A Boldog Terézia Katolikus Feminine Studies Szakkollégium hallgatóinak kutatásaiból​

A védőoltások hagyománya Magyarországon

Csermák Sára

 

Kutatásom témája úgy vélem, hogy napjainkban a közellátás egyik legvitatottabb eleme, a védőoltások alkalmazása. Jóllehet a fertőzések elleni küzdelemben egyre nagyobb jelentőségük van, és mint minden modernebb orvosi beavatkozásnak a saját korában, szinte azonnal megteremti a kétkedők és az ellenkezők táborát is.

A hazánkban igen kedvező a járványügyi helyzet, hiszen jelentős mértékben az életkorhoz kötött kötelező védőoltások a 100%-ot megközelítő szintűek. Ezért szeretném áttekinteni az oltóanyagok minőségbeli fejlődését, az általuk eltűntetett betegségeket, így prezentálva az oltási rendszer hatékonyságát hazánkban, ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet az oltóanyaggyártás új kihívásaira is.

 1. Néhány alapfogalom a témában:

Mit nevezünk védőoltásnak?

A védőoltás nem más, mint egy specifikus védekezési forma a fertőző betegségek ellen. Segítségével fokozható a szervezet ellenálló képessége, hiszen a vakcina beadása után védettség alakul ki az adott betegséggel szemben. Mivel ez egy kívülről bevitt „védelmi pajzs” minden esetben mesterséges immunizálást jelent.

Mit tartalmaz az oltóanyag?

A mesterséges immunizáláson belül, elkülönítünk úgynevezett aktív és passzív immunizálást.

Aktív immunizálásról akkor beszélhetünk, ha a vakcina magát a kórokozót tartalmazza, elölt, vagy legyengített formában (= a vakcina protektív antigént tartalmaz). Ebben az esetben a természetes fertőzéshez hasonló folyamatot váltunk ki, így alakítva ki az immunológiai hatást. Előfordulhatnak oltás utáni gyengélkedések, de mivel maga az oltás nem tartalmaz teljes értékű kórokozót, a betegség nem alakul ki. Ilyenkor a védettség kialakulásának ideje hosszabb, maximum 6 hét, de a védett állapot évekig fenn marad.

Passzív immunizálásról pedig akkor beszélünk, ha a vakcina a kórokozó ellen direkt termelt ellenanyagot tartalmazza (= a vakcina immunszérumot tartalmaz). Ilyen esetekben az ellenanyagot, vagyis az antigén ellen ható antitestet korábban idegen szervezetben termeltetik meg. Főleg toxinok és vírusok ellen alkalmazzák, mert a védettség kialakulása ebben az esetben nagyon gyors szinte azonnali, de maga az immunszérum hamar lebomlik a szervezetben, így a hatás nem hosszú távú.

2. Az oltóanyag gyártás kezdete Magyarországon és Európában

Valamennyi fertőző betegség története része az emberiség történetének. A járványok a 20. századig együtt jártak a háborúkkal és sokszor több áldozatot követeltek, mint maguk a hadi cselekmények. Bár Magyarországon a vakcina gyártás az 1930-as években kezdődött meg, maga a biológiai mechanizmus, amit az oltások is elindítanak, ha nem is tudományos pontossággal, de tapasztalati szinten már a 14. században is ismert volt Afrikában, ahol a fekete himlő tombolt.
A módszer maga az inokuláció volt, aminek során nyílt sebekbe fertőzött váladékot dörzsöltek. Ezzel enyhébb lefolyású megbetegedést tudtak elérni, amit az egyén, ha túlélt, akkor a járvánnyal szemben immunissá vált. Ez az eljárás természetesen nem volt teljesen hatékony, a nem megfelelő higiénia miatt ebbe többen belehaltak. Dokumentált tény azonban, hogy a legelső védőoltást a fekete himlő okozta világméretű járvány kapcsán fejlesztették ki. Edward Jenner angol sebész 221 évvel ezelőtt, pontosan 1796. május 14-én oltotta be az akkori kertésze fiát tehén himlővel, majd miután a gyermek átesett a betegségen, fekete himlővel fertőzte meg. Az életveszélyes kísérlet végül sikerrel zárult, így megszületett a világ első oltása, melyet a felfedező 1798-ban publikált. Felfedezése hasonló orvostörténeti jelentőséggel bír, mint Louis Pasteur mikroorganizmusok létét igazoló eredményei.

