„Mindent másokért, semmit sem magamért!” - Teleki Blanka
„Mindent másokért, semmit sem magamért!”
Teleki Blanka
1806 Hosszúfalva -1862 Párizs
dr Kat/Judit
Marastoni Jakab: Teleki Blanka
A híres erdélyi Teleki család az 1600-as évek elejétől szerves része az erdélyi és magyar történelemnek. Az első jegyzett „Teleki” Bocskai István „testőrző tisztje” volt, aki feleségül vette a híres erdélyi Garázda család utolsó leszármazottját, Annát, aki magával vitte a házasságba a Báthory András fejedelemtől kapott egész „Szék” (Zek) vidéket, és az ezzel járó „széki” nemesi előnevet is. Az anyagi javakban és leszármazottakban gyorsan gyarapodó család katolikus és református ága is bővelkedik híres és hírhedt tagokkal: főispánok, kancellárok, tudósok, felfedezők, politikusok bőven akadnak a családban, sokuk tevékenysége jelentősen kihatott szűkebb és tágabb hazájukra is.
A család református ágának jeles leszármazottja Teleki Blanka 1806. július 5-én született a család hosszúfalvai kastélyában Szatmárnémeti mellett, Teleki Imre gróf és Brunszvik Karolina első gyermekeként. Anyja az első magyar (és első közép-európai) óvodát alapító Brunszvik Teréz húga volt, a martonvásári Brunszvik grófi család sarja.
/
Martonvásár a XIX: század közepén
A Korompai Brunszvik csal/ül Ferenc Beethoven barátja volt, s a zenetörténelem egyik nővérében sejti Beethoven nagy szerelmének személyét. Teréz, akinek később döntő hatása le/nvásári „parkhoz fűződik ifjúkora romantikus mozzanata, amikor is a korán elhunyt apjának állított emlékkő tövében „felszenteli” magát az „Igazság papnőjének”, s elhatározza, hogy nem megy férjhez. Életének döntő fordulatát az a megtérés- és újjászületési élmény hozza meg, amelyet 34 évesen élt át. Ekkor egzisztenciálisan elkötelezte magát Isten mellett, vállalva, hogy elfogadja „az összes rászoruló gyermeket, akit a Gondviselés neki szán”. Ezt követően születik meg az a szellemi-lelki édesanya, aki majd magára veszi a haza gyermekeinek gondját”1.
Brunszvik Teréz és Josephine
Teréz és Karolina nővére, Josefine, talán Beethoven szerelme (a halhatatlan kedves) volt, ahogy azt a zeneszerző levele is bizonyítja
Teleki Imre (1782 -1848) és Brunszvik Karolina (1782 -1843) (másik nevén: Charlotte, Lotte, Lina), a legkisebb Brunszvik-lány 1805. szeptember 26-án, a martonvásári katolikus esküdtek meg: a vőlegény református, a menyasszony katolikus volt. Teleki Imre németföldi tanulmányai végeztével hazafelé tartott, s Bécsben ismerkedtek össze, ahol Karolina megözvegyült nővérét, Josephine-t segítette.2
Első gyermekük, Blanka „3templomban...”4 Ezek szerint tehát Blanka elvileg görögkatolikus volt, de, mint Teréz nagynénje feljegyzéseiben megjegyzi: istentelen, felvilágosult, sőt, hitetlen volt fiatalkorában.5 Mindenesetre a Teleki család református ágából származott, ifjúkorában református környezetben élt, és gondolkozása semmiképpen sem mutatott a korban szokásos katolikus jámborsággal való bármiféle kapcsolatra. Ha belső habitusát figyeljük, sokkal inkább a magyar reformátusok protestáló-küzdelmes hazaszeretetének megjelenítője.
Teleki Imre szigorú, zárkózott, tudós típusú, különc ember volt, aki kastélya kapubejáratára ezt a jelmondatot íratta: Qui bene latuit bene vixit.6Ritkán fogadott vendégeket, így – a három gyerek: Blanka, Emma, Miksa jórészt társasági élet nélkül nőtt föl. A nevelőnők is gyorsan változtak, mert tevékenységükkel a nagytudású apa gyakran elégedetlen volt. Blanka zenét és nyelveket tanult, ezek mellett kedvenc elfoglaltsága a festészet, szobrászat volt, amikhez a korabeli leírások alapján nagy tehetsége is volt. Sajnos munkái szinte mind megsemmisültek, megmaradt szobra: Teleki Blanka bírái előtt, s néhány rajza.
