A Boldog Terézia Katolikus Feminine Studies Szakkollégium hallgatóinak kutatásaiból​

Egyetemi évek és a kapcsolattartás

Éles Eszter (2018)

Előszó

Témaválasztásom legfőbb indoka, hogy magam is egyetemista vagyok és kíváncsi voltam, hogyan alakítják az egyetem hallgatói kapcsolataikat. Mennyire tudatosan építik a jövőjüket, az egyetemista éveik alatt kikkel barátkoznak, kikkel alakítanak ki kapcsolatokat? Ez a kialakított kapcsolat milyen jellegű? Szakmai, baráti, vagy csupán csak a tanulmányaival kapcsolatban tartják a kontaktot? Milyen mértékben tartják fontosnak a kiépített kapcsolatokat? A kapcsolatépítés összefügg-e a tanulmányi eredményeikkel? A szülői támogatás fontosabb-e, felülmúlja-e a másokkal való kapcsolat minőségét? És ezekhez hasonló kérdések merültek még fel bennem. Mindezeken belül konkrétan a női nemre fókuszáltam, de megkérdeztem férfi hallgatókat is és összehasonlítottam a két nem kapcsolatépítésének tudatosságát.

Egyes szakirodalmak tudományos, mások politikai szempontból próbálják megközelíteni a kapcsolati kérdéseket, de én kizárólag a társadalmi, a humán oldalát szerettem volna megvizsgálni. Legtöbben a kapcsolat szó hallatán elsősorban a baráti, szerelmi s azt követően üzleti kapcsolatokra gondol. Igaz, hogy mindezek minőségükben eltérnek egymástól, a szakirodalom, azonban a gyökerét azonosnak tekinti. Elsősorban tisztázzuk a következő alapfogalmakat: kapcsolat, hálózat, ismeretségi háló, lobbizás.

Kapcsolat terminus összetett jelentése miatt nehéz pontosan definiálni, ezért a szakirodalom az alábbi jelentéstartalmakat fogalmazta meg: mód, ahogy két ember vagy csoport viselkedik egymással;mód, ahogy két vagy több dolog kapcsolatban áll egymással; két vagy több dolog közötti összefüggés; szóbeli vagy írásbeli érintkezés valakivel; összeköttetés.Továbbá a kapcsolatoknak két különböző csoportját vázolja még fel a szakirodalom: személyközi kapcsolat, ami személyek közti érintkezést, találkozást jelent; intézményközi kapcsolat: meghatározott cél érdekében végzett formális vagy informális, tervezett vagy spontán együttműködés.

A hálózat (angol megfogalmazásban: network) két rendszer közötti - legyen az emberi vagy gépi – információcsere eszköze. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint 5 különféle értelmezésben különíthető el a fogalom: valaminek szabályos, hálószerű szövedéke; nagyobb terület összefüggő műszaki létesítményeinek rendszere; központból villanyáramot vagy más energiát továbbító vezeték(rendszer); programok, adatok megosztása, közös használatra összekapcsolt gépek rendszere; egységesen szervezett intézmények láncolata.

Az ismeretségi hálózat (social network) egy közösségi struktúra, ami egyének vagy szervezetek kapcsolataiból áll. Tartalmazza azt, hogy az egyének közötti szociális kapcsolatok hogyan és milyen módon léteznek, legyen szó felületes ismeretségről, életre szóló barátságról, vagy akár rokoni kapcsolatokról. Ezt a fogalmat az 1950-es években használták először, név szerint J. A. Barnes. Az effajta csoportokban maximálisan százötven fő vesz részt, míg az átlag százhuszonnégy fő.

A lobbizás a kapcsolatok kiépítését és fenntartását szolgálja, szigorúan törvényes keretek között. Elsődleges hangsúly a kommunikáción van. Törvénytelen formában is létezik, amit korrupciónak vagy megvesztegetésnek hívunk. A lobbi egy szakma és egyben egy kommunikációs érdekérvényesítő eszköz, melynek szakemberei a lobbisták.

 

A kapcsolatok fejlődése

A kapcsolatok fejlődése, mint más hasonló emberi tényezőkkel bíró folyamatok, is szintén leírható. Ezalatt a folyamat alatt sok dolog megváltozik egy kapcsolatban. Ilyen változó lehet a kapcsolat intenzitása, a személyek közötti bizalom, a kiszámíthatóság, a szeretet és még sorolhatnánk. Az elsődleges jellemzője az, hogy mennyire kötelezzük el mankunkat a másik ember iránt, valamint mennyire vonjuk be a kapcsolat fenntartásához a másik személyt, esetleg bevonunk e egy harmadik személyt, vagy csoportot alakítunk ki. Hiszen minden kapcsolat viszonya két vagy akár több személy szellemi szélsősége között helyezkedik el. Ez a partnerek közötti teljes és kölcsönös azonosulást jelenti. A fejlődés során négy szakaszt különítenek el: amikor nincs kontaktus; amikor egyoldalú a kapcsolat; amikor felszínes a kapcsolat; és amikor a kapcsolat a kölcsönösségről szól.

 

Kapcsolatépítés régen és ma

Az idők során, ahogy a világ folyamatos fejlődés alatt esett át, nem csak a kifejezések változtak, hanem maga a kapcsolatépítés, annak színterei, szabályai, módszerei és a többi.

