A Boldog Terézia Katolikus Feminine Studies Szakkollégium hallgatóinak kutatásaiból​

„És lesznek ketten egy testté…”. A házasság előtti tisztaság képe napjainkban

Dudás Ágnes (2018)

Egy jól működő házassághoz elengedhetetlen, hogy a felek kölcsönösen megértsék egymást, ugyanazon elveket vallják, hasonlóan lássák a világot, és egymás keresztjeit hordozzák. Az azonos világlátás teret ad arra, hogy a szerelmespár önmagát adja, s hogy ne kelljen megtagadniuk saját hitüket, életfelfogásukat. Van egy mondás, miszerint a szerelem vak, és ez a kapcsolat kezdeti időszakában valóban így lehet. Ezesetben fennáll a veszélye annak, hogy az egyik fél, vagy talán mind a ketten álarcot húznak, és elbújnak e mögött, csak mert véleményük egy adott dologról, vagy magáról az életről, nem egyezik. Ezért nagyon fontos, hogy egy kapcsolat kezdete a pár értékeinek, hitének és felfogásának őszinte megbeszéléséről szóljon. Csak így kaphatnak tiszta képet a másikról, s így tudhatják meg, hogy kősziklára épülhet-e a házasságuk. Két élet egybekötésének egy nagyon fontos feltétele a két fél vallási hovatartozása, s ezen belül is a vallásuk gyakorlása. A keresztény vallás egyik fő tanai közt a házasság előtti tisztaság, önmegtartóztatás szerepel, amely egy igen nagy ugródeszka lehet a házasság előtt állóknak, természetesen abban az esetben, ha ezt a fogadalmat mindketten vállalják. Mivel jelenlegi világunk ebben a témában is nagyon szélsőséges és megosztó nézeteket képvisel, érdemesnek tartottam, hogy mélyebben foglalkozzak ezzel és interjúalanyaim segítségével tisztább képet kapjak arról, hogy hogyan is néz ki a házasság előtti tisztaság képe napjainkban.

Mosolyogva jöttem haza, miután megtörtént az interjú az első házaspárral. A férj 29 éves, a feleség 26. A házasságkötésük 2015. júniusában történt. A férj görög katolikus vallású, a feleség római katolikus s vallásukat buzgón gyakorolják is. Ha lehet ilyet mondani, ők a falu „álompárja”, hiszen szerelmük nem mindennapi. A feleség elmondása szerint, számára első látásra szerelem volt az a pillanat, amikor jövendőbelijét meglátta egy görög katolikus templomban. 4 évvel házasságuk előtt találkoztak, de ekkor még nem történt több annál, mint hogy egymásra pillantottak. Az ő történetükben a lány volt a kezdeményező fél, aki interneten vette fel először a kapcsolatot az „igéző tekintetű fiúval”. Elindult köztük egy egyéves hosszúságú internetes csevej, de személyes találkozásról nem lehetett szó, mert a férfi- mint kiderült- külföldön tanult, és (ekkor még) úgy tervezte, hogy kint is marad. De érvényesült a mondás, miszerint „ember tervez, Isten végez.” A lány 2 évig kitartóan imádkozott azért, hogy a fiú hazajöjjön, és imája meghallgatásra talált. 2 év múlva ugyanott, ugyanabban a templomban, egymás tudta nélkül újra találkoztak, s immár semmi sem állt útjába annak, hogy személyesen is megismerhessék egymást. A férj mosolyogva mesél arról, hogyan kezdett el udvarolni feleségének, hiszen mint sem tudott arról, hogy felesége már akkor beleszeretett, amikor még nem is ismerték egymást. „Hagytam, hadd küzdjön értem ő is egy kicsit!”- jelentette ki a feleség. Miután megosztották velem történetüket, a témámmal kapcsolatos kérdésekre is nyitottan, őszintén válaszoltak. Elmondásaik szerint olyan téren nem volt számukra nehéz megegyezni a tisztasági fogadalomban, hogy mindketten úgy gondolták, így lehet Isten előtt szent és tiszta a házasságuk. Viszont nehézségekről is beszámoltak, hiszen a testi vágyak sokszor próbálták ezt a célt megakadályozni, de olyankor, mintha Isten lépett volna közbe: vagy csengettek a kapun, vagy megszólalt a telefon, vagy leesett egy tárgy az asztalról. Utólag nagyon hálásak azért, hogy ezek az akkor talán zavarónak tűnő dolgok megtörténtek velük, mert soha nem fogják megbánni, hogy testi kapcsolatukkal vártak a nászéjszakáig. Szerintük Isten már a világ teremtése előtt látja az általa megáldott házaspárokat, s épp ezért a testi együttlétet is azért teremtette, hogy ezek a párok egymással és egymásért éljék meg ezt. Véleményük szerint a testi kapcsolat egy szimbólum, két lélek egyesülésének szimbóluma, amelynek Isten végtelenül örül, s épp ezért örömmel ajándékozza meg vele a párt is. A testet épp ezért másnak adni idő előtt ennek az ajándéknak a semmibe vétele. A beszélgetést azzal zárták, hogy semmiképp sem utasítják el azokat a párokat, akik nem tartották a tisztasági fogadalmat házasság előtt, de a várakozási idő ezerszer szebbé tette az első éjszakát, hiszen ez idő alatt türelmet gyakorolhattak és egymás apró, de annál fontosabb dolgait is értékelni tudták, valamint, hogy számukra minden téren visszaköszön annak az áldása, hogy önmagukat először is, és onnantól kezdve mindörökké egymásnak adják.