Életében 1826-ban követke/ntős fordulat, amikoris apja a Brunszvik nagyszülőkhöz, és nagynénjéhez, Terézhez Budára küldi, hogy ott szerezzen magasabb műveltséget és társasági gyakorlatot.
Itt kerül Teréz nagynénje/7" name="_ftnref7" href="mindent-masokert-semmit-sem-magamert-teleki-blanka-1806-hosszufalva-1862-parizs-dr-katona-gyorgyne-tornay-judit.html#_ftn7" title="">7 kapcsolatba a kor olyan kiváló személyiségeivel, mint Döbrentey Gábor, Vörösmarty Mihály és Bajza József.
Barabás Miklós: Teleki Blanka (1833)
Teleki Blanka önarcképe
Ez alatt az idő alatt kép/ófnő a szobrászat és festészet terén is – a legnagyobbaktól tanult: Ferenczy Istvántól szobrászatot, festészetet Thugut Henriktől és Barabás Miklóstól. Nagynénje programjaiban (nőegyletek, óvodalátogatások) Blanka is aktívan részt vett. 1836-ban elkísérte Brunszvik Terézt Németországba, és út közben Pozsonyban Széchenyi Istvánnal is találkozott.
Hamarosan kapcsolatba került a konkrét gyermekneveléssel is, mikor nagynénje Teréz édesanyja krisztinavárosi bérházában megnyitotta az első óvodát, az Angyalkertet.
Brunszvik Teréz grófnő (Szinai István 1860), portrékép, szobra Martonvásáron, szobra Budapesten a Logodi utcában (Kampfl József alkotása 1994)
Egészségi állapota romlás/ utaznia (Saját bevallása szerint melankólia gyötörte, más források súlyosabb betegségre utalnak). Ezután Blanka számára csalódást jelentő évek következtek: a mozgalmas hónapok után Erdélyt és az ottani kulturális életet sivárnak találta annak ellenére, hogy néhány tanítványnak festészetet tanított.1840-ben még magányosabb lett, mert húga, Emma, aki a legjobb barátja és bizalmasa volt, férjhez ment egy francia íróhoz, August de Gerandohoz. Bár a két testvér kapcsolata nem szakadt meg, Blanka újra depresszióba esett. Ebből a helyzetből korábbi jó ismerősének, Fáy Andrásnak írása zökkentette ki (Nőnevelés és nőnevelő intézetek hazánkban). Ebben a szerző a nőnevelést pusztán háziasszony-képzésnek tartotta. Ez a vélemény felháborította a női egyenjogúságért küzdő Teleki Blankát és Brunszvik Terézt. Blanka elhatározta, hogy egy leánynevelő intézetet alapít, és 1843-ban, édesanyja halála után Pestre költözött. Az új cél értelmet adott életének, és elűzte kedélybetegségét.
Leon Cogniet: Teleki Blanka portréja
Karacs Teréz
Kapcsolatba lépett Karacs/ már maga is foglalkozott nőnevelő intézet nyitásával, amit Miskolcon hamarosan meg is tesz Miskolcon. Együtt dolgozták ki a megalakítandó intézetek nevelési tervét. Apja ekkor támogatta, s ezt írta neki: : „A hazafias szellemet mélyítsd el növendékeid keblében, mivel a női nem által jön el a nemzet, sőt az emberiség újjászületése”8Teleki Blanka1845-ben „Szózat a magyar főrendű nők nevelése ügyében” címmel cikket írt a Pesti Hírlapba: ”a főrend vezette tévútra honunkban a nőnevelést, neki kell a zászlót a megtérésre kitűzni.
