Röptető

A közösség szíve: a nő || 2017

A közösség szíve, a nő

A keresztény ikonográfia nyomában 

Tornay Krisztina

„ Minden kép valami rejtett dolgot derít fel és hoz napfényre”1

Közelítés

A női hivatás megközelítésének egyik útjára vállalkoztunk, amikor a közösségben élő nőt állítjuk fókuszba, s ezen belül is kiemelt figyelemmel fordulunk a NŐ közösség-alakítás, -építés, -fenntartás területén hordozott felelősségére, szerepére.

A cím nem kizárólagosságot kíván megfogalmazni a férfival szemben,  nem azon van a hangsúly, hogy minden közösség szíve a nő. Hiszen pl. a férfi-közösségek elevensége éppen azt mutatja, hogy ők ugyanúgy – vagy inkább: másként de ugyanolyan eredményesen – közösségteremtők és alakítók. Nem szembenállást, esetleges versenyeztetést sugallunk, mint inkább a női működés sajátosságát kívánjuk vizsgálni. Ahogy Fodor Ákos2 írja:

Mihelyt csatának
tekinted az életet:
el is vesztetted   
 

Mindezek figyelembevételével, mégis, dilemmaként, izgalmas felvetésként hadd maradjon az eredeti cím enyhe kétértelműsége, a nőiség, a női lét egyfajta - talán szokatlan - definíciója. S hadd álljon itt, a rögtön a kezdetnél néhány ezzel kapcsolatos szakrális kép is 3.

Képtalálat a következőre: „csíkszentlélek oltár”   Képtalálat a következőre: „szentlélek eljövetele”

Először egy általánosabban ismert kompozíciót szemléljünk: a kép a Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ábrázolása az egykori csíkszentléleki főoltárról.4 A körben elhelyezkedő apostolok között, tőlük körülvéve látjuk Szűz Máriát, s míg az apostolok változatos mozdulatokkal meglepődésüket, örömüket, kérdéseiket fejezik ki, ő nyugodtan, imádkozva, bensőségesen, békét sugározva ül. A Szentlélek galamb képében éppen felette jelenik meg és onnan sugárzik szét. Olyan apostolfigurát is láthatunk a képen, - nem is egyet -  aki egyenesen Máriához fordul tanácstalanságában.

Az Apostolok Cselekedete szentírási szövege így szól:

„Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt. (…) Mikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek…5

Mária alakja optikailag nagyobbnak hat, mivel széken (trónon) ül, míg az apostolok előtte a földön, mellette-mögötte szintén székeken, de árnyalattal kisebbként ábrázolva láthatóak. A Szűzanya színeiben is kiemelkedik a környezetéből, sötétebb, ünnepélyesebb ruhájával és hófehér fátylával.

Olyan ábrázolást látunk tehát, amelyen az egyház közösségének születésekor Mária központi helyzetben van, s ez eligazító, mintaadó, biztonságot sugárzó szerep. S ez indító, elgondolkoztató inspirációnak nagyon alkalmas annak a keresésnek az útján, amelyen a nő és a közösség viszonyát vizsgáljuk. 

 A következő kép szekrényként kinyitható, ülő Mária-alakot ábrázol,6 nyitott állapotában kicsiny oltárként működik a faszobor. Az ábrázolás típus elterjedt elnevezése: Schreinmadonna7, ereklye-hordozó Madonna. Bezárt állapotában trónoló Istenanya, ölében a gyermek Jézussal, kezében a földgömbre/almára8 emlékeztető uralmi jelvénnyel. Kinyitva pedig Mária bensőjében – méhében/szívében – ott látjuk a Szentháromságot, a nyitott szárnyakon az üdvözült szentek vagy a könyörgő hívek sokaságával.9

Vierge ouvrante Musee de Cluny 

Ezek az ábrázolások a 13-16. században terjedtek el:10 Máriát úgy ábrázolják, mint aki magában hordozza az üdvösség titkát, jelképes értelmű „szekrényként”,11 szentélyként12, ereklyehordozóként. Egyben az Ecclesiát, az egyházat is szimbolizálja Mária alakja, de más szimbólumok is megjelennek: Mária, mint a mennyország kapuja, Porta Coeli, s kinyitott állapotban, a szárnyakon megjelenő, oltalmat esdő emberek ábrázolásával - mint az Irgalmasság Anyja (Mater Misericordiae), a Köpönyeges, védelmet-gondoskodást nyújtó Mária.13

         Képtalálat a következőre: „köpönyeges mária”

A fenti két képen14 jól láthatjuk az összefüggést a karjait kitáró, köpenye biztonságába befogadó Mária-ábrázolás és a nyitott állapotú ülő Mária-szobrok megnyíló köntösén ábrázolt hívők – királyok, királynék, egyháziak, közemberek – között. A lónyai freskón, amely valószínűleg az egyik legelső magyarországi ábrázolása a témának,15 csak az oltalomkérő hívek arcai látszanak Mária testének két oldalán Mária karjai és köpönyege által ölelve.

A képtípusnak a bizánci kultúrkörbe tartozó változata – amely gyakran az Istenszülő oltalma csodajelenet része - látható pl. a Gyionyiszij által a Ferapont-monostorban készített freskón, ami 1500 körül keletkezett.16 Az ikonográfiai forma kialakulása összefügg a Konstantinápolyban nagy tiszteletnek örvendő Mária köntöse-ereklyével, amelynek az őrzési helyére, a Blakhernai templomra fókuszáló kultuszát a keresztesek is megismerték,  és ezzel függhet össze a nyugat-európai kultusz kialakulása. Az ikon-típust Oltalmazó Istenanyának is nevezik.   

Képtalálat a következőre: „дионисий фрески”

A Shrine Madonna ábrázolástípussal, vagyis a Szentháromságot hordozó Mária-szobrokkal kapcsolatosan szélsőséges vélemények, teológiai ötletek, népi jámborsági gyakorlatok-imák is születtek. Jean Gerson17 1402-ben karácsonyi beszédében hevesen kirohant azon elképzelések ellen, melyek Máriát az egész Szentháromság édesanyjának nevezték.18 Ezek az ábrázolások túl nagy szerepet tulajdonítanak Szűz Máriának, aki nőiességének teljességében uralja a kompozíciók ezen típusát. XIV. Benedek pápa 1745-ben be is tiltotta a Szentháromság és Mária ilyen ábrázolását annak félreérthetősége miatt.19 Ennek ellenére a népművészetben továbbélt az ábrázolástípus.

http://fr.zooverresources.com/images/E251704L7B1494540D0W900H675/Musee-National-du-Moyen-Age-Thermes-de-Cluny.jpg

Valóban, ez az ábrázolás gazdag szimbolikája mellett tévutakra vezethet, ám ha most kimondottan témánk szempontjából tekintjük az ábrázolást, és figyelembe vesszük a szimbólumok egymásra halmozódó rétegét, akkor annyit világosan láthatunk, hogy bizonyos értelemben igen tömören összefoglalja az egyház, mint közösség, s e közösség körében megvalósuló üdvösség történelmében Szűz Mária kiemelt – központi – szerepét.

Mária Istenszülő: általa jelent meg Isten, a Megváltó a földön, Mária igen-je jóvátette Éva nem-jét, (ezt a kapcsolatot az alma is jelzi). S e titok mögött feltárul, hogy Mária védelmezője, összefogója az Egyház Anyjaként mindenkinek, s szívében a Szentháromságot hordozza, mintegy forrásaként és ősmintájaként a közösség életének.

Egy harmadik, idekapcsolható és igen népszerű kompozíció volt Szűz Mária megkoronázásának a Szentháromság társaságában történő ábrázolása. Az alábbi kép e kompozíciónak egy olyan megfogalmazása, ahol Mária közbenjáró szerepe20 is megjelenik.21 Teljes körű tanítást ad a megváltásról: alul a pokol, illetve alvilág (tisztítótűz, pokol tornáca is) látható: ez a szenvedő egyház ábrázolása, ahonnan a hívők a kereszten függő Megváltó Krisztus kegyelméből megmenekülnek.

File:Enguerrand Quarton, Le Couronnement de la Vierge (1454).jpg

A földi – a küzdő egyház – szintje felett, ahol dombos tájkép előtt Jeruzsálem és Róma városa jelenik meg, a mennyei szint tölti be a kép legnagyobb részét, ahol angyalok, kerubok és szeráfok, balra fent Mihály, jobbra fent Gábriel arkangyal vezetésével az üdvözült szentek állnak.22 Középen hatalmas méretben jelenik meg az egymásra tükörképszerűen hasonlító Atya és Fiú23, valamint az őket galamb formájában fizikailag is összekötő Szentlélek. A Szentháromságtól körbevéve, kissé lejjebb, de ugyanakkora méretben ábrázolva, Szűz Máriát látjuk, akinek fejére koronát helyeznek.

