Röptető

A nő, mint közvetítő - 2012

Keresztény női bölcsesség - a női személyiségfejlődés modellje

Női személyiségfejlődés a csíkménasági Szeplőtelen Fogantatás templom ikonográfiai vizsgálata alapján1

Tornay Krisztina
 

A kutatási terület kiválasztása

Az évszázadok óta, nemzedékekről nemzedékekre átadott keresztény női bölcsesség spirituális tartalmát szeretném meghatározni: ennek megközelítésére kerestem sajátos kutatási módszert.

Magyarország társadalma több mint ezer éve a keresztény hit szellemi világának közegében, nyugat és kelet között kapocsként hordozza az eltelt századok alatt felhalmozódott, a legfontosabb, lényegi ismeretekre, az ember alapkérdéseire vonatkozó emberi tudást: ennek vannak nemileg specifikus elemei.

E kérdések: a létezés célja, az emberi élet értelme, az ember küldetése e világban, ennek transzcendens háttere. Ahogy a kutatás irányában mindezen kérdések a nőre fókuszálva merülnek fel: úgy találom, hogy a megszületett női válaszok is öröklődnek, az ősi asszonyi tudás és ennek megkeresztelt, a mi kultúránkban továbbalakult változata hat jelenünkre és reményem szerint utat mutat a továbbiakban is. Előzetes hipotézisem tehát, hogy létezik egy keresztény, ősi gyökerű női hagyomány, amely tájékozódni segít az emberi élet, a női élet útvesztőjében és ez a hagyomány elérhetően jelen van.

Ennek a spirituális női hagyománynak a megközelítésére vállalkoztam a csíkménasági2 Szeplőtelen Fogantatás katolikus templom ikonográfiai vizsgálata segítségével.

A szakrális térben kódolt spirituális tanítás

A nemileg meghatározott keresztény spiritualitás kutatására előbb egy más irányban tettem kísérletet. Megvizsgáltam Guba Andrással közösen egy kb. 750 éve működő magyar katolikus férfi monostort, illetve annak templomát. Ez a kutatás a jelen dolgozat tematikájának mintegy ellen-próbájaként szolgált. A vizsgálat tárgya a jászói3 premontrei apátság volt, különös tekintettel annak templomára, illetve a templom ikonográfiai programjára.4

Kutatási eredményeink lelkesítőek voltak: a templom ikonográfiai vizsgálatából kiindulva bebizonyosodott, hogy létezik és leírható az a férfi spiritualitás, férfi beavatás, amit a keresztény szerzetesi hagyomány ismer és folyamatosan átad, és ennek a tanításnak egyik átadási-megőrzési módja a szakrális épületek ikonográfiai tartalma.

Nem szövegeket, nem tanítást vizsgáltunk, hanem vizuális világot, a szakrális térben megjelenő képi tanítást. Ennek sok tudatos rétege van, de mögötte megjelennek nem tudatos tartalmak is, amelyek azonban ugyanolyan fontosak az adott közösségnek. Ezek a nem tudatosított, esetlegesen a reflexió határain kívül eső elemek nem ellentétesek a kifejezett-tudatosított tartalmakkal, hanem azok vállán, azokon alapulva bontakoznak ki. Szimbólumokban, összefüggésekben, arányokban: szent térben jelenlévő személyre evidensen ható, de pontosan nehezen racionalizálható valóságokban ragadhatóak meg.

A kódolás idő-problémái és az alkotói invenció kérdése

A jászói kolostortemplom kutatása és e dolgozat készítése közben is újra és újra, több oldalról beleütköztem a kérdésbe: hogyan gondolták maguk a megrendelőkalkotók, a korabeli és évszázadok óta ott élt hívők-befogadók, mennyire volt számukra tudatos hipotetikus feltételezésem: a női (férfi) spirituális beavatás tartalma. Honnan lehet bizonyos következtetésekhez jutni a korabeli intenciókról, hatásokról és azután ennek esetleges alakulásáról? S ha, ahogy valószínű, ennek megvizsgálása teljes körűen nem lehetséges, akkor enélkül mennyire megalapozott egy ilyenféle kutatás?

Ezért már a jászói templom ikonográfiai vizsgálatának elején elhatároztam, hogy ezt a szempontot - ti. az időbeliség tartalmat meghatározó jellegét és az alkotóimegrendelői szubjektum motivációit - érzékenyen kezelem. E hozzáállás elemeit a következőképpen határozom meg:

1.Nem teszem fel, még hipotetikusan sem, hogy ismerem a vizsgált szakrális alkotások alkotóinak szándékát, motivációit, de az erre vonatkozó adatokat összegyűjtöm. Ilyen pl. a ferences hatás kérdése a csíkménasági templom ikonográfiájának kialakítására, ami az ikonográfiai elemzés fontos része.

