szorult az életében.

Malvina kitűnő példa arra, hogy férfitámogatás és rokoni kapcsolatok nélkül nagyon nehéz lett volna bekerülni az irodalmi körbe. ⁷ A rokoni kapcsolatokról pedig néhány nőíró bemutatása után szeretnék többet szólni.

 

Karacs Teréz (1808–1892) és Teleki Blanka (1806–1862)

Karacs Teréz főleg oktatási-nevelési feladatokat látott el, főleg nőneveléssel foglalkozott. Munkája is megjelent Néhány szó a nőnevelésről címmel írt. Ezen felül írt elbeszéléseket, verseket, cikkeket, színműveket is, de nem tartotta magát írónőnek: „Én nem vagyok írónő, csak írogatok néha.”. Nőnevelésben fontos szerepet játszott életében, Miskolcon a leányintézet igazgatója volt. Teleki Blanka is ajánlott neki állást Pesten, amit később el is fogadott, majd ezek után a kolozsvári leányintézetet is igazgatta. Idős korában pedig magántanítványokat vállalt. Közülük megemlíthetjük Arany János unokáját és Széll Piroskát.

1848 júliusában tanügyi kongresszust tartottak, amelyen 257 főből 256 férfi vett részt és az egyetlen nő Karacs Teréz volt.

Mint már említettem Karacs Teréz kapcsolatban állt Teleki Blankával, a politikus grófnővel. Azért együtt említem őket, mert mindketten a nőnevelésben töltöttek be fontos szerepet, de írásaik is megjelentek. Az ő leányintézetében felvilágosult nevelés folyt. Az 1848-as forradalom idején Teleki Blanka intézetének növendékei egy négypontos kiáltvány fogalmaztak meg, amely női egyenjogúságot követelt. A négy pont a következő: (1.) nők egyetemi tanulásának a lehetősége, (2.) választójog, (3.) közoktatás teljes körűvé tétele, (4.) falusi tanítói fizetések emelése.⁸

 

Szendrey Júlia (1828–1868)

E név hallatán mindenkinek Petőfi Sándor jut eszébe. De Szendrey Júlia nemcsak Petőfi Sándor felesége volt, hanem egyben szellemi társa is. 1847 őszén írta mézesheteinek naplóját, amely megjelent az Életképekben.  Pesti leányintézet és a kortárs szellemi irodalom neveltje. Vallomásai egy olyan nőt mutattak be, akinek a mindennapjait a szerelem tölti be. Az olvasók hitelesnek tartották az írásait, mivel köztudott volt, hogy szülei tiltása ellenére ment feleségül Petőfihez. De sajnos nem az írásai tették őt híressé, hanem különc viselkedése, hogy szoknya helyet bátran hordott nadrágot és szivarozott férfiak társaságában. Részese volt a forradalomnak is, amíg terhessége engedte, majd csak 1850-ben tért vissza az íráshoz, az irodalomhoz. Műfordítóként tevékenykedett, fordította Hans Christian Andersen meséit is. Szendrey Júliához köthető A rendíthetetlen ólomkatona vagy A császár új ruhája című mesék fordítása.⁹

 

Csapó Mária (1830–1896)

Vachott Sándor költő felesége, akinek az irodalmi munkásság kenyérkeresés is volt a magatehetetlenné vált férje mellett. Neki is voltak férfi támogatói, amellett hogy költőfeleség volt. Deák Ferenc és Eötvös József támogatását élvezte. Az utóbbi tanácsolta neki, hogy foglalkozzon a gyermekirodalommal. Így Cooper indiánkönyveit fordította és Szendrey Júliához hasonlóan ő is fordított Andersen meséket. Emellett az előbb említett Szendrey Júliáról írt egy emlékiratot, ami a legjobb műve lett. Ezeken felül regények is írt és 25 kötete jelent meg, de napjainkban már mindenki csak a Szendrey Júliáról szóló emlékiratra emlékszik, a többit nem tartják számon. A kenyérkeresést még biztosította számára az, hogy a Családi Kör szerkesztője is volt.¹⁰

 

Beniczkyné Bajza Lenke (1840–1905)

Nővilág munkatársa emellett népszerű és keresett írónő. Kiemelkedik a regényírói karrierje. Második házassága, Beniczky Ferenc révén a társaság és a közélet ismert szereplőjévé tette. Az ő életében is fontos a férfi támogatása, nagy szerepet játszott életében. Ezen felül 1878-ban a tagjai közé választotta a Petőfi Társaság. ¹¹

 

Rokonság

Mint már korábban említettem a rokoni kapcsolatoknak is nagy jelentősége volt. Fontos volt, ha valakinek olyan rokonsága volt, aki őt támogatta. Minden írónőink életében találhatunk irodalmi berkekben ismert férfiakat, akik vagy rokonok voltak vagy csak szimplán szimpatizáltak a nővel és támogatták őt.

Dukai Takách Judit unokatestvére volt Dukai Takách Zsuzsanna, aki Berzsenyi Dániel felesége volt. Berzsenyi Juditot tekintette szellemi társának és feleségét nem. Szendrey Júlia a nagy forradalmár Petőfi Sándor felesége, ez elég ismertséget hozott számára, az utókor a mai napig tanul, beszél róla. Petőfi múzsájaként emlegetik. Csapó Mária Csapó Etelka testvére volt, aki szintén köthető Petőfi Sándorhoz, mivel Etelka Petőfi ifjúkori múzsája volt. Csapó Mária is költőfeleség volt, de emellett rokoni szálak fűzték Bajza Józsefhez és Vörösmarty Mihályhoz is. Bajza Lenke Bajza József és Csajághy Júlia leánya, így rokonságban állt a Csapó, Vachott és a Vörösmarty családdal is. A Csapó, Bajza és a Vörösmarty család úgy rokon, hogy Csapó Mária édesanyja Csajághy Erzsébet, Bajza Lenke édesanyja Csajághy Júlia, Vörösmarty Mihály felesége pedig Csajághy Laura.

 

Befejezés

A 19. században egyre elfogadottabb az irodalomban a női írók, költők, szerkesztők. Az 1848-as forradalom és szabadságharc után sok nőnek biztosította a megélhetést az irodalom. De az ismertté váláshoz fontos volt az ismeretség, a rokoni kapcsolatok, hogy elismert férfi támogassa az írónőket.

 

Felhasznált irodalom

Fábri Anna, „A szép tiltott táj felé” A magyar írónők története a két századforduló között (1795—1905),  Bp., Kortárs, 1996

Fábri Anna, Író nők vagy írónők? A női dilettantizmus és professzionalizmus kérdése a 19. századi magyar irodalomban, Rubicon, 2001/6, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/iro_nok_vagy_ironok_a_noi_dilettantizmus_es_professzionalizmus_kerdese_a_19_szazadi_magyar_irodalomb/ (Utolsó látogatás: 2017.03.03.)

Tarján M. Tamás, Szendrey Júlia halála,Rubicon, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1868_szeptember_6_szendrey_julia_halala/ (Utolsó látogatás: 2017.03.03.)

 

Jegyzetek