Ez az ábrázolás-forma éppen fordítottja az előzőnek: a Szentháromság közössége öleli körül Máriát, aki így általuk kap hatalmat, dicsőséget. Vizuálisan azonban mindenképpen a középpontba kerül, s mintegy tengelye, központi alakja az egész egyházat ábrázoló tablónak.

A következő kép Mindenszentek ünnepét24 ábrázolja.  A Szentháromság egy gótikus emelvényen foglal helyet, az Atya megáldja a kereszt jelével a Fiú által tartott földgömböt, s felettük az egész térre a Szentlélekből árad fénysugarak formájában a kegyelem. A trón alatt kék ruhában, összetett kézzel imádkozva Szűz Mária ül két női szenttől közrefogva, körülöttük felhőktől övezetten pedig a szentek körkörös alakzatba foglalt sokasága.25 Közülük néhány felismerhető: jobbra apostolok, elől feltehetően Szent Péter, balra vélhetően Szent Lőrinc.26 Szűz Mária csoportjához közelebb néhány női alak is feltűnik, de döntően férfiakból áll a tömeg.

The Isabella Breviary f. 477v, Feast of All Saints

A fent ábrázolt Szentháromság csoportja – az Atya és Fiú személye – méretükben kisebbek, mint az alattuk megjelenő alakok, s különösen feltűnő, hogy épp a magasra emelt helyzetnél fogva elkülönülve jelennek meg, míg Mária a köröskörül megjelenő emberi közösség hangsúlyos fókusza. Egy hierarchikus és egy centrális közösségi szerkezet ötvözetét látjuk a kép kompozíciójában. A festő láthatóan ügyel arra, hogy Mária szerepét ne emelje a Szentháromság szintjére, egyéb eszközeivel azonban az ő központi szerepére irányítja a figyelmet.

Ezzel némiképpen ellentétes irányba mozdul el a kb. 100 évvel később keletkezett, a következő képen látható ábrázolás. Ezen az olasz barokk képen27 családias hangulatot látunk: angyaloktól körülvett mennyei jelenet bontakozik ki előttünk, amely hármas tagolású, s szintén a mennyei dicsőséget mutatja be, ám nem a szenteket, hanem az angyali karokat jeleníti meg.  Az idősebb férfiként ábrázolt Atya és a fiatal Fiú között családiasan, otthonosan28 foglal helyet középen Mária, mint Regina Coeli, Regina Angelorum. Gesztusa – bár az alázatot fejezi ki – meglepően közvetlen és szinte hozzáér a Szentháromság igen realistán ábrázolt személyeihez.

Képtalálat a következőre: „annibale carracci coronation of the virgin”

A középső, arányaiban jóval megnövelt alakoknak nincs semmilyen kapcsolódása az őket körülvevő zenélő, dicsőítő angyalokhoz. Sokkal inkább emlékeztetnek egy királyi családra, amely éli saját belső világát, az őket körülvevő udvar szeme láttára. Ám ennek az alkotásnak is meghatározó – főalakja – Mária személye, s minden köré rendeződve mutatkozik meg. E kép láttán felmerülhet a nézőben, hogy mély teológiai szimbólumoktól indíttatva talán saját, olasz kulturális tapasztalatát ragadta meg a festő: a Mamma, az olasz család uralkodó középpontja találkozik itt egy katolikus hittitokkal a maga materiálisnak ható természetességével.

Kissé ellensúlyozva a barokk szenvedélyességét, a fénnyel és a különböző anyagi minőségekkel – drapériák, testek, tárgyak, térbeliség - való briliáns játékát, egy orosz ortodox ikont is vegyünk szemügyre. A „Benned örvendez minden teremtmény”,29 Damaszkuszi Szent János egyik himnuszának30 kezdősora vált képtípus címévé,31 az itt az itt bemutatott példa a moszkvai Uszpenszkij (Az Istenszülő elszenderedése) – székesegyházból való, a XV/XVI. század fordulójáról. A himnusz Máriát „megszentelt hajléknak”, „Isten trónjának” nevezi. Az ortodox templom előtt gyönyörű növények között, angyaloktól körülvéve a „Paradicsomban” trónol az Istenszülő, ölében tartva Jézust: az egyházat jelképezi.32 A földről apostolok, szerzetesek, remeték, papok, apácák, mártírok dicsérik, „őbenne örvendeznek”.

Képtalálat a következőre: „Икона «О Тебе радуется...».”   Képtalálat a következőre: „Икона «О Тебе радуется...» Успенская”

Alakja központi elhelyezkedésénél és méreténél fogva is uralkodik a képen, s a kompozíció is rá fókuszál: mindenki és minden hozzá viszonyítva jelenik meg a képen, egy kisebb mandorla és egy nagyobb kör középpontjában ül, körülötte mindenki áll, térdel. Mindenki rá néz, s csak ő és Jézus néznek szembe az ikon előtt állóval. Személyük köti össze az angyalok és a mennyei Jeruzsálem világát a lentebb álló szentekkel, illetve Isten szolgáival. Mária teste Jézus körül további mandorlává alakul: valójában Jézus a központi alak, őt azonban Mária tartja, környezi, mintegy rajta keresztül érhető el.33 Nem véletlenül: a Fiát tartó/ felmutató trónoló Istenanya egyben az Egyház megtestesítője, szimbolizálója is.34

Képtalálat a következőre: „Икона «О Тебе радуется...» Успенская”

 

A közösség

Az eddig áttekintett képeken a közösséget mindig a keresztény hívők alkották, vagy azok egy-egy csoportja – pl. az apostolok, az üdvözült szentek vagy az angyalok. Őket a közös keresztény hit és az Anyaszentegyházhoz való odatartozás rendezi egy közösséggé, még azon az ábrázoláson is, ahol az egész világegyetem megjelenik, a pokoltól a mennyországig. A képek alkotóinak és nézőinek szemléletében az ábrázolt emberek közösséget alkotnak, együvé tartoznak, sőt: összekapcsolódnak egymással.

Másként vagyunk mi, a XXI. század végi európai kultúra részeseiként, akik számára a közösség nem egyértelmű fogalom, nem elemi tapasztalat.

Próbáljuk meg a közösséget definiálni! Bizonyos, hogy többet jelent a szó, mint több egyént, vagy több személyből álló csoportot. A magyar szóban ott a köz’ gyök, a közös/együttes lét, birtoklás, kapcsolatban való létezés felidézőjeként.

Az emberi szükségletek egyik legalapvetőbbje: odatartozni valahová, valakikhez, helyet találni az emberi közösségben. Bizonyos szempontból ez az igény felülírja (tetejére billenti) a Maslow-féle szükséglet-piramist, és Victor Franklhoz (és másokhoz) hasonlóan olyan emberképet állít elénk, amely lényegesen fontosabbnak éli, tapasztalja meg az ember számára a kapcsolódást – illetve a saját életének értelmét – mint alapvető fizikai igényeit.

A közösség egyfajta definíciója lehet tehát az emberek között az összetartozás különböző fokú, valós megléte, a tudatos reflexió valamilyen fokán. Ha időtényezőt is tekintünk, a maradandó, szilárd közösség definíciójához az elkötelezettség, a kölcsönösség, a felelősségvállalás, értékek és szabályok is tartoznak.

Költőien szólva: a közösség ajándék és feladat,35 a kiengesztelődés és az ünnep helye.36 Transzcendens gyökerei vannak: Szent Pál szerint az Atyától származik „minden közösség az égen és a földön”.37

 

Nincs önmagában álló ember

 „… életünk értelmét, hasznosságát, fontosságát valójában nem is ismerhetjük. Már csak azért sem, mert nem csak magunknak élünk. Senkinek sem szól az élete csak önmagáról. Mindnyájunk élete bele van ágyazva egy nagyobb közegbe… (…) Nem is tudhatod, hogy létezésed mit vált ki embertársaidban. (…) Az élet értelmének mindez része. Minden hatás, benyomás. Az élőlények kölcsönös egymásrautaltsága.”38 

Az élet csupán egy rész… Miből?
Az élet csupán egy hang… Miben?
Az élet értelme, körökké kötődni
sokakkal, növekvő térré válva - 39 

Chiharu Shiota40 Kulcs a kézben című alkotása erről az összefüggés-rendszerről ad mély benyomást. A finom, meleg színű fonalakkal összekötött különböző alakú és méretű kulcsok mindegyike valamelyikünk kezébe simul, s úgy kapcsolódunk össze, hogy nem is láthatjuk át, miként történik, ami bizonyos, hogy ennek az emberi hálózatnak minden eleme összefügg. Egyetlen ponton való megrezdülés váratlan helyeken való válaszokat inspirál: „Az a szó, amit kimondasz, sokszor teljesen megváltoztatja a másik ember életét.”42

 

 

Kapcsolódó kép

 

Képtalálat a következőre: „Chiharu Shiota: Kulcs a kézben”

A műalkotásról önkéntelenül eszünkbe juthat, hogy a hálózatkutatásnak sok felismert törvényszerűsége új dimenziókat tár fel az emberi hálózatok tekintetében is.43 Úgy is mondhatjuk, hogy segítségével hálózati szempontból reflektívebben tudunk saját közösségi létünkre nézni, s a pszichológiai és szociológiai kutatások mellett az egész egyetemes világ működésének vizsgálata is felismerésekre, ráismerésekre vezet közösségi működésünk, életünk, tapasztalataink tekintetében.