2.Lehetőleg pontosan megkísérlem feltérképezni az egyes alkotásokhoz kapcsolódó, kifejthető tartalmakat, mint pl. a Szent László-legendához5fűződő tartalmak, értelmezések, irányok.

3.Ezen tartalmak időbeli változását, amennyiben lehetséges, szintén megvizsgálom: így pl. a szeplőtelen fogantatás ábrázolásának változásait.

4.Mindezeket tudatosítva, ezután az ikonográfiai elemeket engedem „működni", vagyis a figyelmemet arra fordítom, hogy „itt és most" mi jelenik meg az ábrázolt alkotások révén, vagyis ez a ma elénk táruló ikonográfia működésének vizsgálata.

Ezzel természetesen nem állítom, hogy nem lehetne fontos az alkotóimegrendelői intenció pontos ismerete, vagy, hogy nem juthatna esetleg egészen más eredményre, aki ebbe az irányba indul el. Mivel én a XXI. században elemzem a műalkotásokban a jelenben megjelenő, általam megközelíthető tartalmakat, elfogadom a korlátot, amit ez a szemlélet jelent. Vagyis nem hiszem, hogy megközelítésem feltétlen egyezik az alkotók intencióival, illetve az eltelt évszázadok alatti szemlélők belső megértésével.

Szemléletem két más irányú tapasztalatból kap megerősítést. Az egyik a szupervíziós munka sajátja: az „itt és most"-ban feltáruló valóság - ez az általam is gyakorolt szupervíziós megközelítés módszertana is. A másik a műalkotás létének sajátos volta, a műalkotás „működése".

Mivel szakrális műalkotásokat vizsgálok, kiemelten fontos annak meghatározása, hogyan közelítem meg ezeket: ebben a kutatásban a műalkotásokon keresztül keresem a keresztény női spirituális hagyományt.

Konkretizálva: a csíkménasági szeplőtelen fogantatásnak szentelt templom hangsúlyozottan női tematikájú szakrális művészi ábrázolásain át a női spiritualitás megjelenését keresem, mivel feltételezem, hogy létezik és megmutatkozik, „működésbe lép".

A műalkotás megnyilatkozási módja - az igazság feltárulása - a hermeneutikai kör működésének megfelelően körkörös folyamat. „Azért tudunk megérteni, mert már értünk."6 Előfeltevéseink, prekoncepcióink előzik meg a megértési folyamatot, részei annak. Ezek, ahogy Gadamer nevezi: előítéleteink („die Vor-urteile"), vagyis kivédhetetlenül és szükségképpen meglévő előítéleteink, amelyek a reflexió révén tisztulnak ki, válik külön a hasznos és „rossz" közülük. A hasznosak, amelyeket Gadamer legitimnek tart („die legitimiertenVor-urteile"), nem mások, mint előmegértések, vagyis az a kezdeti megértés, ami megelőzi, elősegíti a további megértési/feltárulási folyamatot.7 Gadamer mindezt a természettudományos megismerésre is kiterjesztve vallja, s a modern fizika felismerései megerősítik ezt a nézetét: a kutatás eredményét alapvetően meghatározza a kutató vizsgálati szempontja.

Esetemben ilyen legitimizált előítélet, hogy a csíkménasági templom döntően női témájú szakrális képei ilyen koncentrációban és összetételben nem véletlenül, esetlegesen, magukon túl nem mutatva tárulnak elénk. Az a hitem vezet a kutatás során, amit Gadamer előítéletként nevez meg, s amin keresztül a kutatást végzem, hogy tudniillik magából a női spiritualitásból tárul fel itt valami, méghozzá a kereszténységen átszűrve, a kereszténység közvetítésével.

A női beavatási folyamat megjelenése a szakrális térben

A fentieket - hogy tudniillik az „itt és mostban" kibontakozó tartalmat elemzem - ki kell egészítenem: ugyanis vizsgálatomnak van egy előzetes, hipotetikus koncepciója. Ez pedig a következő: Jung és több más, kortárs pszichológiai irányzat nyomán, és főként szupervíziós gyakorlatom alapján meggyőződésemmé vált, hogy a személyiség bármely életkorban is van, fejlődni, kibontakozni akar, illetve ennek irányába „fordulva" talál igazán magára. Nézetem szerint ez a fejlődés nem áll meg a felnőtté válás elérésével, azonban tagadhatatlanul az egyik legintenzívebb szakaszának látom azt az időszakot, amely az ifjúkorból a felnőtt-létbe lépés ideje.

