A közösség szíve: a nő || 2017

A női életsorsok művészi ábrázolása 
Szabó Magda: Régimódi történet című regényében

Janka Szofia

Szabó Magda írónő 1917. október 5-én született Debrecenben és 2007. november 19-én hunyt el Kerepesen. Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le Debrecenben, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári, később bölcsészdoktori diplomát. Az irodalom szinte minden területén kipróbálta tehetségét, indulásakor verseskötetekkel jelentkezett, később regényeivel vált híressé, s színpadi művei is sikereket arattak.

Dolgozatom témája a Régimódi történet című regény (1971), melyből nemcsak az alkotó szemléletét formáló gyermekkori hatásokról kaphatunk képet, hanem érzékletesen, kordokumentumként hitelesen számol be a korabeli Debrecen múltjáról és mindennapjairól is.¹

A regény kortárs befogadásában azonban számos más lehetséges változat él a műfaji besorolhatósággal kapcsolatban. Ezek közül a legismertebb a családregény, mivel a mű köztudott módon az írónő saját családjának történetét meséli el. Ugyanakkor a mű kiemelten foglalkozik Jablonczay Lenke történetével, így akár fejlődésregényként is interpretálható.

Érdekes felvetés a mű eposzként való értelmezése. Mivel támasztható ez alá? Azáltal, hogy a regény egyes elemeit eposzi kellékként tesszük olvashatóvá: segélykérés/invokáció lehet az első fejezetben azok a jelenetek, amelyik egyikében az írónő képzeletében megjelenik Lenke, a későbbiekben pedig az apácák, mintegy segítséget nyújtva és ösztönzést adva a mű megírásához. A szkéné című fejezetben zajlik a szereplők felvonultatása, az enumeráció, s ezzel összekapcsolva a színhelyek, Hajdú és Békés vármegye valamint Debrecen bemutatása.

Az állandó jelzők és hasonlatok gyakori használatával hozza közel a szerző a szereplőket az olvasóhoz, betekintést ad a család belső szóhasználatába, ezáltal emberibbé, árnyaltabbá teszi a kalmárlány, Rickl Mária vagy az átkozódó Jablonczay Imre alakját.  A váratlan fordulatok deus ex machina-ként történő olvasata is lehetséges, mint például Gacsáry Emma és Jablonczay Kálmán sorsszerű találkozása és szerelme.  Ez talán kissé erőltetett, mégis érdekes felvetés.

Mindemellett és ezzel éppen ellentétesen tekinthetünk a műre, mint korrajzra is, hiszen hiteles forrásokon alapuló, objektív képet kapunk a helyszínről, eseményekről.

Érdekes a regény elbeszélői módja. Egyszerre leszünk valami nagyon személyes dolog tanúi, hiszen az írónő a saját családjának történetét mutatja be, igazi figurákkal, eseményekkel és valós helyszínekkel. Ehhez tartozik a Kanna, hattyúkkal címet viselő fejezet is, melyben az írónő kifejti, mi is ihlette valójában a könyv megírására:
„A Régimódi történet Illés Endre keresztgyermeke. Az Ókút megjelenése után arra biztatott, írjak egy külön könyvet az anyámról. Vonzott és taszított a feladat, védekeztem. Azt mondtam, ismerem ugyan az anyám élettörténetét, nemegyszer elmesélte, de az nagyon régimódi történet. „Ez lesz a címe!” – közölte Illés Endre, és kiküldte a szerződést. Elzártam, hogy még csak ne is lássam: mire megjött, én már felfedeztem jövendő munkámban a buktatókat, riasztottak a nehézségek, még az olyan látszólag jelentéktelen momentum is, hogy két családi fénykép, a nagyszüleimé, amely ott állt a nagynéném hálószobájában, s amelyet újra látni akartam mindenképpen, egyszerűen eltűnt, elnyelte a föld. Bátyám, aki ismerte anyánkat egészen fiatalnak, egyenesen lebeszélt az írásról, nem akarta, hogy családunk könyv témája legyen, tetejébe amerikai ösztöndíjat kaptunk, rövidesen indulnunk kellett az Egyesült Államokba. „Nemigen írom én ezt meg” – biztattam magam, s az Amerikában töltött majdnem öt hónap alatt egy már egyetemista korom óta kísértő ókori téma megírásához gyűjtöttem az anyagot az iowai egyetemi könyvtárban. Ha a Régimódi történet nagy ritkán eszembe jutott, arra gondoltam, anyámtól teszem függővé, mi legyen. Ha azt akarja, hogy mégis megírjam, majd üzen.“²