Feltehetjük, hogy az ember olyan létezőnek van teremtve, aki kapcsolatban van, s eleve része az emberi világnak, annak történelmével, jelenvalóságával, más egykori, jelenlegi és születendő létezőivel: a többi emberrel. S ez a kapcsolatiság lényének leglényegibb része.

Teológiailag vagy inkább filozófiailag szólva: „Csak a szeretet képes mozgatni a létezőket” Csak az egymáshoz fűző pozitív kapcsolat mozgat, éltet.

Buber szavaival: „Érzéseink „vannak”; a szeretet történik. Az érzések az emberben laknak; de az ember a szeretetében lakik. Ez nem puszta metafora, hanem maga a valóság: a szeretet nem tapad az Én-re, hogy aztán a Te csak „tartalma”, tárgya legyen, a szeretet az Én és a Te között van. Aki nem tudja ezt, nem tudja az egész lényével – nem ismeri a szeretetet, még ha a szeretetnek tulajdonítja is az érzéseket, melyet megél, megtapasztal, élvez vagy kinyilvánít. A szeretet a világban ható erő.”45

S e gondolatnak egy további lépése: a szeretettel összekapcsolódó közösség egy új, magasabb létformát jelent.

„Krisztus testéről szóló tanítás valamit felcsendít abból, hogy az egyház tagjai, ha együtt vannak, akkor valami többet jelentenek, mint az összegyűlt megkeresztelt/hívő személyek összességét. Közösségükkel egy egészen másmilyen minőség jön létre (…) a köztük lévő eleven a kapcsolatrendszer által, az által a kapcsolatrendszer által, ami nemcsak az egyház tagjait köti össze egymás között, hanem a tagokat Krisztussal. Ez a közösség – egyház - olyan tulajdonságokkal rendelkezik, ami az egyes embereknek nincs. Ez a rendszer egyik alaptulajdonsága.”46

 

Isten országa köztetek van és mégis eljövendő

A Lukács evangéliumban így olvassuk Jézus szavait: „A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van.”47

Jézus szavai meglepik a tanítványait: ők evilági, élhető-fogható uralmat szeretnének, ahol társadalmi igazságosság, béke, öröm, jóság – az ószövetségben megjövendölt paradicsomi állapotok visszaállítása történik meg. Jézus azonban másként értelmezi a fogalmat: ez az ország, ez a tökéletes, Istentől való emberi közösség köztetek – másként értelmezve – bennetek van.

És mégis, eljövendő.

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.48

Az emberi közösség paradoxona ugyanaz, amit József Attila a világ egészére vonatkoztatva fejez ki: a sebezhetőség, széthullás, halál törvényszerűsége uralkodik s ezzel szemben csak tudatos erőfeszítéssel tudunk szembeszegülni. Ennek élményét az erkölcsi világ szintjén fogalmazza meg a költő:

morális örök-
mozgó: amit nem emelsz
– szüntelen – süllyed49

E paradoxon mögött azonban az emberi tapasztalat felismer egy másik törvényt is: a kegyelem kiszámíthatatlan és váratlan, nem tőlünk függő erejét.

Buber látomása szerint:

„A modern ember látóhatárán bekövetkezett „Istenfogyatkozás”-t új pirkadás követi majd, és a történelem egyre inkább Isten-közelséget eredményez. Mindez nemcsak az ember műve, és nemcsak Istené, hanem – s ebben áll a nagy titok: – kettejük együttműködéséé. E kozmikus esemény emberi oldalát "megtérés"-nek, isteni oldalát pedig "megváltás"-nak nevezi Buber.”50

 

A kereszténység közösség-mintája: a Szentháromság

Az isteni egység (egy Isten) hangsúlyozása és a Szentháromság személyes háromsága (három személy) – e két pólus dichotómiája teológiailag és ebből következően liturgikusan és ikonográfiailag is kihívás. Mint őskép, vagy ős-forrás a kapcsolódás és önmagában valóság, a közösség és személyes, az egyedi és kölcsönös mintája. Misztérium, titok, kinyilatkoztatás. A nevek, amelyekkel mi, keresztények próbálkozunk – Atya, Fiú, Szentlélek – biblikusan megalapozottak, s az egyházatyák ószövetségi előképekben is felfedeztek utalásokat, jövendöléseket, előképeket. A Szentháromságról szóló tanítás minél pontosabb megfogalmazása hosszú folyamat volt, megértése még hosszabb. Mai és témánkhoz kapcsolódó példaként hozom I. János Pál pápa szavait: „Isten nemcsak Atya, sokkal inkább Anya is.“51

Néhány Szentháromság-ábrázolást tekintünk végig, a teljesség igénye nélkül, keresve eredeti kérdésfeltevésünkben, dilemmánkban az esetleges iránymutatást: a nő helyét, szerepét a közösségben, az erről kapott kinyilatkoztatásban, illletve annak azon szegmentjében, amelyeket ezek a szakrális képek feltárnak. 

A valószínűleg egyik legkorábbi Szentháromság-ábrázolás a Vatikáni Múzeumban őrzött, a IV. század első harmadában52 keletkezett ún. dogmatikus szarkofágon látható. Ennek domborműves díszítése két sorban ószövetségi és újszövetségi jeleneteket, szimbólumokat tár elénk.

A szarkofág alsó sorában baloldalon a mágusok-három királyok imádásának jelenetét látjuk, amint a trónoló Istenanya és Jézus elé járulnak, a trón mögött Szent József látszik.  Ezután a vak ember meggyógyítása, Dániel az oroszlánok között, majd Jézus és Péter alakja látható, ez utóbbi egy kakassal. Ezek után Péter elfogatása, míg végül a víz-csoda (nem szentírási) történetének megjelenítése.

http://www.ars-sacra.hu/images/prg/1170/001963_600.jpg

 A szarkofág felső sorának faragványain a bal oldalon a Szentháromság személyeit láthatjuk, amint az olümposzi istenek ábrázolásaihoz hasonló módon ülnek egymás mögött, szakállal ábrázolva. A trónon ülő személy áldja meg a kezével éppen Évát formáló személy tevékenységét, míg az alvó Ádám a földön fekszik a lábuknál. A trón mögött egy harmadik személy nézi a jelenetet, derűs arccal, s a trónt megmarkolva. A következő figurák a már megnövelt nagyságú Ádám és Éva, szemérmüket takarva, s köztük egy növényeket és állatot adományozó ifjú áll. Éva mellett látható a bűnbeesés fája a rátekerődző kígyóval, majd egy szárnyas géniuszoktól közrefogott házaspár-portré következik, míg jobb oldalon a kánai menyegzőn történt csoda, a csodálatos kenyérszaporítás, majd végül Lázár feltámasztása.

A felső sor baloldali részén látható teremtés-történetben az isteni személyek, Atya, Fiú, Szentlélek egymáshoz kapcsolódása: tekintet, gesztusok figyelemreméltóan közvetlenek. Jól láthatóan külön álló személyek, arcuk egyénített, közöttük azonban folyamatos kapcsolódás, dialógus-trialógus zajlik.

  

Más úton keresi a Szentháromság ábrázolásának a módját az az irányzat, amely az Ószövetség legfontosabb, a témához kapcsolható helyét veszi alapul: „Ábrahám vendégségét”: az Ábraháméknál látogatást tevő három-egy titokzatos angyal(ok) alakját. A szövegben az angyal/férfivendégek a Szentháromság előképeként hol egyes számban, hol többes számban szólalnak, jelennek meg. Egészen korai időktől a három isteni személy szimbóluma, előképe,  őskinyilatkoztatása lett ez a rész. Alább láthatjuk, amint a jelenetet egy IV. századi katakomba-festmény állítja elénk. 53

 A ravennai San Vitale mozaikján vendégség mellett Izsák feláldozásának jelenete is látható.54 Itt kiemelten fontos a lakoma megjelenítése, a közös asztal, ahol a vándorként érkező vendégek asztalközösséget vállalnak vendéglátóikkal.