A magyar orvostörténetben szereplő szakemberek, nemzetközi szinten is kimagasló gyógyszerkultúrával rendelkeztek. Erről írásos emléket gyógyszerkönyvekben találhatunk. A gyógyszerkészítés emlékei a 18. századra nyúlnak vissza. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején 1871-ben született meg az első önálló Magyar Gyógyszerkönyv. A kor nagy tudósai, hasonló mű elkészítésére már 1832-ben felkérést kaptak, de az elhúzódó kutatások, és az 1848-as szabadságharc utáni politikai körülmények a megjelentetést nem tették lehetővé egészen a kiegyezésig 1867-ig. Ekkor született meg az a hivatalos vény előírat gyűjtemény, ami alapján a patikákban, helyileg megrendelésre készültek az orvosságok. A védőoltások ipari mértékben történő gyártásához és a közellátásban való alkalmazásához azonban ennél többre volt szükség.       

Erősödni kezdett az az elképzelés, miszerint a gyógyszerrendelés és a gyógyszerkészítés normáit az államvezetés is megszabhatja, ezzel biztosítva a minőségi ellátás színvonalát a polgároknak. Ennek jegyében – kezdetben még osztrák recepteket követve – kezdte meg a működését az első magyar gyógyszerüzem 1867-ben Budapesten, ez volt a Központi Magyar Gyógyszerészeti Vállalat Rt., ami azonban hamar megszűnt. A gyógyszergyártásnak Magyarországon a 19. századtól vannak hagyományai. 1907-ben nyitotta meg ugyanis kapuit a világhírű Richter Gedeon Rt. vagy akkori nevén Kőbányai Gyógyszerárugyár. Richter Gedeon, a tragikus halált halt, de nemzetközileg elismert gyógyszerész egész élete során organoterápiás (kizárólag vagy teljes mértékben állati eredetű szervekből, szövetekből készült) gyógyszerek előállításával kísérletezett. A gyár 1931-1941 közötti védőoltások gyártásával is foglalkozott, de természetesen közel sem olyan sokrétűen, mint manapság.

Továbbá, nem volt elterjedt a felnőtt populáció, oltással való kezelése, az oltóanyagot szinte kizárólag gyermekeknek adtak, s szinte kizárólag diphtéria, vagyis torokgyík ellen, ami a kor legpusztítóbb gyermekbetegsége volt, évente a megbetegedők közül csaknem 2500 kisgyermek halt meg. A háború legintenzívebb éveiben minden gyógyszergyártás szünetelt, nyersanyag és szaktudás híján, 1945 után azonban újbóli felvirágzás következett, rohamosan fejlődött a gyógyszeripar, ami a mai napig sem torpant meg, s termékeinek minőségét bizonyítja, hogy jelenleg is több mint 80 országba szállítanak gyógyszert kifejezetten magyar gyártók üzemeiből, illetve minden második doboz forgalomban kapható gyógyszer, magyar gyártó terméke.

3. A magyar oltási rendszer:

Országunkban a jelenlegi oltási rendszer már nem csak gyermekekkel számol, tehát fertőzés veszély esetén felnőttek is kaphatnak védőoltást. Alapvetően két csoportba sorolhatóak a vakcinák: kötelező és nem kötelező védőoltások.

Az életkorhoz kötött kötelező védőoltások

(Ide tartozik: BCG, DTPa, IPV, Hib, dT, MMR, Hepatitis B és ezek kombinált formái)

A kötelező védőoltások jellemzően újszülötteket, és kisgyermekeket érintenek három, hét és hat éves kor között, kivéve a Hepatitis B amit 14 éves korban kapnak meg a fiatalok. Egyszeri, illetve ismétlendő oltások ezek ebben az életkorban. Ezeknek az oltásoknak a segítségével sikerült leküzdeni, olyan a 19. században még rettegett gyermekbetegségeket, mint a torokgyík, kanyaró, mumpsz, rubeola illetve az idősebbeket is nagy számmal érintő tuberculosis (tbc). Az oltóanyagok segítségével a megbetegedések száma csökkent, a halálozások száma pedig a nullára redukálódott.

