A Boldog Terézia Katolikus Feminine Studies Szakkollégium hallgatóinak kutatásaiból
Magyar fiatalok Közép- és Nyugat - Európában: beilleszkedés, befogadás, integráció
- Komár Nóra (2018)
Kutatásom témája a Közép-és Nyugat-Európába néhány éve elvándorolt magyar fiatalok jelenlegi helyzetére irányul. Azt szerettem volna megtudni, hogy a befogadó országokban, hogyan viszonyultak/viszonyulnak hozzájuk a helyiek. Kutatásom relevanciáját az adja, hogy néhány éve felerősödött Európa-szerte a migráció jelensége. Itt gondolok elsősorban arra nagy migráns áradatra, amely Észak-Afrika és a Közel-Kelet országaiból indult el főleg Nyugat-Európába. Itt beszélhetünk menekültekről, akik a hazájukban fennálló konfliktus helyzet elől menekülnek, de beszélhetünk ún. gazdasági bevándorlókról is, akik a jobb megélhetés és a letelepedés reményében utaznak a célországok felé. Ez a téma nagyon aktuális manapság, hiszen Közép-és Nyugat-Európa államainak befogadóképessége is véges. Ez a jelenség tehát elgondolkodtatott azon, hogy sokan mennek el innen Kelet-Európából is Nyugatra dolgozni, és hogy vajon őket nem hozzák-e összefüggésbe a más kontinensről érkezőkkel? Nem kerülnek emiatt esetleg kellemetlen helyzetekbe? Több fiatalt ismerek személyesen is, akik vállalkoztak arra, hogy kint, nyugaton vállaljanak munkát. Kutatásomban tehát azt szerettem volna megtudni, hogy hogyan viszonyultak hozzájuk a jelenlegi tartózkodási helyükön élők. Milyen fogadtatásban volt részük, amikor megérkeztek és elkezdtek új lakhelyükön dolgozni, élni? Voltak-e nyelvi gátjaik a kommunikációban? Hogyan tekintettek rájuk, mint külföldiekre, magyarokra? Nehezítette-e számukra a munkakeresést, hogy nem odavalók? stb.
A migrációról - feltevések
A migráció mindig is jelen volt az emberiség történetében és mindig más ok motiválta az embereket arra, hogy elvándoroljanak a hazájukból idegen földre. Ez lehetett például politikai ok, háborús helyzet vagy csak a jobb megélhetés reménye, de ezen felül sok más tényező is közre játszhatott. Ez ma is így van. Rengeteg oka lehet annak, ha valaki amellett dönt, hogy külföldre megy, ott keres munkát és ott kezd egy másik életet. Ez minden esetben speciális. Az én kutatásom esetében ez csak azért jön szóba, mert azt gondolom, hogy fontos azt látni, hogy valaki milyen okból vándorol el, hiszen a befogadók sok esetben akár ez alapján is véleményezhetnek, ítélkezhetnek felőlük. Meglátásom szerint, nagyon jó példa erre a már ugyancsak emlegettet, ma is fennálló menekültekkel kapcsolatos probléma. Azok az emberek, akik nem érintkeznek közvetlenül migránsokkal és csak a médián keresztül hallanak felőlük, bennük egy olyan kép fog kialakulni, ami kicsit sem empirikus. Viszont azok, akik olyan országban élnek, amelyek a migránsok számára célország, így ők jó eséllyel találkoznak velük napi szinten, bennük más kép él róluk. Vannak, akik úgy kezelik őket, mint menekültek, de vannak, akik azt látják bennük, hogy a jobb megélhetés és a letelepedés miatt érkeztek az adott országba. Sok tényezőnek köszönhetően alakult ki a migráns szó hallatán egy negatív jelentéstartalom. Azt vetettem fel magamban, mielőtt belefogtam volna a kutatásba, hogy majd akiket én meg fogok kérdezni arról, hogy hogyan viszonyulnak hozzájuk külföldön, érzik-e ezt a negatív felhangot a helyiektől velük szemben. Hiszen ők európaiak és az is lehet, hogy nem is feltétlenül azonos célokkal érkeztek az adott országba, mint a menekültek, de felmerült bennem, hogy a helyieknek ők is ugyanúgy „idegennek” számítanak és a jelenlegi sok problémát okozó menekülthelyzet hatására lehet, hogy a velük szembeni viselkedés is megváltozott.