 Sokan ráismernek az orosz ortodox egyház híres ikonjára, Andrej Rubljov Szentháromság-ikonjára, amelynek szintén ez az ábrázolás az alapja.55 Rubljov ”valójában a három személyben Egy Istenség közösségét mutatta be, ama szeretetet, mely a föld színére és az emberek szívébe árad. Rubljov ikonja arról ad képet, hogy mi is a Szentháromság: az élet ünneplése és hírül adása. Ezért van egy üres avagy szabadon maradt rész az oltár asztalánál. A Szentháromság három személye a négyszögletű asztal négy oldalából hármat foglal el, lehetővé téve, vagy inkább felkínálva a világnak a közösséget.”56

Ez az értelmezés világosan felhívja a figyelmünket, hogy a Szentháromság közösség, nyitott és befogadó-életadó közösség, s az asztal-szimbólum, ami mellé helyet foglalni hívnak, ószövetségi és újszövetségi előképekkel, történetekkel és példabeszédekkel együtt az egyetemes emberi kultúra ősképe: az asztalközösség, a családi-vendégbaráti közösség, a megosztás és közösségvállalás, összetartozás alapszimbóluma.

A Szentháromság-ábrázolások sokfélesége főként a középkori katolikus művészetben bontakozott ki. Az egészen egyszerű, mértani jeltől a szimbolikus formákon, növényi és állati formák variációin át a különböző bibliai szövegek ihletésében, s ezek alapján igen sokszor emberi alakban (főként a Fiú és így az Atya is) jelennek meg a képeken. Az egy Isten és három személy képi ábrázolásának lehetetlensége és kihívása meghökkentő eredményekhez is vezetett. Többet közülük a Szentszék betiltott, mivel vagy félreérthető, vagy kimondottan torz elgondolások voltak. Ilyen pl. a Tricephalus, ami egy fejen három arcot ábrázol, szelídebb formában pedig egy testben három felsőtestet vagy fejet.57

Képtalálat a következőre: „zsegra szentháromság” http://m.blog.hu/ki/kivancsiturazo/image/img_1064.JPG

A fenti két kép a felvidéki zsegrai és a Gömör megyei rákosi templomból való „tricephalus” Szentháromság-ábrázolások.

Tekintsünk meg egy további képet éppen ezzel az utóbb betiltott ábrázolási formával kapcsolatosan. Nem Szentháromság-tani szempontból vizsgálódunk, hanem egy érdekes utalás, megjelenítés nyomába eredünk.

A németországi Urschallingból58 való freskón egy törzsből válik háromfelé a három alak, köpönyeggel ügyesen elfedve az ábrázolás nehézkesebb részét, pl. a kezek hiányát. A festmény érdekessége, hogy az Atyát megszokottan idősebb férfiként, a Fiút fiatal férfiként, a Szentlelket azonban kettejüktől ölelve nőként ábrázolja.  A kép egyértelmű: a két szélső alaknak bajsza-szakálla van, arcuk arányai is férfias jellegűek. A Szentlélek kibontott, hosszú hajú, kerek orcájú hajadonként, mosolyogva néz.

Létezik olyan ábrázolás, amely a Szentlélek alakjának nőiesebb - esetleg csak üdébb, fiatalosabb - jelleget ad, mint az Atyának vagy a Fiúnak, mint pl. az alábbi kép is59, ez alaposabb szemlélet után láthatóan finom jelzésekben látható: felövezetlen ruhájában, gyengéd, alkalmazkodó, befogadó gesztusokban, szelíd és vezetett alakjában, illetve lényegesen rövidebb – s csak jelzésszerű – szakállában.

 

Az urschallingi kép egyértelműségéhez azonban általam ismerten csak egy magyar példa kapcsolható teljes értékűen. Ez is freskó és ezt is lemeszelték - sőt, meg is rongálták vélhetőleg a reformáció hatására - története tehát hasonló a német képhez: a segesvári Vártemplomban látható. Itt a Szentháromság Ábrahám ősatya és Jeremiás próféta között jelenik meg, mindkettejük kezéből mondatszalag kígyózik, nevükkel, a megjelenő Szentháromság kezében zárt könyvet látunk. A freskó keletkezési időpontja 1370 utáni.60

61 Képtalálat a következőre: „segesvár szentháromság”

Az ábrázoláson a középső arc az Atyáé, ősz hajjal, szakállal, bajusszal. Tőle jobbra látjuk a Fiút, sötétbarna hajjal és szakállal. Balról (az Atya jobbján) a Szentlelket. A durva rombolások dacára jól kivehető, hogy a Szentlélek arca sima, nagyobb a szeme, arcának arányai (szélesebb homlok, kerekebb orca) is nőiesek, szőkés haja hullámos és némi „frizurára” mutatóan elrendezett. A freskó körül elhelyezkedő egyéb, ugyanazon kéztől származó képeken is hasonlóan vannak ábrázolva a női szereplők, mint pl. az itt látható könyörgő nőalak a Szentháromság ábrázolás alatti, az egykori titulusszent, Szent Miklós történetét megjelenítő freskó részleteként.62

 

Szent Bölcsesség

Felfigyelhetünk rá, hogy az Ószövetség héber nyelvében a lélek/Lélek, a Rúah, nőnemű szó.  Nőnemű a héber Sekinah - „Isten világban való bentlakásának, jelenlétének megszemélyesítése és hiposztaziálása…”63 és a héber Hokma, bölcsesség szó is. Ez utóbbi görögül és latinul is nőnemű (szophia, sapientia).

 A Bölcsesség könyvében a Bölcsesség, Szophia64 megszemélyesülve jelenik meg. „Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint.” (Bölcs 9,9).

 „Benne lélek van, értelmes és szent, egyetlen, sokféle és finom, ékesen szóló, gyors, szeplőtelen..., jótékony, emberbarát..., minden erővel teljes, mindent látó, minden szellemen áthatoló..., mert Isten erejének lehelete, s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása. Nincs benne semmi szenny, mert az örök világosság kisugárzása, Isten fölségének szeplőtelen tükre és jóságának képmása” (Bölcs 7,22-26).

 

Mária, a Bölcsesség Trónja,65 ábrázolásai többnyire trónoló Istenanyát állítanak elénk a gyermek Jézussal, az megtestesült Örök Bölcsességgel ölében. Ritkábban Máriát Jézus nélkül látjuk a trónon. A kissé merev beállítás mellett előfordul a mosoly az Istenanya arcán.66 A Sedes Sapientiae vagy a Salamon Trónja elnevezésű, a Bölcsesség Székét elénk táró képen gyakran szerepel az oroszlán,67 az Istenszülő lába alatt, vagy a trón részeként, pl. tartólábain. 68 Ez az ábrázolás sokszor ugyanakkor egyszerre a Regina Coeli, Mennynek Királynéasszonya, Notre-Dame, Miasszonyunk. Többször angyalok és szentek is körülveszik, s a királynői öltözékű Máriát hatalmi jelvényekkel ábrázolják.

   Figura Marii w typie Sedes Sapientiae, ok. 1050   File:Presbyter Martinus Madonna als Sedes Sapientiae.jpg

A keleti ikonok között sajátos típus a Szent Bölcsesség-ikon. Az itt bemutatott két ikon közül az első a XV. sz. első feléből származik.69 A Fiú mandorlában megjelent képe alatt szárnyakkal a trónon ülő koronás nőalak, a Szophia, világosan elkülönül személyében az Istenanyától, aki a Szentháromság jobbján áll, a Deészisz szokott kompozíciója szerint, szemközt Keresztelő Szent Jánossal.  Jel-ikonként ábrázolják, vagyis hordozza a majd megszületendő –megtestesülő Második isteni Személyt. Az ikonon az Atya jelképesen jelenik meg, a mellette levő későbbi képen Krisztushoz hasonlóan mandorlában.

http://1.bp.blogspot.com/-9SkPi01I6dk/UHAHleczrfI/AAAAAAAAAKw/6lxxQPa0lA0/s1600/sophia1.jpeg  Képtalálat a következőre: „святая софия премудрость божия”

 

Ecclesia – az Egyház, mint Nő

Az Egyház első ábrázolásaitól fogva – a katakombák festményein, szarkofágokon – majd mindig nőneműként jelenik meg. A Santa Sabina70 templom ókori, ciprusból faragott fakapuján ennek egyik első előfordulását láthatjuk. A dicsőségben megjelenő Krisztus az újszövetséget tartja kezében, mellette jól láthatók az Alpha és az Omega – kezdet és vég – szimbólumai.  A négy égtáj felé a négy evangélista szimbólumai néznek. Alattuk a felfelé tekintő nőalakot két apostol – Péter és Pál koszorúzza meg karddal és koronával, a dicsőséges, győzelmes egyházat megjelenítve.71

A templomban a felszentelési szöveg két oldalán mozaikképeken szintén az Egyházat láthatjuk. Itt két nőalakban jelenik meg: ez a zsidókból és a pogányokból lett egyházak külön-külön ábrázolása.72 Ecclesia ex circumsensione, Ecclesia ex gentibus. 