Ugyanakkor az elbeszélés hangneme mégsem lépi át azt a határt, amelyet már túl intimnek gondolnánk, végig érezhető egy bizonyos távolság, amelyet megtart a narrátor. Ezt erősíti a hivatalos dokumentumok, könyvek szó szerinti idézése:
Füzesgyarmat leírása:
„…Erdő a határban nincs, hanem a kommunitásnak van egy füzese Macskás és Dágó szigetekben. Közel a városhoz, a rét szélén, Bucsán kezdett az uradalom ültetni makkerdőt, minő sikerrel, az idő fogja megmutatni.“³

, vagy az egyes szám harmadik személyű elbeszélésmód:
„Szabó Elek elmegy hazulról, gonosz, nyomott, szigorú este van, a gyerek is érzi. Nem vacsoráznak, nincs otthon a gazda, aztán egyszer csak mégis megjön, és Jablonczay Lenkének beleszúr a szívébe a rémület: nagy csomag van a hóna alatt, talán valami ajándékot vett neki megint, talán azért ment el, hogy kölcsönkérjen, s most így engeszteli őket, a kölcsönpénzen vett Isten tudja, mivel.”⁴

Felmerül a kérdés, hogyan lehet hitelesen beszámolni olyan eseményekről, amelyeknél az írónő semmiképp sem lehetett jelen és utólagos tudomása sem lehet róla. Ezt a megoldást a szakirodalom a narratív identitás fogalmával kapcsolja össze.
A narratív identitás esetében a közvetítés aktusának döntő szerepe van: a megélt, megtörtént és lejátszódott események előadása, élettörténetté formálása helyeződik a hangsúly. Tehát a regény szövegén belül történik egy elmozdulás, a fikció és a valóság váltakozik.⁵

A történetben leginkább a női életsorsok alakulása ragadta meg a figyelmemet. Három női karaktert szeretnék kiemelni a regényből: Rickl Mária, Gacsáry Emma, és Jablonczay Lenke alakját.

Rickl Mária a számomra legmarkánsabb, legdominánsabb karakter az egész történetben. Minden döntése (a házasságát kivéve) abszolút megfontolt,  ő maga rendkívül céltudatos, makacs asszony, aki kemény kézzel irányítja férjét, és annak dzsentri családját. Hatalma éppen ebben a határozottságában rejlik: az emberi kapcsolatait is poroszos keménységgel formálja, alakítja, nemre és korra való tekintet nélkül mindenkit a markában tart, és nem másítja meg egyetlen fontos döntését sem. Egyetlen férfi képes parancsolni neki, ez pedig az édesapja, és ez a meghatározó apakép nem csak jellemét formálta, hanem tanácsadóként is mindvégig őszinte (néha kemény) instrukciókkal látta el. Élete során ez a nő rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül (apósa lerokkan, férje eltékozolja minden vagyonukat, folyamatosan megcsalja, majd  beteg is lesz), de ő mégis mindvégig erős marad, vasmarokkal tartja össze a széthulló családot. Minden igyekezete ellenére mégsem sikerül mindent az irányítása alá vonnia: a szórakozás és a szenvedély utáni vágy mind férjét, mind a fiát felemészti, rabjává teszi. A kemény, szigorú külső ellenére mégis ott rejtőzik benne az érzékeny, sebezhető nő, akit mindez nagyon mélyen érint, és megráz, bár ezt csak kevesen tapasztalják. Különösen nagy hatással volt rám a 2006-ban készült filmben Egri Kati alakítása, aki zseniálisan adta vissza Mari alakját.