Nem kötelező védőoltások

Ide tartozik többek között: HPV oltás, influenzaoltás, pneumococcus/tüdőgyulladás, meningitis/agyhártyagyulladás/kullancs elleni védőoltás, rotavírus elleni védőoltás és a bárányhimlő elleni védőoltás is.

E kategórián belül beszélünk megbetegedési veszély esetén alkalmazandó, illetve a megbetegedési veszély elhárítása céljából használandó készítményekről. Előbbit már a kialakult kórkép során, utóbbit a még egészséges, ám az adott kór potenciális áldozataként számon tartott páciensek esetében hívjuk segítségül. Különleges csoportját képezi a kategóriának, a nemzetközi utazásokkal kapcsolatos védőoltások sora. Ezek az oltóanyagok jelenleg nem szerepelnek a kötelező oltási rendben, de a rizikó csoport tagjainak térítés ellenében igénybe vehető. Több esetben olyan kórokozó ellen tartalmaznak ellenanyagot, ami ugyan az adott betegség kialakításában nem vállal 100%-os szerepet, de az esetek 80%-ban magas koncentrációban kimutatható jelenléttel bír. Ezen oltások igénybevételekor figyelemre méltó körülmény az oltandó személy életkora, élethelyzete, immunállapota, és az oltással elérni kívánt cél.

4. Az oltóanyagok fejlődése- A jelenkor kihívásai:

Természetesen az oltásokkal elért járványügyi sikerek mellett, a modern kor kutatóinak az újabb és újabb kihívásokkal is szembe kell nézni. Ahogyan fejlődik és átalakul a társadalom, a gazdaság és a világ rendje, úgy adaptálódnak az új helyzethez a mikroorganizmusok és a korokozók, eddig ismeretlen járványokkal fenyegetve a népességet.

Aktuális és vezető probléma Európában a bevándorlás okozta járványveszély, melyet a migrációs medicina művelői gyógyszerészekkel karöltve próbálnak meg kezelni. Soha nem volt Európában akkora a menekültek, menedékkérők száma, mint napjainkban. Problémát jelent, hogy a távolról érkezők, az európai ember immunrendszere számára ismeretlen megbetegedést okozhat, illetve hogy olyan járványok újjáélesztését mozdítják elő, amik ugyan Európában, köztük Magyarországon is eltűntek, de az oltással még nem kezelt gyermekek és környezetük számára súlyos veszélyt jelentenek. A vírushordozónak tekintett személyek illegális tartózkodásuk miatt azonban, egészségügyi ellátást, csak limitáltan, sürgősségi jelleggel vehetnek igénybe, így prevenciós kezelésük jelenleg nem kivitelezhető. E komplex probléma megoldása: szociológus, antropológus, orvos és gyógyszerész szakemberek összefogását igényli a jövőben. A migrációs problémán felül, szüntelenül kutatások folynak az oltóanyaggal eddig nem kivédhető betegségek, például a Dél-Amerika szerte elterjedt, s főleg terhes nők magzatát súlyos agy és koponya elváltoztatásokkal fenyegető, Zika vírus elleni védekezés kapcsán. Nem utolsó sorban, az ellenanyag termeltetésének és szervezetbe juttatásának technikai kérdései is folyamatos fejlesztés alatt állnak.

5. Szükség van, e a védőoltásokra?

Dolgozatom lezárásaként, az oltásokkal kapcsolatos legaktuálisabb kérdésre keresem a választ. A vélemények ezzel kapcsolatban igen megosztók. Tény, hogy Magyarország oltóanyagai nemzetközi viszonylatban kifogástalanok, a népesség 99%-os átoltottságát Nyugat Európában mindenféle szakmai körökben elismerik. Ugyanakkor az is igaz, hogy Európa fejlett demokratikus országaiban (Németország, Ausztria, Svájc), valamint még távolabb az USA-ban és Kanadában is a védőoltások nem kötelezőek.