Képtalálat a következőre: „san sabina porta”Képtalálat a következőre: „san sabinaecclesia”

Képtalálat a következőre: „san sabinaecclesia”

 A későbbiekben, a középkorban már mindig egyetlen nőalak szimbolizálja az Egyházat, koronával, gazdag öltözékben, palásttal, gyakran kehellyel, zászlóval.73 Anya-Szent-Egyháznak, Egyházanyánknak nevezik, ahogy Árpád-házi Szent Margit is felkiált a legenda szövege szerint: „Az anyaszentegyház, minden hív kereszténynek anyja az ő drágalátos tagiban metéltetik és igen keményen gyötretik. És ti azt mondjátok énnekem: Mi tenéked benne? Nemde nem ő szült-e keresztvíznek miatta újonnan engemet, ti veletek öszve?! Nemde az ő leányai közül való vagyok-e én? Bizonnyal az vagyok!74

Az alábbi képen az Ecclesia szoptató anyaként jelenik meg, két felnőtt, sőt, idős férfit vagy gyermeket szoptatva. Ezeket lehet a misericordia és caritas – irgalmasság és szeretet – szimbólumaiként értelmezni.75

Képtalálat a következőre: „Engelberg, Stiftsbibliothek, Cod. 12 48 fol 103v”           Kapcsolódó kép 

Előfordul, hogy nemcsak anyaként, de fiatal lányként, jegyesként is ábrázolják az egyházat, mint Krisztus jegyesét. Ebben a képtípusban az Énekek énekére is visszanyúlik a képek szimbolikája.

Képtalálat a következőre: „ecclesia middle age miniature” 

Ettől is különbözik az Ecclesia egy másik szimbolikus ábrázolása.77 A kinyitott misekönyv első két lapját látjuk egymás mellett:78 méghozzá oly módon, mint a kirakós játéknál, hogy egymásba is illeszthetőek volnának puzzle-ként a keretek vonalat követve.  A baloldalin a teremtés látható, a lap tetején a szeráfok között megjelenő Teremtővel. Maga a teremtés hat napja körbe foglalva a lap közepén látható. A kör közepén az első emberpár – vagyis pontosabban Éva –  teremtésének jelenetével. Alul látható a kiűzetés a Paradicsomból és Káin gyilkossága is. Lent középen Dávid királyt látjuk, egy összevont zsoltársorral kezében: „amit akart, az Úr mindent megtehet…” (Zsolt 135,6), illetve: „Mindent megtesz, amit csak akar…” (Zsolt 115,3b). 79

         

A jobboldali képen Sapientia-Ecclesia központi nőalakja tartja Krisztus mellképét. Skapuláréján a következőt olvashatjuk: „A Mindenséget vele teremtettem.”80

 

Körben a környezet ószövetségi férfiakból áll, akik Krisztushoz kapcsolódó hivatkozásokat tartanak kezükben.  Az isteni Bölcsesség magában foglalja már az üdvösség tervét is a teremtésben.81

Az Ecclesia ezen ábrázolási formái igen hamar összekapcsolódtak Szűz Mária személyével82. „Mindent, amit az Egyházról mondatott, megérthetünk, ha Máriáról mondjuk.”83Mária tehát egyben értelmező-eligazító szerepet is kapott ezekben a kompozíciókban, s fordítva: Mária életének, a hozzá kapcsolódó misztériumoknak ábrázolásai egyben az Egyházról is tanítanak.

Szintén ehhez a gondolatkörhöz tartozik a korai középkorban elterjedt ábrázolási típus, a trónoló Mária gyermekével. Ezek a képek a Szűzanyát, mint az egyházat szimbolizáló-megjelenítő Istenanyát ábrázolják: uralkodói jelvénnyel, hatalommal, Jézust bemutatva-hirdetve. Az ábrázolás egyébként az ókeresztény katakombákban és a régi kopt ábrázolásokon is fellelhető „királyok imádása” evangéliumi történet ábrázolásából ered.84 Mária azokon a képeken a bölcseknek mutatja be ölében tartott Fiát és tőlük fogadja el a hódolatot. A Mágusok hódolata a Priscilla katakombában a III. századból való, a másik emlék pedig egy szarkofág részlete ugyanabból az időszakból.85

Giovanni Dall'Orto / Wikimedia Commons

 

Az Istenanya mint az egyház szimbóluma látható pl. az 1200 körül készült domborművön a párizsi Notre-Dame Szent Anna kapujának timpanonján. Lent mellette látható egy angol miniatúrán ugyanez az ábrázolás egy XIII. század második feléből való zsoltároskönyvből kiemelve.86

Képtalálat a következőre: „notre dame paris annenportal”

Kapcsolódó kép     

A kompozíciók szerkezete hasonló: a gyermek Jézust ölében tartó Istenszülő épületelemekből (tkp. templomot szimbolizáló architektúra) konstruált baldachin alatt trónon ül, egyik kezében jogart tart. A párizsi alkotáson koronával, az angol miniatúrán glóriával és két tömjénező angyallal ábrázolják: ezen a rajzon Mária lába alatt egy oroszlán is látható. Későbbről olyan alkotást is ismerünk, ahol a Szűzanya mint pap jelenik meg a templomon belül: ez ugyanebben a szimbolikus értelmű gondolatkörben született mű. 87

Egész rendszer részeként és meg is nevezve (Regina Ecclesia) jelenik meg az Egyház nőalakban ezen az 1175-ből való, Herrad apátnő által festett miniatúrán.88

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/1c/Hortus_Deliciarum%2C_Das_Geb%C3%A4ude_der_Kirche_mit_den_Gl%C3%A4ubigen.JPG/800px-Hortus_Deliciarum%2C_Das_Geb%C3%A4ude_der_Kirche_mit_den_Gl%C3%A4ubigen.JPG   https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/1c/Hortus_Deliciarum%2C_Das_Geb%C3%A4ude_der_Kirche_mit_den_Gl%C3%A4ubigen.JPG/800px-Hortus_Deliciarum%2C_Das_Geb%C3%A4ude_der_Kirche_mit_den_Gl%C3%A4ubigen.JPG

Egészen különleges az ábrázolás, amely a Szent Szűz papságát ábrázolja, Regina Cleri-ként, a papok/klerikusok Királynőjeként.89 Az Istenanyát papi liturgikus öltözékben - az ószövetségi főpap efodjával a mellén - az oltárnál szolgálva látjuk, előtte a gyermek Jézus áll, szintén liturgikus ruhában. Az ószövetség papi hatalmának átadását ábrázolja a kép.90 Angyalok valamint a donátor között kimagasodva az oltár is, Mária és a Kisjézus alakja is óriási méretű, s a kompozícióban a templom főhajójának egészét betölti.

 https://overheardinthesacristy.files.wordpress.com/2008/04/maria-cleri1.gif?w=400

 

A közösség szíve: a nő

Áttekintve a képeket, elgondolkozva és megengedve sok asszociációt, amelyet a szimbólumok indítottak el, térjünk vissza a címben megadott témához!

Szent Pál híres szavai így szólnak a közösség – az egyház – életéről:

„A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.”91

A szövegben világosan az az állítás szerepel, hogy mindenkinek van szerepe, feladata, küldetése a közösségben és ezek különböznek egymástól. Ugyanakkor nem is versenyeztethetőek egymással, hanem sokkal inkább az egymásrautaltság jellemzi ezt a sokféle szerepet.

Lehetséges-e elviekben, hogy nemcsak a személyeknek, hanem általában szólva: a nőknek sajátos szerepe legyen a közösségekben? Ezek szerint lehetséges, ahogy nyilván a férfiaknak is megvan a maguké. A korai egyházról szóló szövegemlékek meg is emlékeznek erről a sajátos szerepről, amely a közösségek alapítása, fenntartása, a hithirdetés, a szeretetszolgálatok terén bontakozott ki. Ha az egyház – az keresztény egyházak – történetét nézzük, akkor azt is láthatjuk, hogy ez a szerepe sokat változott megjelenési formáiban, időben is és térben is. Vajon meg lehet-e ragadni olyan lényegi igazságot a nők szerepéről a közösségek életében, amely mindezen változatok mögött és mélyén igaz?

Az ezzel a kérdéssel foglalkozó biblikusok közül Rekha Chennattu92 a szamariai asszony történetét elemezve konkrét következtetéseket von le. Úgy látja, a korai keresztény közösség előtt a szamariai asszony a nők kollektív képviselőjeként jelent meg.