“Pirul a magyar hölgy, ha mívelt ember magyarul szólítja meg – nem is sejdíti, hogy nemes, emelkedett gondolatot fejezhetne ki azon nyelv, melyet csak a szegény, alárendelt osztály szájából hallott. Három, négy idegen nyelvben jártas Magyarország leánya, akármely más nemzet történetét, mostani állapotát jól ismeri – de nemzeti nyelvét nem érti, hona hajdanából nincsenek képei, hazája jelen küzdelme pedig gyakran, mint gúny tárgya tűn fel előtte. Legszebb álmai, legforróbb vágyai Párizst, Londont varázsolják eleibe, ott tölthetni életét legnagyobb földi boldogságnak képzeli — még csak messzünnen sem jut a dús magyar úrhölgynek eszébe, hogy a sors őt ide rendelte, hogy minél nagyobb adományokkal áldá meg őt a végzet, annál több kötelességet is mért reá, hogy minél elhanyagoltabb a haza, annál inkább tartozik annak minden gyermeke előmenetelén munkálni.” és: „Két út nyílik előttünk, melyen célt érhetünk. Vagy állítsunk intézetet, melyben magyar nevelőnék képzetessenek, hogy tökéletesen pótolhassák azon külföldieket, kik most kizárólag minden főrendű család leányait nevelik. Vagy ha erélyesebben akarunk fellépni, magok a főrendű leányok számára nyissunk egy nagyszerű nevelőintézetet, melyben az anyai nyelvvel együtt a haza szent szeretete oltassék a leány szívébe, hol a külföldi míveltséget a haza iránti kötelesség érzetével egyesítve, tanulhassa a magyar ivadék az idegent becsülni, a hazait forrón szeretni” – írja az a grófnő, aki gyerekkorától németül beszélt, s csak 1844-ben tett fogadalmat, hogy „Nem szeretne másként, csak magyarul beszélni”-ahogy ezt szellemi anyja, Brunszvik Teréz feljegyzi, aki bár a magyar és közép-európai koragyermekkori fejlesztés úttörője volt, sosem tanult meg magyarul beszélni.
Blanka természetesen az „erélyesebb” utat választotta.
Teleki Blanka rajza
1846-ban nyilatkozatot közöltek - amit a cenzúra csak a szerény példányszámban megjelent Honderű című lapban engedett megjelenni - hogy tanintézetet indítanak 8-12 éves előkelő származású lányok számára. Az intézet célját a szellemi, erkölcsi és esztétikai nevelésben jelölték meg, ugyanakkor hangsúlyozták a nemzeti érzelem fontosságát is. Megszervezték a tanári kart. Karacs Teréz, akit hivatása ekkor már Miskolcra szólított, kedves barátnőjét a máramarosszigeti Leővey Klárát ajánlotta, akiből a nőnevelés másik jelentős képviselője lett.
Az intézmény leghíresebb /i) Pál volt, akiből később a márciusi ifjak egyik kiemelkedő képességű vezetője vált.
„Én Fejér Pál magamra vállalván méltóságos Teleki Blanka grófnő által nevelésbe vett kisasszonyok tanítását, kötelezem magamat a legcélszerűbb, és a nevendékek által könnyen fölfogható módon tanítani a világtörténtet, a hazai történetet, az általános és magyar földleírást, természettant és természetleírást, a magyar nyelvtant és helyesírást, mely tudományokat… hetenként 14 órában fogom nekik előadni, mind magyar nyelven”
Vasvári Pál
Az oktatás decemberben Puteáni Rózsa - Deák Ferenc keresztlánya – és egy ingyenes diák: Erdélyi Erzsi számára kezdődik meg, akiket a következő augusztusban 10 másik leány követ.
„Nevelés teszi az embert valódi értelemben emberré, nevelés szerzé meg nyugalmunkat, földi boldogság nkat, nevelés készít utat egy jobb életre… Midőn azonban a férfi nemre nézve elég tág mező nyílik a nemzeti szellembeni önkiképeztetésre, addig a magyar nőnem e tekintetben szűk határok között szorong” – írja a grófnő – „Én e vállalatot lelkemnek tiszta ösztönéből és szeretett hazám iránt szent kötelességből… tűztem ki magamnak célul”.
A tanári kar Hanák János piarista természettudóssal, Thern Károly zeneszerzővel, francianyelv és mennyiségtan tanárral bővül. A grófnő maga is foglalkozik a lányokkal, kirándulni viszi őket, felolvas nekik – az intézetet látogató Brunszvik Teréz megjegyzi, hogy: „Blanka a tanulásba örömöt csempész, csúfolódva ostoroz, és ez jót tesz”.