A következő interjúalanyaim teljesen más szemszögből világítottak rá a témára. 2012 nyarán házasodtak, együtt járásuk 6 évvel az esküvő előtt kezdődött. Osztálytársak voltak a gimnáziumban, és a második évfolyamban nyitottak új lapot életük könyvében egymásnak. Mindketten római katolikus vallásúak. Házasságuk alapja náluk is a hasonló világlátás. A férj elmondása szerint „hagyományosan” indult szerelmük története, abban az értelemben, hogy először udvarolt jövendőbelijének egy teljes évig, s a lány ezután adta be a derekát. „Kitartó volt, pedig tudta, hogy nekem eleinte egyáltalán nem imponált, hogy udvarol nekem. Más fiú érdekelt, és ő egyáltalán nem volt az esetem.”- mesélte el a feleség, miközben férje kuncogva hallgatta a történetet, majd hozzáfűzte: „A lényeg az, hogy legyőztem azt a másik fiút.” Amikor a szexualitásról kérdeztem őket, nyíltan vállalták, hogy soha nem gondolkodtak azon, hogy tartsák-e a tisztasági fogadalmat. Számukra a testi együttlét egy mérföldkő volt a kapcsolatukban, amely vagy megerősíti, vagy pedig eltávolítja őket egymástól. A pár mindkét fele úgy véli, hogy efféle elvárásokat nem támasztott elénk az Atya, hiszen, ha már Isten szemében ők az idők előtt egynek számítottak, akkor miért lenne fontos várni a házasságig, ami csak a földi idő szerint jelenti a két élet egybekötését. „Mindketten tiszteljük azokat a házaspárokat, akik tisztasági fogadalmat tettek, de mi úgy érezzük, nem bántuk meg, hogy testi kapcsolatot létesítettünk. Jól működik a házasságunk, persze vannak nézeteltérések, ahogyan mindenki másnál is, de a fő az, hogy pár nap után ezek semmivé válnak.”- jelentette ki a feleség, miközben a férj helyeslően bólogatott. Az interjú közben arra is kitértek, hogy a mai világban, ahol az emberek igen késői korban házasodnak, s ezért nagyon nehéz és felelősségteljes döntés az, amikor két ember úgy dönt, hogy vállalják a tisztasági fogadalmat a házasságig. A beszélgetést azzal zárult, miszerint minden ember a saját életéért, és értékrendjéért felel, valamint azért is, hogy ehhez az értékrendhez méltó társat találjon.