Néhány jellegzetessége:

  • ismeri és fontosnak tartja saját közössége (vallási) hagyományát
  • érett tanítványként viselkedik – szemben pl. Nikodémussal – vállalja saját (hit)élményét, tapasztalatát és azt megosztja a hozzá tartozókkal
  • apostolként működik – Jézushoz vezetve a városka lakóit, hívja őket
  • nyitott, meggyőződéses, bátor, kezdeményező, határozott
  • kritikus, kreatív a dialógusban
  • elkötelezetten cselekszik
  • a valóságban él – reális, jelenvaló kérdései vannak és a realitásban hatékonyan cselekszik
  • küldetése a kiengesztelés, kapcsolatba hozás, a különbözők összekapcsolása, híd-szerep

Emellett „sajátos női adottságok”-nak nevezi az ünneplést, a közösségi értékeket, a kitartást, a reményt, a hídépítést, párbeszédre való készséget.93

Vessük össze ezt az álláspontot a Hittani Kongregáció egy szövegével! Kiemeltem azokat a kifejezéseket, amelyek érzésem szerint az előző elemzéssel összekapcsolhatóak.

A nő „nagyon gyorsan éretté válik, érzékeny az élet nehézségeire és az érte viselt felelősségre. Kifejlődik benne a konkrét valóság érzékelése és tisztelete, mely szembefordul azokkal az elvont dolgokkal, melyek gyakran mind az egyén, mind a társadalom halálát jelentik. Végül ő az, aki a legkétségbeejtőbb helyzetekben – tanúja ennek a múlt és a jelen történelem – egyedül képes szembeszállni a bajokkal, élhetővé tenni az életet szélsőséges helyzetekben, makacsul bízni a jövőben, és mindezek után könnyek között emlékezni minden emberi élet értékére.”94 

Mit jelent tehát, hogy a nő a közösség, a közösségek szíve?

1999-011a95

 

A szív

A biblikusok szerint a szív szó a héber nyelvben – és ennek megfelelően az ószövetségi szentírás szövegeiben – nem csupán az ember érzelmi központját jelentette átvitt értelemben, hanem magát az egész lényt, lényének mélyét.  Gondolatainak, vágyainak, szándékainak, érzelmeinek mögöttesét, bensőjének legfontosabb magvát. 96Ez szorosan össze van kötve a tudatos gondolkodással is és az akarattal, lelkiismerettel is: „a tudatosan élő ember központja”.97

Ha feltesszük, hogy a nő a közösség szíve, akkor ezzel azt állítjuk: olyan küldetése van az emberi közösségekben, amelyek az adott közösségek – család, baráti, lakhelyi, hitközösség, nemzet, s egyéb közösségek, amikhez csak kapcsolódik – lényegét érinti. Lehetséges, hogy ezt nem könnyű meghatározni – mint pl. cél, struktúra, szabályok stb. – de tapasztalni lehet, mint íz, légkör, hőmérséklet, biztonság, békesség, derű…  A lényegi hiányát, a meglétét, a megakadását, az erejét-gyengeségét, a sugárzását vagy a sötétségét. A szív nem látható tag, de biztosan rá támaszkodhat a vérkeringés: a sejteket tápláló életerőt hűségesen küldi a test minden pontjára. Hűségesen, láthatatlanul, feltűnés nélkül munkálkodik az élet érdekében. Időnként nagy megerőltetésekre is képes, de legfőbb erénye, hogy mindig „otthon van”, lehet számítani rá.

A szívnek van egy érzékeny jelző szerepe is: ha összeszorul, ha megremeg, ha elfacsarodik, ha ugrál örömében, ha nehéz, ha könnyű, ha csordultig van… A nyelv változatosan fejezi ki, hogy mennyi mindenre figyelmeztet a szívünk. Nemcsak dolgozik, hanem figyel is, befogadja a benyomásokat, a valóság jelzéseit, történéseit, a személyeket, az idők jeleit, a finom rezdüléseket, a Lélek hangját.

A barcelonai székesegyház Madonna-ábrázolásán98 plasztikusan, megformálva, rózsakoszorúval körülvéve látjuk Mária szívét, amint kezével finoman érinti. A szívben egy kis tőr is látható, utalva a szentírási szövegre, ahol Simeon megjövendöli Mária szenvedését:„ A te lelkedet is tőr járja át” Lk 2,35a.

Képtalálat a következőre: „Heart of holy Mary renaissance”

 

Női hivatás

Mindezeket végiggondolva, úgy tűnik, a női hivatásnak van egy kiemelten fontos közösségi dimenziója. Visszautalva a szamariai asszony történetére: nevezzük inkább küldetésnek ezt, mert felvállalása tudatosságot és kreativitást, áldozatot, bátorságot, odaadást igényel. 

Szorosan kapcsolódik a közösség tagjainak személyéhez, a nő alapvető „másokra irányultságához”, a „capacitas alterius”99 fogalmához, amellyel II. János Pál lelkisége, teológiája közelít a női hivatás/küldetés lényegének megragadásához.  Ő „női géniusznak” nevezi ezt sajátos adottságot, ami humanizálni tudja a családot, a közösségeket, a nemzeteket, társadalmakat.

Nem elvont küldetésről van itt szó, hanem erős kapcsolatról az adott valósággal. Figyelem, a valóság közelengedése, megértése, elfogadása és közben a remény és élet szolgálata – ezek azok az értékek, amelyekben a nők erősek. Mindez leginkább a közösség életéhez kapcsolódik: elevenségéhez, mozgásához, fejlődéséhez, mélyüléséhez, a közösségi kapcsolatok, hálózat gondozásához. Vagyis: ahhoz, hogy a közösség éljen, kibontakozzon, fejlődjön. A nő életet tud adni és ez csak a nő lehetősége. A másik életének, a többi életnek a tisztelete, gondozása, segítése – magától értetődő természetességgel, ahogy a szív dobog.

„Egy darab csokoládét kettőbe osztottam, és nyújtottam Feléd az egyik darabot” – elevenített fel egy csaknem huszonöt évvel korábbi történetet Polcz Alaine a férjének 1974 áprilisában írt levelében. A másikat „elrejtettem, a tenyerembe szorítottam, és nem akartam megmutatni. Akkor Te nagy meglepetésemre erőszakkal szétfeszítetted a tenyerem, és megnézted, és meglepődtél, hogy én a kisebbik darabot rejtegetem. És akkor belém vágott, hogy úristen, micsoda nők vehettek Téged körül, ha nem tudod, ha nem alapvető élményed, hogy minden nő, aki igazában az, a kisebbik darabot tartja magának, és azt rejtegeti.”100

 

Jegyzetek

1 Damaszkuszi Szent János: Harmadik beszéd a szentképek mellett, ellenzőik ellen. Ford: Kárpáty Csilla. Redl Károly (szerk.): Az égi és a földi szépről. Források a későantik és a középkori esztétika történetéhez. Gondolat. Bp. 1988. 195.

2 Fodor Ákos: Játék-szabály. Fodor Ákos: Lehet. Fabyen Könyvkiadó. 1995. 192.

3 Hálásan köszönöm Terdik Szilveszter művészettörténész segítségét, amellyel számos pontban helyesbítette, kiegészítette munkámat.

4 Készült 1510-ben. Ma a Magyar Nemzeti Galériában látható. Török Gyöngyi: Gótikus szárnyasoltárok a középkori Magyarországon, Kossuth Kiadó- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2005. 132.

5 ApCsel 1,13-14; 2, 1-4a Szent István Társulati Biblia, http://szentiras.hu/SZIT/ApCsel2

6 Nyugat-porosz eredetű szobor az 1400-as évekből. Párizs, Musée national du Moyen Âge https://www.akg-images.co.uk/archive/Vierge-ouvrante-2UMDHUW5OVSW.html (letöltve:2018.03.09.)

7 „Ereklyetartó”, s feltételezések szerint eredetileg valóban tarthattak ereklyét is benne, sőt, olyan feltételezés is van, hogy az eukarisztia őrzésére is használhatták. A keresztény népművészetben sokáig, hivatalos betiltása után is alkalmazott ábrázolási típus volt.

8 Ezzel a bűnbeesésre (Ter 1, 3) és az ezzel összefüggő Éva-Mária párhuzamra utal.

9 Opening Virgin, Vierge Ouvrante, Shrine Madonna, eredetileg a Szeplőtelen Fogantatás titkához, illetve a megtestesüléshez kapcsolódó ábrázolás-forma

10 Az LCI szócikke több mint 40 hasonló alkotásról tud, Svédországtól Portugáliáig, a szárnyak belső felén sokszor Jézus szenvedéstörténete látható. LCI 3. 194.

11 A keresztény művészet lexikona. Corvina. 1986. 216-217. Sőt, köpönyege bevehetetlen védőfalként, a mennyei Jeruzsálem falainak szimbolikus alaprajza jelenik meg, lásd Gombos Beatrix: Köpönyeges Mária ábrázolások a középkori Magyarországon.  Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged, 2008. 57.