A Szabadságharc kitörését a tanári és tanulói kar lelkesen támogatja – nem is lehetne ez másként, hiszen a márciusi ifjak egyik legjobb szónoka, Vasvári (Fejér) Pál oktatta őket történelemre. Teleki Blanka maga olvassa fel növendékeinek a „Talpra magyar”-t.
Az intézet neveltjei 1848.május 7-én kiáltványt intéznek az Életképek-Népszava olvasóihoz „Elébb reform, azután nőemancipatio” címmel:
„Ki van mondva a szabadság, tertvériség, egyenlőség elve. Következetességből szóba hozatik a nők emancipátiója, hol komolyan, hol gúnyból. Mind kettőnek örvendünk... (De) kisszerű önérdektől menekülni még nem tudunk, külsőségekben keressük a szabadságot.. már-már felcsapunk a nemezetőrökkel, amazonseregről álmodozunk és gyönyörű karikatúrákra adunk alkalmat..
Ne így, hazám hölgyei! Kacérkodni a szabadsággal nem szabad, azt magára ölteni, mert divat, mert jól áll, szentségtörés – de kötelessége mindenkinek magát arra képessé tenni, hogy e szent szó értelmét egész nagyszerűségében felfoghassa. A szellemi szabadság megtermi a maga gyümölcsét annak idejében a társasági viszonyokban is. Szabadítsuk fel a szellemet közöttünk – erre nem kell törvény, nem kegyelem – reformáljuk önmagunkat. Erény, lelki erő, szellemi kifejlődés, nélkülözhetése a lélektörpítő fényűzési semmiségeknek, fogékonyság a nagy eszmék felfogására, kitartás ott, hol nagyszerű dolgok forognak kérdésben – ezt tűzzük ki célul, erre törekedjünk”9
Ez a kiáltvány azóta is a magyar emancipációs mozgalom egyik fontos dokumentuma.
Az intézetet a szabadságh/ maga Teleki Blanka számolja fel, aki követi a kormányt Debrecenbe, ahol adományokkal és tevőlegesen is segít Vasvári Pálnak katonákat toborozni, sőt maga hímezi zászlójukat, és vállalja a zászlóanyaságot is.
A kormányt követve Szegedre is együtt utaznak Leövey Klárával, ahol értesülnek Vasvári elhunytáról. A halott forradalmár testét azonban nem tudják megtalálni, méltó temetés híján ő is tömegsírba kerül, mint Petőfi Sándor, a másik lánglelkű márciusi ifjú.
Teleki Blanka, Józsa Judit kerámiaszobrász alkotása
Blanka húga, Emma, aki hozzá hasonlóan a forradalom lelkes híve lett, álruhában Drezdába szökött, hogy csatlakozzon férjéhez, De Gerando Ágosthoz, aki külföldön próbált támogatást szerezni a magyar szabadságharcnak. Blanka és Leövey Klára a kiskorú Erdélyi (Bernvaller) Erzsikével a pálfalvai kastélyban bujdosó honvédeket rejtegetett, és gyűjtötte a szabadságharc ereklyéit – amik birtoklása kötél általi hallállal volt büntethető. Teréz nénjének írta: „Boldog most, aki rátalált egy oltárra, s egy istennek áldoz... Most, igen most értem meg a vallásos rajongást - a jelent feláldozzák egy túlvilágnak, ami talán nem is létezik, én [pedig] egy jövőnek, ami talán sosem virul ki...”10
Húgával – aki időközben e/ meg kívánta írni a magyar szabadságharc történetét - vegytintával írott levelek által tartotta a kapcsolatot, ami azonban nem kerülte el az osztrák hatóságok figyelmét. 1851-ben kastélyában házkutatást tartottak, Kossuth bankókat találtak, és Blankát barátnőjével, Leővey Klárával és szolgálólányával, Erzsikével együtt letartóztatták. Két évig őrizték a pesti Újépületben, majd megszületett az ítélet:
„A 3-ik haditörévnycikk és a magas Cs.k. III. hadsereg parancsnokság 1849. július 1-én kelt hirdetménye értelmében felségárulás bűnéért, .. és súlyosbító körülményként úgynevezett Kossuth bankjegyek eltitkolásárét, tekintettel a katonai büntető törvénykönyv 34-ik cikkére Teleki Blanka grófnő10 évi, Lővei Klára 5 évi várfogsággal büntettessék, Erdélyi, valódilag Bernvallner Erzsébetnek pedig a 13 hónapi vizsgálati fogság büntésül számíttassék be”
Az embert próbáló két év /n tartotta egymásban és önmagukban a hitet.