A gyermek kezelőorvosa és a szülők közösen döntenek a beadás szükségességéről. Vitathatatlan ugyanis, hogy az oltások kétélű fegyverek. Ismerünk ugyanis úgynevezett oltási betegséget, illetve oltási szövődményeket, amik az ellenanyag szervezetbe juttatását követőn 2 héten belül lázzal, hurutos tünetekkel és nyirokcsomó duzzanattal járnak. Ezeknél fontos figyelembe venni, hogy mivel adott esetben még aktív kórokozót használunk ezek a védettség kialakulásának természetes velejárói. Előfordulnak természetesen extrém esetek, amikor a páciens szokatlanul érzékennyé válik, heves reakciót produkál, és olykor belehal az védőoltásba. Ám ezekben az esetekben szinte minden alkalommal az egyén szervezetében van olyan elemi elváltozás, ami szabotálja az oltás sikerességét.

Igen ritka az, amikor az oltott személy lejárt szavatosságú, vagy hibásan előállított oltóanyag miatt veszti el az életét. Szakszerű oltást megelőző orvosi vizsgálattal és körültekintő oltóanyag kiküszöböléssel ezek az esetek elkerülhetők. Továbbá a halálesetek és az oltást követő megbetegedések száma statisztikailag még mindig nem mérhetőek össze az oltások orvostörténeti, gyógyszertörténeti sikereivel.

Összességében elmondható, hogy az oltási rend országonként való eltérésében, többnyire nem a szakmai tudatlanság áll, vagy a felelőtlenség, nem is a leggyakrabban említett gazdasági megfontolások, hanem az oltásokhoz való hozzáállás, az oltási hajlandóság alakulásának sokszor sokkal inkább pszichológiai okai vannak: orvos-szülő kapcsolat, fájdalomtól való félelem, megfelelő információ hiánya, családban emlékezetes rossz tapasztalat:
„A védőoltások általános elutasítása – a mindenféle védőoltásra kiterjedő bizal­matlanság – ritkán fordul elő. Gyakoribb, hogy a szülő szelektál az oltások között: bizonyos oltásokba beleegyezik, másokat elutasít, vagy későbbi életkorban szeretné beadatni azokat. Gyakori szülői érv a ha­lasztásra, hogy még gyenge a gyermek immunrendszere, hadd erősödjön. Nem vetődik fel, hogy mi történne, ha a védő­oltástól is megóvott gyermek igazi beteg­séget kap. Az elutasítás egyszerű érzelmi oka lehet, hogy a szülő nem akarja, hogy megszúrják a gyermekét.”[1]

Véleményem szerint az olvasottak alapján, a legalapvetőbb hiba, az orvos-beteg kommunikáció, továbbá Magyarország lakosságának alacsony egészségügyi intelligenciájában van. Megfelelő az egészségnevelés, prevenciós oktatások, körültekintő és minden részletre kiterjedő terhes gondozás bevezetésével, az oltások beadatásának a kérdése nem generálna konfliktus helyzeteket. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy az oltásellenes szülők büntetőjogi felelősségre vonása nem hatékony módszer, mint ahogy a nem oltott gyermek óvodai, bölcsődei felvételének elutasítása is etikailag vitatható.

 

Forrásjegyzék:

[1]    Dr. Schneider Ferenc: Oltásellenzők, oltáskritikusok; Orvostovábbképző Szemle XXIII. évf. 12. szám, 2016
[2]    Molnár Kornélia: Járványtan, Medicina könyvkiadó, Budapest, 2012, ISBN 987 963 226 364 9
[3]    Tompa Anna: Népegészségtani ismeretek, Semmelweis kiadó, 2008 ISBN 978 963 9656 74 1
[4]    http://www.magyosz.org/hu/hir/show/51/exportbol-el-a-magyar-gyogyszeripar
[5]    http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/994.html
[6]    https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9d%C5%91olt%C3%A1s
[7]    https://www.antsz.hu/felso_menu/temaink/jarvany/oltasbiztonsag/himlo.html
[8]    http://mult-kor.hu/20110729_az_oltas_feltalalojara_emlekeztek
[9]    Dr. Peter Sothmann, Dr. Nina Schmedt Auf Der Günne, Dr. Marylyn Addo, Dr. Ansgar Lohse, Dr. Stefan Schmiedel, Dr. Prinz Gyula: Menekültek, menedékkérők orvosi ellátása a Hamburg-Eppendorfi Belgyógyászati Klinikán, Orvostovábbképző Szemle XXIII. évf. 12. szám, 2016