12 Adam de Saint Victor (+1146) költői szavaira is utal. LCI 194. Pl.: „Patris mater” (Potestate non natura…), még erőteljesebben: „Virgo (…) Dei templum” (Jubilemus salvatori…) https://archive.org/stream/liturgicalpoetry01adamuoft#page/28/mode/2up(letöltve: 2018.03.09.)

13 Barbara Newman: God and Goddesses. Vision, Poetry, and Belief in the Middle Ages. University of Pennsylvania Press. Philadelphia. 2003. 283.https://books.google.hu/books?id=jSm5H_exyfEC&pg=PA269&lpg=PA269&dq=Vierge+Ouvrante&source=bl&ots=SPxQF1sSAC&sig=Eiyn8cnStEQyZ4RLugcqh65sSds&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwi8ssKs4tXYAhWCjSwKHQhzAmg4ChDoAQgwMAI#v=onepage&q=Vierge%20Ouvrante&f=false (letöltve: 2018.03.04.)

14 Piero della Francesca: Madonna della Misericordia 1445-1462 Museo Civico Sansepulchro; Köpönyeges Mária 1300k. Lónya, Református templom

15 Lángi József: Köpenyes Mária középkori és barokk ábrázolásai a lónyai református templomban feltárt freskó ürügyén. 53. in: Barna Gábor (szerk.): Kép, képmás, kultusz. Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék. Szeged. 2006. , Gombos Beatrix katalógusában csak a horvátországi Pozsega freskója előzi meg korban (1280k.), a lónyai keletkezési ideje 1300k. Gombos im. 129-130.

16 Schug-Wille, Chrita: Bizanz und seine Zeit. Holle Verlag. Baden-Baden. 1969. 246.

17 A párizsi egyetem kancellárja.  Newmann 283.

18 Mater totius Trinitatis

19 Erich Neumann nem véletlenül nevezi „eretnek titoknak” az ábrázolást és hozza párhuzamba a Nagy Anya kultúrákon és korokon átívelő tiszteletével. Erich Neumann: A Nagy Anya. Ursus Libris, 2005. 342., T176-177.

20 „Interzession”, LCI 2. 674. Újvári Edit megfogalmazásában: „valósággal négyességgé bővíti a Szentháromságot”. Újvári Edit: A középkori Mária-ikonográfia kultikus háttere. A Mária megkoronázása-téma komplexitása. in: Barna, 2006. 46.

21 A Szent Szűz megkoronázása, Enguerrand Charonton, (Quarton), (1410 k. Laon - 1461, Avignon), 1453-54, Musée de l'Hospice, Villeneuve-les-Avignon.

23 A pontos hasonlóság miatt partikulárisnak nevezhető ez a kompozíció, ennél gyakoribb, hogy fiatalabb-idősebb, vagy egyénített a két/három személy, amennyiben a Szentlélek is ember-alakban jelenik meg. A képtípus összefüggést sejtet a kor fontos teológiai vitájával: a katolikus Filioque álláspont kifejezésével a keleti ortodox felfogással – ti. hogy a Szentlélek csak az Atyától származik – szemben. Köszönet Terdik Szilveszter erre vonatkozó megjegyzéséért.  Denny, D: The Trinity in Enguerrand Quarton's "Coronation of the Virgin" (1963) - In: The Art bulletin vol. 45, 1 (1963) p. 48-52 49. Ugyanakkor bizonyos, hogy e dogmatikus vitának nincs közvetlen köze a kép keletkezéséhez, lásd az érvelést Francois Boespflug: Marienkrönung von Enguerrand Quarton, 136-137. in: Francois Boesplug: Dreifaltigkeitsbilder im späten Mittelalter. Schöningh, 2001, Paderborn, München, Wien, Zürich. 

24 Igen ősi képtípus, amelyen a XII-XIII. sz.-tól lesz meghatározóvá Szűz Mária alakja. Giotto Maestája óta Nyugaton elterjedt, hogy Mária áll az ilyen típusú képek középpontjában, illetve a Szentháromság dicsőítése-imádása is gyakran megjelenik az ábrázolásokban. LCI 1.  102-103.

25 Kasztíliai Isabelláról elnevezett breviárium, XV. század utolsó évtizede, flamand munka, f. 477v, British Library, London

27 Annibale Caracci: A Szent Szűz megkoronázása, 1595 után, Metropolitan Museum of Art

28 Az ábrázolt téma Nyugaton történő „családiasodására” felhívja a figyelmet Denny 1963. 50.

29 Икона «О Тебе радуется...». Ἐπὶ σοὶ χαίρει, Κεχαριτωμένη, πᾶσα ἡ κτίσις…  Magyar fordítás a görögkatolikus liturgiából: "Tebenned örvendez, / malaszttal teljes, / minden teremtmény: / az angyali rendek / s az összes emberi nem. / Te megszentelt hajlék, / lelki édenkert / s a szüzek dicsérete, / kitől megtestesült az Isten, / s gyermekszülött lett, / bár öröktől Isten volt; / mert a te méhedet / égi trónná alkotta, / s bensődet a mennynél / ékesebbé tette. / Tebenned örvendez, / malaszttal teljes, / minden teremtmény. / Dicsőség néked!"http://hd.gorogkatolikus.hu/liturgia-aranyszaju-szent-janos-liturgiaja

30„A himnuszokat énekelt ikonoknak mondhatjuk” A keresztény szellemiség lexikona. Ortodox lelkiség. http://mek.oszk.hu/adatbazis/lexikon/phplex/lexikon/d/katlex/s333.html

31 Az ikon. Stílustörténeti kalauz. Officina 96’ Kiadó. 1996. 155.

32 Bornheim, Bernard: Ikonen. Battenberg Antiquitaten-Kataloge. Battenberg Verlag München. 1985. 248.

33 Hasonló szerkesztésű (tehát az Istenszülő központi alakja körül összegyűlő közösséget ábrázoló) ikonokat más néven is találunk: pl. „Az Istenanya oltalma” XII-XIII. sz. Halics, vagy „Az Istenanya gyülekezete” XIV. sz. pszkovi iskola: itt Jézust Jel-ikonként jelenik meg Mária ölén.  Ruzsa György: Ikonok könyve. A nemzeti és helyi iskolák a bizánci és a posztbizánci ikonfestészetben. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata 1981. 25.,84. Az is előfordul, hogy a Jézus nélkül, összegöngyölt palásttal kezében megjelenő álló Istenanyát ábrázolnak, szentektől és angyaloktól, valamint hívektől környezve: „Oltalmazó Istenanya”, 1500k. Ferapont monostor, Gyionyiszij. Christa Schug-Wille: Byzanz und seine Welt. Holle Verlag GmbH. Baden-Baden 1979. 246.

34 Bornheim 1985. 248.

35 Boldogasszony Iskolanővérek Küldetéstek van! szabálya

36 Jean Vanier

37 Ef 3.14-15

38 Mustó Péter: Megszereted, ami a tiéd. Jezsuita Könyvek/Lelkiség. Budapest, 2014. 126-127.

39 Rilke: Rekviem. ford. Vajda Endre. in: Rilke versei. Európa Kiadó, Bp. 1983. 115.

40 japán születésű, Berlinben élő képzőművésznő, 1972-

41 A kiállításról a szentendrei Ferenczi Múzeumban készült képeket látjuk (2016)

42 Musto im. 127.

43 Lásd pl. korábbi számainkban Katona György, Guba András írásait

44 A mondat mai magyar nagyhatású irodalmi előfordulása „Csak szerelem képes mozgatni a létezőket.”  Esterházy Péter: Fuharosok c. művében idézi. Eredetileg „A szeretet mozgatja a létezőket” – az Aquinói Szent Tamásra visszamenő Teilhard de Chardin-idézet https://magyartanarok.files.wordpress.com/2015/06/12-tanc3a1r-12-nc3a1das-kertc3a9sz-esterhc3a1zy-tandori-tc3b3th-krisztina.pdf  A kutatásért köszönet Lukács Katalinnak.

45 Martin Buber: Én és Te. Európa, Budapest, 1991. 19.

46 Guba András: A rendszerszemlélet és a katolikus egyház. Kézirat, doktori disszertáció, 2015. 194.

47 Lk 17,20-21

48 József Attila: Eszmélet

49 Fodor Ákos: AXIÓMA. Fodor Ákos: Lehet. Fabyen Könyvkiadó. 1995.43.

50 Gáspár Csaba László: Martin Buber: Én és Te.  Múlt és jövő.  26.  http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/1897/

51 http://www.pius-kirchgessner.de/07_Bildmeditationen/3_Pfingsten/Dreifaltigkeit_druck.htm

52 A Níceai, első egyetemes Zsinat (325) dogmáihoz kapcsolódhat: Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában,

mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett. (…) Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk mint az Atyát és a Fiút.