Ennek nyomán indultam el, keresve válaszokat arra, hogy milyen fogadtatásban volt/van része az ismerőseimnek odakint.
Fontos néhány fogalmat tisztázni a kutatásommal kapcsolatosan. Először is magyar alatt azt értem, hogy Magyarországon született és magyar állampolgár. A következő címben is elhangzó fogalom a „fiatal”, ami már bonyolultabb, hiszen igen tág fogalomról beszélhetünk. Próbáltam egy határt szabni életkorban, ami végül a 30-as éveikben járókat jelenti. Az interjúalanyaim ebbe a tartományba esnek. Azt viszont kiemelném, hogy a felhasznált statisztikai adatok nem feltétlen erre az életkorra korlátozódnak, hanem a 20-as éveikben járó kivándorolt fiatalokat is beleszámítják sok helyen az adatokba például, de más életkorúakat is. Elérkeztünk „Közép-Európa” és „Nyugat-Európa” definiálásához. Itt igazából elég figyelembe venni a földrajzi elhelyezkedést, illetve a fogalmak alatt értendő országokat, amelyek Közép-Európa esetében többek között: Németország, Svájc, Ausztria, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, (Magyarország). Nyugat-Európa esetében pedig: Nagy-Britannia, Írország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg.
Kutatásomban 3 egyént kérdeztem meg a témában, akik már legalább 1 éve kint élnek a felsorolt országok valamelyikében. Egyikük Németországban, a második Svájcban és a harmadik pedig Belgiumban dolgozik jelenleg. 2 hölgyről van szó és egy úrról, akik három eltérő munkakörben dolgoznak. Választásom azért pont rájuk esett, mert már minimum egy éve kint vannak, ezért feltételeztem, hogy van tapasztalatuk a befogadást illetően, mind munkahelyi ügyben, mind a magánéletben. Azok az emberek, akik már legalább ennyi időt kint töltöttek másképp látják a kiköltözés utáni közvetlen időszakot, ami akkor nem feltétlen volt olyan „letisztult”, mint, ahogyan most beszámolnak róla. Hiszen a kivándorlás alapvetően egy krízis az egyén életében1. Egy teljesen új kultúrába kerül be az ember, ahol az élete minden szintjén nehézségekbe botolhat.
Statisztikai adatok az elvándorlásról
Mivel a migráció napjainkban igencsak virágzik, ezért sokan foglalkoznak vele. Egyik tulajdonsága az, hogy ez egy relatíve jól mérhető történés. Különféle oldalairól vizsgálhatjuk meg a folyamatot, pl., hogy milyen arányban mennek el férfiak és nők, milyen végzettségekkel rendelkeznek azok, akik elmennek, stb. A következőkben ezeket a statisztikai adatokat szeretném bemutatni, hogy legyen egy átfogó kép az elmúlt években felerősödő migrációról. Viszont fontos említést tennem arról, hogy a legtöbb statisztika nem igazán precíz, nem minden adat állapítható meg pontosan, mint, ahogyan erről a statisztikák készítői maguk is beszámolnak a legtöbb esetben. Ennek ellenére legjobb szemléltetői az adott kor egyes mozzanatainak. A következőkben segítségemre lesz néhány ilyen jellegű adat.
A felhasznált adatok nagy része a 2012-ben a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) által útjára indított SEEMIG- Managing Migration in South East Europe transznacionális együttműködési projekt: „Helyzetkép a magyarországi elvándorlásról” c. sajtótájékoztatójának sajtóanyagából származik. Itt említve van, hogy az adatok a 2013 eleji állapotokat tükrözik.2 Az első szembeötlő adat, amelyet ez a kutatás megállapított, az, hogy 2013 elején 335 ezer olyan 18-49 év közötti személy szerepelt a nyilvántartásban, aki életvitelszerűen nem Magyarországon élt.3Ez egy elég nagy arányt jelentett már akkoriban, de jelenleg is annak számít visszatekintve.
Az Európai Unió tagállamainak magyar állampolgárokra vonatkozó adatai szerint, az Európai Statisztikai Rendszerbe tartozó országokban 280 ezer magyar állampolgár élt 2013-ban.4 Az ekkor kivándorolt magyarok 25%-a 30 év alatti, 63%-a még nem érte el a 40 éves kort.5 Vannak adatok a kivándoroltak végzettségére vonatkozólag is, melyek a következők: a kivándoroltak közül a diplomások aránya az összlakossághoz viszonyítva a kivándoroltakhoz képest magasabb volt (18 vs. 32%).6Legnagyobb részük a magyar migránsoknak Nagy-Britanniába, Németországba és Ausztriába költözött.