Másodikként Gacsáry Emma alakját emeltem ki a történetből. Közel sem olyan jelentős karakter, mint Mari, mégis fontos szerepe van a történet, a sorsok alakulásának szempontjából. Ez a lány teljes ellentéte a kalmárlánynak: álmodozó, könnyelmű és meggondolatlan, tetteit a gyermeki naivitás és az éretlenség vezérli. Érdekes (költői) kérdés, hogy vajon Emma tehet-e arról, hogy ilyen naiv maradt, hiszen a rendkívül konzervatív nevelés nem látatta vele az élet másik oldalát, így, mikor találkozott azzal, nem tudott nemet mondani rá, és egyenesen a csapdába sétált. A csapda ebben az esetben ifjabb Jablonczay Kálmán személyében testesült meg, aki valójában nem komoly szándékkal udvarolt a lánynak, csupán egy kalandnak indult a sok közül, de mivel a lány teherbe esett tőle, úgy kívánta a becsület, hogy feleségül vegye. Így ebben az esetben is, bár egészen más szempontból, de ismét egy férfi az, aki sorsot alakító szerepet tölt be a nő életében: Kálmán, mint az ártatlan nőt behálózó, negatív figura jelenik meg, és akire mégse haragszik senki (Marit és Emma nagyanyját kivéve), hiszen modorával és személyiségével mindenkit levesz a lábáról, könnyen megbocsátanak neki, igazi a világra fittyet hányó, dzsentri figura.

A harmadik nőalak viszont egészen más utat jár be a történetben. Jablonczay Lenke egészen gyerekkorától kezdve nehéz sorsú volt: édesanyja röviddel a Kálmánnal kötött házasságuk után, teljesen eltávolodva a régi, szigorú nagyanyja által képviselt neveltetésétől, megfontolatlan költekezéseik miatt – Kálmán Iunior hatására - felélte összes örökölt vagyonát. Anyósa csődbejutásuk után sem volt hajlandó házába fogadni őt, így aztán a Kálmán Iunoirral megromlott házasságuk okán, de a hivatalos válást megkerülve a gyermekek után fizetett tartásdíjból élt, később pedig Pesten dolgozott. Sorsa majd csak a húszas évek végén, sógora halálával pecsételődik meg, amelynek végkimenetele már a morfinba való meneküléssel zárult. Mindennek következményei a kis Lenke számlájára íródtak, örökké az édesanyja bűneit olvasták a fejére, azok miatt büntették őt. Különös „kapcsolat“ fűzte édesanyjához: gyűlölte és megvetette, ugyanakkor örök sebként maradt meg benne, hogy édesanya nélkül kellett felnőnie. Kiszolgáltatott helyzete miatt teljesen el van nyomva, mint személyiség, senkinek számít. Ebből a pozícióból nagyon sokáig nem tud kitörni, így ő egyfajta megfigyelőként van jelen a történetben, látja a kisebb-nagyobb összefüggéseket. Az előbbi két karaktertől eltérően az ő jellemére életének ebben a szakaszában inkább a női szereplők vannak hatással: Rickl Mária, akitől mindig is rettegett, félt, és bizonyos szempontból nagynénje, Gizella is, aki szintén csak keserűséget hozott az életébe.