53 Ábrahám vendégsége Mamre terebintjénél. Ter 18,1-15 A három látogató alakja jól megkülönböztethető egymástól.   Via Latina katakomba 350k. https://ioansoran.wordpress.com/2015/03/09/reprezentari-ale-sfintei-treimi-in-arta-3/ A korai egyház Szentháromságról való gondolkodás-módját proszópiai teológiai gondolkodásnak nevezzük,  és dialógusukat/trialógusukat kihallja a 110. zsoltárból: „Így szól az Úr az én Uramhoz” Zsolt 110,1, és a Ter1,26 -ban: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra ...”  Matthew W. Bates. The Birth of the Trinity: Jesus, God, and Spirit in New Testament & Early Christian Interpretation of the Old Testament. Oxford University Press, 2015. 234 pgs. ₤55 (Hardback). ISBN 978-0-19-872956-3. Lásd még a témáról: Guba 2015. 124-192. G. Bunge szerint e korai alkotások ikonográfiai szempontból formailag angeologiai, tartalmilag azonban szentháromságtani megközelítéssel készültek. Gabriel Bunge: A Szentháromság-ikon. A Szent ikonfestő Andrej Rubljov lelkisége és műve. Örökségünk Kiadó, Nyíregyháza, 1994. 49.

54 475k. https://ioansoran.wordpress.com/2015/03/09/reprezentari-ale-sfintei-treimi-in-arta-3/

55 1430k.  Tretyjakov Képtár, Moszkva. http://slideplayer.hu/slide/2114179/

56 John Chryssavgis: Az ikon és a teremtés világa. Ökológia és pneumatológiaortodox megvilágításban. ford.:  Umenhoffer István.       Ars Naturæ Online  Ökofilozófiai műhely http://arsnaturae.hu/folyoirat_5-8/chryssavgis_ikon_teremtes

57 VIII. Orbán pápa tiltotta be 1628-ban

58 1400 körülből való a freskó, de a XVI. században lemeszelték és csak 1923-ban tárták fel ismét.

59 Trinité triandrique. Miniature du XVème. Stimulus Amorus. Paris. BNF.

60 Dana Jenei: Gothic Mural Painting in Transylvania. Bucuresti, 2007.  94-95.

61 Segesvár, egykori Szent Miklós Evangélikus Vártemplom XIII-XIV. sz. http://hereditatum.org/muemlekek/adatok.html?muemlek=2400 

62 D. Jenei álláspontja szerint az arcok három különböző életkort jelenítenek meg. Jenei 2007. 94.

63 Scholem G., Von der Mystischen Gestalt der Gottheit. Studien zu Grundbegriffen der Kabbala, Suhrkamp, Frankfurt 1977. 136. idézi/fordítja Cselényi István Gábor: Isten anyai arca. Egy hipotézis nyomában. Magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaság Budapest. 2016. 24.

64 A bibliai könyv görögül íródott, ehelyen a görög nőnemű Szóphia szó áll.

65 LCI 3. 182-183.

66  Bölcsesség Trónja, Spanyolország északkeleti részéről, 1280-1300 The Cloisters, New York City

67 1050 k. Köln, Maria in Kapitol

68 Presbiter Martinus: Madonna Sedes Sapientiae, 1199. kamalduli kolostor Borgo San Sepolcro, Arezzo. Bode-Museum Berlin

69 Kreml, http://academia-gnostica.blogspot.hu/2012/10/blog-post.html

70 Róma, 422/432

71 Santa Prisca e Santa Sabina all’Aventino ed il Giardino degli Aranci: Aquila e Priscilla, gli Atti degli Apostoli e la chiesa che è nostra madre. I incontro del corso sulla storia della chiesa di Roma, di don Andrea Leonardo e don Marco Valenti http://www.gliscritti.it/approf/2007/conferenze/sprisca/sprisca.htm#mozTocId192195 (letöltés: 2018.03.09.)

72 Ezt pl. a Santa Prudenziana apsisában is láthatjuk, ahol a zsidók és a pogányok apostolát – Szent Pétert és Szent Pált Krisztus két oldalán egy-egy nőalak – a két, eltérő eredetű egyház szimbólumaként – koszorúzza meg. Mindezt szimbolikusan és messzire vivően értelmezi: JONATHAN PAGEAU / https://www.orthodoxartsjournal.org/two-images-of-the-church-and-why-they-should-not-be-confused/ (letöltve: 2018.03.09.)

73 LCI 1 562-3.

74 Margit-legenda. Elveszett latin szöveg XIV. század első negyedében fordított és később Ráskai Lea domonkos nővér által 1510-ben, a Nyulak-szigetén átdolgozott változata.  http://www.katolikus.hu/szentek/0118.html (letöltve: 2018.03.09.)

75 LCI1 563-4., az első iniciálé: 1143-1178 Engelberg Stiftsbibliothek Cod. 48 fol103v., a szobor G. Pisano: Ecclésia, a pisai dom szószéke, 1302-11.

76 1372. francia munka. Museum Meermanno Westreenianum, Hága

77 1170k. Misszálé, az ún. Stammheim Missale. St. Michael, Hildesheim. Getty Museum of Art Los Angeles.

78 Teviotdale, Elisabeth C.: The Stammheim Missal. Getty Museum Studies of Art. Los Angeles. 2001 .53-60.

79 Teviotdale 2001. 57.

80 Példabeszédek 8,24 „Cum eo eram cuncta componens” A névmás itt nem nőnemű.

81 Boeckler, Albert: Deutsche Buchmalerei vorgotischer Zeit. „Die Blauen Bücher”.  1953. Karl Robert Langewiesche Nachfolger/Hans Köster Königstein im Taunus.  79.

82 A 7-8. sz.-i görög freskón az Istenanya és Ecclesia két külön nőalakként jelenik meg a Deésziszben. Naxos, Panagia Drosiani.

Alexei Lidov: The Priesthood of the Virgin Mary as an Image-Paradigm of Christian Visual Culture. 14. https://www.academia.edu/33315666/The_Priesthood_of_the_Virgin_Mary_as_an_Image-Paradigm_of_Christian_Visual_Culture?auto=download (letöltve 2018.03.09.)

83 Honorius Augustodunensis (1080–1154) idézi: LCI 3. 194.

84 Lazareff, V. 1938. 46-53., a magyar, bővített kiadásban: Viktor Lazarev: Bizánci festészet. Magyar Helikon. 1979. 126-129.

85 Vatikáni Múzeum

86 Cod. Add. 28681. British Múzeum, London, közli: Lazareff, V.: Studies in the Iconography of the Virgin. The Art Bulletin Volume 20, 1938. 48. LCI 3 194. 

87 Francia mester, a Book of Hours for Roman Use (Collins Hours) (készült Flandriában, Philadelphia, Museum of Art) mestere. Amiens, 1438 k. Louvre, Párizs

88 Herrad von Landsberg apátnő, író, festő. Hortus Deliciarum. Odilienberg, 1175k. Fol. 225v. (PL.128) Az eredeti elpusztult, csak XIX. századi másolatból ismerjük. Herrad of Hohenbourg:  Hortus Deliciarum, Reconstruction, szerk. Rosalie Green, London, The Warburg Institute, University of London, Leiden, e.j. Brill, 1979.  301.  és Commentary, 204-205.

89 A Collins-hóráskönyv mestere, 1438., Louvre, Parizs

90 A. Lidov, im. 10.

91 1Kor 12,12-27 Szent István Társulat

92 Rekha Chennattu: Nők az egyház küldetésében. Jn 4 értelmezése. in: A Biblia és az indiai exegézis. Hermeneutikai Kutatóközpont. Budapest. 2010. 55-69.

93 Chennattu 2010. 66-69.

94 A férfi és nő együttműködéséről az Egyházban és a világban. Hittani Kongregáció Levél a Katolikus Egyház Püspökeihez a férfi és nő együttműködéséről az Egyházban és a világban Fordította: Diós István , Kézirat gyanánt 2004. http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=145 (letöltve 2018. 03. 08)

95 Knapp Éva-Tüskés Gábor: Barokk társulati kiadványok grafikai ábrázolásai. Magyar Könyvszemle 115. évf. 1999. 1.

http://epa.oszk.hu/00000/00021/00020/0003-14d.html  Mária szíve a Szentháromsággal, Szt. Ferenc és Szt. Klára társaságában. 1732., részlet

96 Wolff, Hans Walter: Az Ószövetség antropológiája. Harmat. Budapest. 2003. 62-84.

97 Wolf 2003. 81.

98 Szűz Mária Szeplőtelen Szíve

99 Hittani Kongregáció Levél … im. 

100 A bilincs a szabadság legyen: Mészöly Miklós, Polcz Alaine levelezése 1948-1997, Jelenkor, 2017.