Az interjúk tapasztalatai
Az interjúaéalanyaimról már osztottam meg információkat fentebb, most szeretném bemutatni válaszaikat. Igyekeztem mindhárom interjúalanytól ugyanazokat a kérdéseket feltenni, amelyekben láttam a lehetőséget arra, hogy a kutatott kérdéscsokorra össze lehessen rakni belőlük egy kielégítő választ.
Először a kivándorlásuk előzményeiről kérdeztem őket, hogy itthon mivel foglalkoztak, milyen motivációjuk volt, előbb országot választottak-e vagy munkahelyet, beszélték-e a választott ország nyelvét stb. Mindhárom esetben közös volt az ok, amiért elvándoroltak: az alacsony bérezés. Egyikük sem érezte megfelelőnek, reálisnak a munkája után kapott fizetést. Másodsorban a nyelvtanulás volt az ok, amelyet megemlítettek. Abban is konszenzus született, hogy nyitottak voltak kint más munkát is vállani, nem feltétlen a képzettségüknem megfelelő munkát vállaltak volna. K.L. nevű beszélgetőpartnerem azt mondta, hogy ő azért vállalt volna más munkát is, mert kezdetben azt látta fontosnak, hogy a nyelvet gyakorolja. Ezt meg tudta volna tenni más munkakörben is, de mégis úgy alakult, hogy sikerült elhelyezkednie a végzettségével. Amiben még szintén egyetértés volt a megkérdezettjeim között, hogy a munkaadójukat, munkatársaikat, a környezetükben élő külföldieket nem igazán érdekelte, hogy honnan, melyik országból származnak. Nyelvi nehézségekkel mindannyijuk küszködött. Azt mondták, hogy a külföldiek csak akkor voltak nyitottak, ha megkérték őket, hogy segítsenek nekik, mert nyelvi akadályba ütköztek. Egyébként nem kimondottan segítőkészek ilyen téren, sőt van, aki azt mondta, hogy rá egyenesen kiakadtak, amiért nem fejezte ki helyesen magát. Javítgatásba pedig nem igazán bocsátkoztak. „A német anyanyelvűek nem javítottak ki, vagy csak nagyon ritkán. Nekik ez egyfajta teher volt.”7
A munkahelyen többnyire befogadók voltak velük szemben az ottaniak, bár meg kell jegyeznem, hogy az egyik adatközlőm magyarokkal dolgozik együtt, a másik, munkahelyén pedig 80%-ban szintén hozzá hasonlóan, külföldiek dolgoznak. Csupán K.L. dolgozik olyan helyen, ahol ő az egyedüli idegen.
Egy új kultúrában könnyen elveszettnek érezheti magát az ember, ha nem közeledik az ott élők felé, mert elsősorban az idegennek lenne célszerű lépéseket tennie afelé, hogy elfogadják, befogadják az új környezetbe. Persze, hihetetlenül pozitív az is, amikor a helyiek közelednek az új felé. „Belgiumban nem közelednek nagyon az emberek. Egyszerűen csak kedvesek és semmi több! Tehát nincs nagy szoros viszony a szomszédok közt.”8 Vagy „Svájcban az élet teljesen máshogy működik, mint Németországban. Az emberek sokkal zárkózottabbak, és nehezen fogadják el a külföldieket. Itt egyáltalán nem segítőkészek az emberek.”9
Megkérdeztem azt is az interjúalanyimtól, hogy hogyan próbáltak közeledni az ott élők felé. Erre különböző válaszokat kaptam. Van, aki azt mondta, hogy olyan környezetbe került, ahol erőteljes volt a dialektus a köznyelvben és nem kifejezetten az iskolában tanult irodalmi nyelvet használták, ezért úgy döntött, hogy szabadidejében tanul tájszavakat, helyi kifejezéseket, hátha ezzel tud imponálni a környezetében élőknek. Van, aki programokat szervezett, hogy munkán kívül, jobban megismerkedjen a munkatársaival vagy épp a szomszédjaival tartott összejöveteleket. Akadt olyan is, aki azt mondta, hogy néha becsengetett a szomszédokhoz és valamilyen édeséggel, hazai különlegességgel kedveskedett nekik.