Teleki Blanka – Madarász Viktor rajza
A kufsteini vár 1850 k.
„Ritka szellemi képességű és tudományos műveltségű, meg nem félemlíthető szilárd akaratú és fáradhatatlan kitartású hölgy”11 – nyilatkozott egyik bírája Teleki Blankáról.
A sok kérvény, közbenjárás hiábavaló volt: a legfelsőbb megerősítés mindössze azon hozzátétellel élt, miszerint mind három fogolynál: „a vizsgálati fogság a kimért büntetési időbe betudassék”
A két nő több börtönben is raboskodott, de fogságuk nagy részét Kufsteinben töltötte borzalmas körülmények között. A grófné ismerősei sür/jlandó kegyelmi kérvényt benyújtani. Megalázó körülmények között tartották fogva, később Laibachba szállították, ahol cellájában a hőmérséklet a 10 Celsius fokot szinte sohasem haladta meg.12
Az ítélet kihirdetése után még egy hónapot az Újépületben töltött együtt Teleki és Leővey. Július 20-án vitték a rabnőket Bécsbe, majd onnan vonattal Linzbe a végállomásra, a kufsteini várbörtönbe pedig már postakocsi szállította őket. Július 25-ére érkeztek meg, börtönük helyszíne, a „Császártorony” lett, amely akkortájt a Monarchia legszigorúbb fogdájának számított.
Kufstein vára (Teleki Blanka rajza)
„A cellákhoz mintegy 700 lépcső vezetett fel, a két nő számára fenntartott szobácskákat Leőwey szimbolikusan „két kőkoporsónak” és „élő sírnak” nevezte versében. A 3. számú cella Teleki Blankáé, a 4. számú Leőwey Kláráé volt, amelyeknek közös ajtaja volt, a hármast csak a négyesből lehetett szellőztetni. A sötét szobák ridegségét egyedül a közös pitvar enyhítette, így Blanka és Klára napközben itt találkozhatott, beszélgethetett egymással. A börtönkörülményeik azonban nagyban függtek az aktuálisan kinevezett várparancsnok személyétől: így volt időszak, amikor viszonylag emberséges körülmények között telhettek napjaik, de kegyetlen embert próbáló hónapjaik is voltak. Az első két hónapban Josef Nehiba nyugalmazott, magyar származású ezredes, várparancsnok női mivoltukra való tekintettel enyhített a raboskodásuk körülményein: engedélyezte számukra az író- és rajzeszközök használatát, valamint azt, hogy saját költségükön kiegészíthessék az igencsak szegényes rabkosztot. A bezártság enyhítésére, és maguk „szórakoztatására” a rabságban oltárterítőt hímeztek, amelyhez az alapanyagot maga Nehiba hozta. Továbbá a parancsnok naponta két óra sétát engedélyezett a rabnőknek a várudvar József terén. Nehiba a könyvolvasástól sem tiltotta el a két rabnőt. Kedvenc olvasmányuk a grófnő rokona, Teleki József által írott Hunyadiak kora Magyarországon volt. A könyv cselekménye hangos olvasással elevenedett meg a csupasz kőfalak között Teleki Blanka és Leőwey Klára tolmácsolásában.