Nagyapáink idejében mindig találtak időt a szórakozásra, emellett az üzletelésre is, de a személyes tiszteletadás erősen élt a mindennapjaikban. Előre bejelentették a rokoni vagy baráti látogatásokat, távoli ismerősökkel, családtagokkal folyamatosan leveleztek, de mindemellett szükség volt a protezsálásra is, hogy a bizalmi kapcsolat kialakuljon.
Mai élettapasztalatok alapján bebizonyosodott, hogy a protekció szükséges velejárója az életünknek, mivel könnyebben boldogulhatunk, ha élünk az ismerősök, barátok, rokonok – átfogó nevén a kapcsolati háló- adta lehetőségekkel. Egy jó kapcsolatot úgy kell megítélni, mint egy épülő házat. Ugyanis a ház is alapokra épül, fokozatosan emelkedik ki a földből és válik tartóssá, csakúgy, mint az életre szóló kapcsolatok, melyek türelmes „munkával” bárki számára elérhető eredmény lehet.

 

Kutatási eredményeim

A fentiek alapján kutatásomban a következő hipotéziseket állítottam fel:

1. Aki jó kapcsolatot tart a tanár és diáktársaival, az jobban/könnyebben teljesít a tanulmányaiban.
2. Aki tovább szeretne tanulni, kevésbé foglalkozik az első három évben a tudatos kapcsolatépítéssel.
3. Aki dolgozik iskola mellett – függetlenül attól, hogy alkalmi vagy állandó munkahellyel rendelkezik, esetleg diákmunkát végez -, nagyobb hangsúlyt fektet a tudatos kapcsolatépítésre, annak reményében, hogy később még többet profitálhat belőle és tanulmányai elvégzése után könnyebben el fog tudni helyezkedni a munkaerő-piacon.

Mivel egyetemistákról van szó, 99% az esélye, hogy a tanulmányaikat befejező friss diplomások a munkaerő-piac felé veszik az irányt és megmozgatnak minden követ, hogy minél sikeresebben és kedvezőbben tudjanak elhelyezkedni, lehetőleg a szakirányuknak megfelelően.

Ezzel kapcsolatban mindössze százkilenc hallgatót kérdeztünk meg az egyetemen elsősorban arról, hogy milyen demográfiai adatokkal rendelkeznek, milyen a szülői hátterük. Tanulmányokkal és annak nehézségeivel kapcsolatos kérdéseket tettünk fel. Milyen kapcsolatot tartanak diáktársaikkal, tanáraikkal? Mennyire tartják fontosnak és tudatosnak a kiépített kapcsolataikat? Milyen terveik vannak a munkahelyüket illetően? Dolgoznak-e, azon belül alkalmi vagy főállású munkát végeznek? Milyen elképzeléseik vannak a jövőjükkel kapcsolatban?

Hetvenhét lány és harminckét fiú töltötte ki a kérdőívet. Kutatásomban azonban a női oldalát vettem figyelembe a kérdőíveknek, főként, hogy kiemeljem a nőt és tudatosságát, kapcsolatait és jövőjét illetően. Tehát a megkérdezett hölgyek 50%-a a 19 és 22 éves korosztályba tartoznak. Szüleik iskolai végzettségét tekintve legmagasabb százalékban a felsőfokú végzettség jelent meg. A megkérdezettek tanulmányi átlaga 3,5 – 4,5 és 5 között mozog. 65% viszont nem dolgozik egyetem mellett, talán ezért is jött ki magas százalékban a 4,5-5-ös átlag, mely azzal hozható párhuzamba, hogy több idejük van a tanulmányaikra koncentrálni. Viszont 18%-uk rendszeresen végez diákmunkát, amely többségében inkább alkalmi. 41% a megkérdezett lányok közül az egyetemi tanulmányai befejeztével szakmájában kíván elhelyezkedni.

A csoporttársaikhoz, tanáraikhoz fűződő kérdésre („Milyen mértékben segítik egymást a tanulmányaikat illetően?”) 80% azt felelte, hogy rendszeresen segítik egymást csoporttársaikkal. Emellett 54% kereste fel egyszer-kétszer tanárait tanulmányaival kapcsolatos kérdésben, míg ezen túl mutató témában, mint például szakmai, munkahellyel kapcsolatban, esetleg magánügyben 94% még soha.

A tudatos kapcsolatépítést illetően 22% épít egyetemi kapcsolataikra és csak 20%-uk családjaikra, a maradék pedig barátra, vagy senkire. A szakmai előrehaladásukat tekintve 32%, akik tudatosan alakítanak ki olyan kapcsolatokat, melyek majd a munkaerő-piacon való elhelyezkedésüket segíti előre.

Mindemellett kíváncsiak voltunk arra is, hogy ki mire számít az egyetem után. Ki mennyire tartja valószínűnek, hogy fogja tartani a kapcsolatot egyetemi társaival, barátaival, és ebből kimutattuk, hogy a megkérdezettek több mint a fele lehetségesnek tartja azt, hogy beszélő viszonyban marad diáktársaival.

 

Összefoglalás

Kutatásom végén összehasonlítást végeztem a megkérdezett nők és férfiak válaszai alapján. Ez összehasonlítás alapján a nők sokkal tudatosabban építenek kapcsolatokat jövőjüket illetően, mint a férfiak. A férfiak többségében inkább tanulmányaival kapsolatban építi ismeretségi körét és sokkal inkább tartja a kapcsolatot csoporttársaival. Mindezek alapján elmondható, hogy a nők „mindenre gondolnak” sztereotípia igaznak bizonyul. 

 

Felhasznált irodalom:

Fehér Ildikó (at all.): A kapcsolati háló építése – de hogyan?. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Budapest, 2011

Füzér Katalin – Gerő Márton – Sik Endre – Zongor Gábor (2006): Társadalmi tőke és fejlesztés. in: Társadalmi riport 2006, Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI, Pp. 335–350.

Sik Endre: A kapcsolati tőke szociológiája. Eötvös Kiadó, Budapest, 2012

Varga V. Attila: Társadalmi kapcsolathálózatok elemzése. BCE Szociológia és Társadalompolitika Intézet, Budapest Corvinus Egyetem, 2011