Az, hogy ők magyarok, az elmondásuk alapján nem hatott meg senkit igazából. Emiatt sosem keveredtek kellemetlen helyzetbe, de különösebb előnyük sem származott ebből, bár Sz.A. megjegyezte, hogy egyszer kapott egy olyan megjegyzést, hogy a magyarok túl „büszkék”, de bevallása szerint ez nem váltott ki belőle semmilyen reakciót, nem vette sértésnek. Arról is beszámolt, hogy ha magyarokról esett szó egy-egy beszélgetésben, a jelenlegi migráns- politika jutott az eszébe a nyugaton élőknek
Eltérők tehát a megkérdezettjeim tapasztalatai, beszámolói arról, hogyan fogadták őket az „új hazájukban”. Egy azonban bizonyos: a kezdet senkinek sem volt egyszerű. Idő kell, ahhoz, hogy valaki beleszokjon az új környezetébe, megszokja az új szokásokat, embereket, és hogy viszonylag gördülékenyen tudjon kommunikálni az adott nyelven. Meg persze ahhoz is idő kell, hogy az adott kultúra be tudja fogadni az új jövevényt. Mindkettőhöz elengedhetetlen a tolerancia és az alkalmazkodás.
Összegzés
Kutatásomban arra voltam kíváncsi, hogy hogy az európai országokból érkezőkkel, hogyan viselkednek a Nyugaton. Kutatásom elején azt gondoltam, hogy a jelenlegi világméretű migrációs folyamatok befolyásolhatják Ez a feltevésem, megbukott, ugyanis ilyen jellegű tapasztalattal egyik magyar beszélgetőtársam sem találkoztam. Nem érték őket atrocitások, semmiféle kellemetlenségük nem adódott abból, hogy ők is „migránsok” lettek valahol. Feltételezem így, hogy nem olyan fogadtatásban lehetett részük az elején, mint mondjuk a pl. egy szír bevándorlónak. Mindennemű etnocentrizmust és rasszizmust mellőzve, egy szintén európai államból származó kultúrájú egyénnek könnyebb beépülnie egy nyugat-európai országba, mint egy másik kultúrából érkezőnek.
Amit elmondtak az ismerőseim a saját példájukon keresztül talán ad egy kicsi betekintést a sorsukról. A külföldieket az ő példáikban nem érdekelte különösebben az, hogy honnan jöttek, ez nem volt releváns. A fontos az volt, hogy beszéljék a nyelvet és minőségi munkát végezzenek. Nem ők, az ottaniak közeledtek elsősorban, hanem az ismerőseimnek kellett megtenni az első lépéseket az ismerkedésben. Ha nem nagyon tudtak kommunikálni, akkor nem is igazán akartak velük szóba elegyedni, így sokkal nehezebb volt érvényesülni. Ha a kintiek látták az akaratot, a kitartást a nyelvtanulásban például, vagy a hozzájuk való közeledésben, akkor nyitottá váltak és nem zárkóztak el. Az elfogadás-befogadás folyamata tehát igen elhúzódott mindhárom esetben. Most több mint 2 éve vannak kint mindhárman, de még mindig érzik egyes esetekben a távolságtartást, vagy azt néha, hogy le vannak írva idegenként. Ez azért érthető, mert valóban nehéz kezelni azokat a helyzeteket, amikor idegenek lépnek be az életébe, lehet ez szomszéd, munkatárs, stb. Ehhez mindenképp idő szükséges.
Felhasznált irodalom
http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/b337.pdf (Utolsó látogatás: 2017. április 1.)
https://www.ksh.hu/docs/szolgaltatasok/sajtoszoba/seemig_sajto_reszletes.pdf (Utolsó látogatás 2017.április 1.)
http://piackutatas.blogspot.hu/2014/02/az-y-generacio-ertekrendje-infografikak.html (Utolsó látogatás 2017. április 21.)
http://www.ujnemzedek.hu/sites/default/files/atoms/files/magyar_ifjusag_2016_a4_web_0.pdf (Utolsó látogatás 2017. április 21.)
http://oktpolcafe.hu/nyelvtudas-es-kivandorlas-az-agyelszivargas-mertekerol-2386/ (Utolsó látogatás: 2017. április 21.)
http://stresszdoki.com/gondolatok/a-kulfoldi-let-pszichologiaja/ (Utolsó látogatás 2017. április 21.)
Jegyzetek