Ám Nehiba korai halála után 1853. szeptember 28-án, az új parancsnok kinevezéséig, ideiglenesen Gottlieb Kempf (Kämpf) „helyi alkalmazású” százados került a várbörtön élére. Ő kegyetlenkedései révén kívánt megfelelni az elvárásoknak, továbbá ettől remélte a ranglétrán való feljebbjutását, a kufsteini várparancsnoki kinevezését. Ettől kezdve a Nehiba által nyújtott engedmények megszűntek. A szabályzat szerint a rabok saját ágyneműjük helyett, csak állami szalmabálákon hajthatták álomra fejüket, és kizárólag rabkosztot kaphattak. A parancsnok csak 10 krajcárt hagyott náluk, női cseléd nem szolgálhatta őket, csak egy láncos rab. Egyúttal elkobozták könyveiket, író- és rajzeszközeiket, valamint megtiltották nekik a kézimunkázást is. Kempf legkegyetlenebb döntésével, a külvilággal való utolsó kapcsolatot, a szabad levegőn való sétálás lehetőségét is megvonta tőlük. Végül külön cellába csukatta Telekit és Leőweyt, hogy ekképpen végleg megtörje őket. A két nő hihetetlen erős személyisége azonban életben maradásuk záloga lett. Végül az ideiglenes parancsnok az ágyneműket mégis csak meghagyta nekik, továbbá Leőwey Klára érvelésére – miszerint Teleki Blanka szobája csak az övéből szellőztethető, és ennek hiányában meghalhat, noha nem ítélték halálra – az ideiglenes parancsnok a külön cellába zárás parancsát is feloldotta. A kegyetlen bánásmódot a rabnők sokáig nem tudták volna elviselni, és életüket is annak köszönhették, hogy kinevezték a vár véglegesített parancsnokát. Kempfet gróf Joseph Mercandin alezredes váltotta a szolgálatban 1853 végén, aki ismét úrinőkét bánt a foglyokkal. Mercandin Kufsteinbe érkezése előtt Bécsben ígéretet tett a Teleki családnak (Brunszkvik Ferencnének), hogy mindent el fog követni a két nő emberséges börtönkörülményeiért. Sőt tudjuk, hogy az ott raboskodó férfiak a saját körülményeik jobbá fordulása helyett folyamatosan kérték az új parancsnokot, hogy először a két rabnő életét könnyítsék meg. Mercandintól ismét több engedményt kaptak, de a Nehiba időszak lojalitása már nem tért vissza.”13
Amit nagynénje, a mélyen hívő katolikus asszony sosem tudott elérné, a börtönidő megtette, Blanka megtért, és elfogadta sorsát:
„Drága, mélyen tiszte/
Végül 1857-ben amnesztiáv/id magyarországi tartózkodás után önkéntes emigrációba költözött, Bajorországban és Franciaországban élt, több súlyos betegséggel küzdve. Végül 56 éves korában, 1862. október 23-án halt meg Párizsban. Sírjánál Irányi Dániel, a márciusi forradalom egyik vezetője mondott gyászbeszédet. Teleki Blanka nőnevelő iskolája és tevékenysége napjainkig hat és azóta folyamatosan követőkre talál – intézményeket, iskolákat, civil szervezeteket neveznek el róla – ma Magyarországon 8 iskola és 4 kollégium viseli a nevét. Húgának, Emmának leánya, de Gerando Antónina (1845-1914) a leánynevelés erdélyi úttörője lett, Brunszvik Teréz és Teleki Blanka nyomában járva. Források Jegyzetek 1 http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Martonvasar/pages/019_brunszvik_terez.htm 2 HORNYÁK MÁRIA: Brunszvik Teréz “szellemi” gyermeke: TELEKI BLANKA (1806- 1862) 3 tehát görögkatolikus 4 Az apa bejegyzését in: Hornyák 5 Hornyák 6 Jól élt, ki rejtve élt 7 „A haza számít rád, Teréz!” – figyelmezteti magát már 1818-ban 8 Hornyák 31. 9 https://ujszo.com/cimkek/noi-szemmel/2003/09/22/reform-es-noi-emancipacio 10 Hornyák 43. 11 http://cultura.hu/aktualis/teleki-blanka-a-hobortos-grofno/ 12 http://mult-kor.hu/20110314_noi_sorsok_184849ben?fbrkMR=desktop 13 SCHMELCZER-POHÁNKA ÉVA : Leőwey Klára egyetlen verse: A két testvér börtön https://tgyoblog.wordpress.com/tag/a-ket-testver-borton/ 14 Hornyák 54.
Am/án együtt érző sorait megkaptam, nem gondoltam, hogy Isten meghallgatja szeretett rokonaim kívánságait és imáit, és megadatik nekem, hogy rövid időn belül szeretett hazám földjére léphessek, és a drága rokonaimat megölelhessem. Beletörődtem abba, hogy alázattal viseljem és hordozzam mindazt, amit a Mindenható a maga bölcsességében reám mért...”14
Teleki Blanka és Leőwey Klára a kufsteini börtönben (Teleki Blanka rajza)
Madarász Viktor: Teleki Blanka fogságban
http://mek.oszk.hu/15800/15827/15827.pdf