A kutatásom alatt női ismerőseimet, barátaimat, szakkollégiumi társaimat is megkérdeztem. Általánosságban véve, körükben az a vélemény dominál, miszerint a tisztaság minden mélyen hívő katolikus számára fontos. „Olyan neveltetést kaptam, melyben nem feltétlenül kötötték ki a tisztaság megtartását, de erősen sugallták. Így én is a tisztaság megtartása mellett állok. Viszont, ha találkozom az igazival, és biztos is vagyok benne, hogy ő az igazi, akkor megtörténhet köztünk a testi kapcsolat. A lényeg, hogy csak és kizárólag a számomra legfontosabb emberrel történjen meg, akivel az életemet fogom leélni.”- nyilatkozott egyikük. Egy 19 éves, korából adódóan fiatal lány, pedig igen érett szavakkal fogalmazta meg véleményét a témával kapcsolatban: „A legnagyobb ajándék, amit a másiknak adhatsz, ha megőrzöd magad neki, és csak neki. Így, ha majd eljön a pillanat, nem áll fenn annak a veszélye, hogy szexuális csalódások érnek titeket, mivel nincs összehasonlítási alap. Talán sok házasság a szexualitás túlértékelése miatt megy tönkre.” Egy pár évvel idősebb ismerősöm pedig így nyilatkozott: „Katolikusként valóban arra neveltek minket, hogy őrizzük meg magunkat a házasságig, de szerintem megkaphatjuk azt a kiváltságot, hogy már a házasság előtt, az együtt járás ideje alatt megérezzük lélekben, hogy egymásnak lettünk teremtve, így ha már ez idő alatt megtörténik, az nem bűn, hiszen biztosak vagytok egymásban, és a házasság pedig csak ennek a biztosságnak- vagy mondhatnám úgy, hogy biztonságnak- a megalapozása.” 

Mint ahogyan az élet mondhatni minden területén más és más az emberek véleménye, úgy az én témámmal kapcsolatban is színes, eltérő, ugyanakkor hasznos és értékes gondolatoknak lehettem részese. Viszont ha egy közös dolgot ki kellene emelnem az interjúimból, az az lenne, hogy mind a párok, mind pedig az egyedülálló lányok számára a legfontosabb az, hogy bármit is tesznek- vagy nem tesznek- boldognak érezzék magukat abban a döntésben. Szabad akaratunk a legnagyobb bizonyíték arra, hogy Isten mindennél jobban szeret minket, s ezért ő nem kényszerít ránk semmit. A házasság előtti tisztaság megtartása, az együtt töltött idő alatt egymás megismerése, felfedezése, apró lépteink alapos és biztos megismerése számomra is fontos. Ha a véleményeket és a témával kapcsolatos gondolatokat összegzem, úgy gondolom nem az a fontos, hogy az ember- vagy jelen esetben egy házaspár- mit fogad meg Istennek, hanem az, hogy ezt a fogadalmat teljes szívvel teljesíteni tudja, hiszen amit Istennek, Istenért megfogadunk, az őiránta érzett szeretetből kell véghez vinnünk. Véleményem szerint férfi és nő akkor válhat igazán egy testté, ha a boldogság, mint egy közös test teszi őket eggyé és ezáltal egésszé.

Felhasznált irodalom

Patch Ferenc SJ (2015): Katolikus spiritualitás - Tabuk nélkül. Budapest, Pauker nyomda

Mihalec Gábor (2011): Gyűrű-kúra. Budapest, Adu-Print Kiadó és Nyomda Kft.

Tomka Ferenc (2010): Biztos út. Budapest, Szent István Társulat.