Lenke szerepe különös jelentőséggel bír, hiszen születésétől kezdve végigkísérhetjük az élettörténetét, teljes mértékben részesei és tanúi vagyunk mindannak, amin keresztülmegy. A lány mindvégig a saját sorsát kutatja, önmagát próbálja megtalálni és kiteljesíteni. Életének különböző állomásain újabb és újabb kételyekkel és kérdésekkel találkozik. Nagy hatással volt rá zárdai neveltetése, és kivételes képességei miatt Stillmungus Mária Margit tisztelendő főnöknő és Mária Charitas osztályfőnök is kéri, vegye komolyan fontolóra, hogy fogadalmat tesz és apácának áll. Lenke a zárdában a békét és a biztonságot látja, azt, ami otthon nem adatott meg neki. Itt teljesedik ki zene iránti szeretete és tehetsége is. Ebből a harmonikus környezetből egyedül a szerelem rángatta ki: ekkor lép be a férfi karakter, Józsi, a bankár fia. Bár mindketten szeretik egymást, a fiú, mikor megtudja, hogy édesapja kitagadná, ha a Jabonczay lányt veszi el, megrémül, és megszakítja a kapcsolatot Lenkével, így a lány ismét tapasztalhatja, hogy az ő élete másból sem áll, csak szenvedésből, és úgy érzi, rászolgált erre.

Kényszerházassága Majthényi úrral szintén az első pillanattól kezdve kudarcra volt ítélve, hiszen hiába szerette kezdetben Lenkét, ő képtelen volt ezt viszonozni.  A férjétől való válását követően Lenke új lehetőséget kapott az élettől: egy új élet reménye csillant fel benne. Egy olyan életé, ahol a saját lábára állhat és megszabadulhat a múlt kínjaitól és árnyaitól. Végtére is a számára boldogságot nyújtó utat választja: feleségül megy Szabó Elek jegyzőhöz. Ugyan eleinte szegénységben élnek, mégis mindaz, amire vágyott: szeretet, megbecsülés, biztonság egy családban, megkapja.

Szabó Magda rendkívül sokszínűen és árnyaltan írta meg a művet, így olyan női sorsok tárultak elénk, amelyek példáján vagy éppen ellenpéldáján nőként érdemes elgondolkozunk, hiszen egy közösség, egy család szíveként, ahogy a műben is láthattuk, akár életeket határozhatunk meg: lehetünk keményszínű matrónák, mint Rickl Mária, felelőtlen anyákként béníthatjuk meg gyermekeinket, mint Gacsáry Emma tette vagy szolgálhatunk követendő példaként, mint Jablonczay Lenke.

Bibliográfia
Szabó Magda: Régimódi történet

I. Regénykiadások

http://hu.scribd.com/doc/71479854/Szabo-Magda-Regimodi-tortenet (2017.03.21. 19:02)

II. Életrajz, pályakép

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_Magda (2013.03.21. 19:05)
http://www.pim.hu/object.60A209D4-4AD3-4BBA-A418-4221B5DA8FA9.ivy (2017.03.21. 19:06)

III. Általános szakirodalmi munkák: monográfiák, szaktanulmányok

MAGYARI Imre: Szabó Magda: Régimódi történet, Alföld. – 28. (1977) 10., p. 70-72.
BELOHORSZKY Pál: A magyar romlás virágai : Szabó Magda: Régimódi történet, Irodalomtörténet. – 28. (1997) 3., p. 359-372.
SZABÓ Magda: Színképelemzés. Egy modell alakváltozásai, Kívül a körön / Szabó Magda. – Bp. : Szépirod. Kvk., 1980, p. 399-422.
http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li2007  ( 2017.03.21. 20:31)

IV. A témához kapcsolódó szaktanulmányok, szöveginterpretációk

Kiss Judit: Emelt szintű érettségi: Magyar nyelv és irodalom 2011 - Kis(s) könyv - nagy segítség
Emelt szintű érettségi 2011 - kidolgozott szóbeli tételek - Magyar nyelv és irodalom
http://videotar.mtv.hu/Videok/2008/06/24/22/Regimodi_tortenet_6_1_resz.aspx (2017.03.21. 19:15)
http://www.hhrf.org/irodalmivademecum/IV2005/2005_szabom.htm (2017.03.21. 19:24)
http://doktori.bibl.u-szeged.hu/1446/3/phd_tezisfuzet_HUN_sinkaannamaria.pdf  (2017.03.21. 19:30)