E fejlődést nem csupán társadalmi-szociológiai, főként nemcsak biológiaiélettani-szellemi értelemben tekintem döntőnek, hanem érdeklődésem fókuszában az a dimenzió áll, amely a pszichológiai és még inkább, ezzel azonban igen szoros kapcsolatban szemlélve, a spirituális érlelődés folyamata. Ezt a folyamatot Jung nyomán az individuáció, a tudatosulás története részeként értelmezem és kiemelt lépcsőfokait beavatásnak nevezem. Különösen lényegi fordulópontnak látszik a felnőttkorba való belépés időszaka.

Mivel az individuációs folyamatot döntő fontosságúnak tartom mindenki életében, és bizonyos értelemben ezen áll vagy bukik a személy élettörténetének sikeres, beteljesült, kibontakozott vagy megakadt, kudarcosnak megélt jellege, ezért fordulok a szakrális terek alkotásaihoz is azzal a meggyőződéssel, hogy ezek - a beléjük zárt, bennük kifejeződő, archetipikus mélységű és ily módon egyetemesen emberi, spirituális mezőben értelmezett tudással - kiemelten segíteni tudják a személyt (közösséget) a fejlődés (esetenként gyógyulás) irányában, vagyis be tudnak avatni azokba az alapvető igazságokba, amelyek a személy érlelődését elősegítik.

A női beavatás kutatása

A női spiritualitás a jászói premontrei templomhoz kapcsolódó férfi-beavatáshoz hasonló kutatására egy folyamatosan működő női kolostor évszázadok tapasztalatait tükröző ikonográfiai programjának megvizsgálása lenne a legalkalmasabb. Ilyen lehetne a margitszigeti domonkos kolostor, a bencések vagy a premontreiek női kolostorainak egyike, pl. Árpás, a budai klarissza kolostor, majd pozsonyi klarissza klastrom.

Sajnos nincs középkori eredetű, folyamatosan működő magyar katolikus apácakolostor, mert részben a török hódoltság, részben a reformáció elsöpörte őket. A Felvidéken megmaradt néhány (pl. a pozsonyi klarisszák) pedig többször átköltözött, később áldozatul esett II. József szerzetesrendeket feloszlató rendeleteinek. A folyamatos működés hiányán túl az átalakítások, a más szellemiségben-irányultságban, más hangsúlyokkal történő ikonográfiai továbbfejlesztés bonyolulttá tenné a vizsgálatot. Nem maradt meg megőrzötten, még emlékként sem, olyan templom vagy kolostor, amit tanulmányozni lehetne.

Hogy létezhetne is akár a kutatási célnak megfelelő helyszín, s az milyen vizsgálati lehetőségeket jelentene, elgondolható, ha pl. Európa legrégebben (700 körül) alapított és azóta folyamatosan működő női bencés kolostorának, a salzburgi Nonnbergnek (Stift Nonnberg) gazdagon díszített templombelsőjére tekintünk. Egy több mint 1300 éve folyamatosan működő keresztény női közösség szakrális terének gazdagsága páratlan kutatási terület lehetne a keresztény női spiritualitás megközelítése tekintetében.

Rövid áttekintést végeztem két másik, rövidebb ideig fennálló női közösség templomának szakrális emlékeit megfigyelve. A heiligkreuztali (Németország, Baden-Württemberg) cisztercita női monostor temploma „csak" 616 évig állt fönn.

Az ausztriai Göss bencés női közössége, amelyet főként nemes hölgyek számára alapítottak, több mint 750 évig.8

Ezen templomok belső tere a bencés és ciszterci lelkiségnek egy sajátosan női értelmezését közvetíti. Épségben és gondosan megóvott (bár nyilván nem teljes) szakrális „berendezésük", a kifejezett spirituális tartalmak igazolják, hogy e helyeken igazolhatóan női lelkiség formálta-alakította ki a szent teret.

Göss (Steiermarkt, Ausztria) 1020 előtt alapított kolostorának gótikus temploma, eredetileg Máriának és Szent Margitnak volt szentelve és 1782-ig működött, amikor Szent András apostolnak szentelve plébániává alakult. Ebben a templomban az oratórium díszítése megragadó, amellett, hogy magában a főhajóban is számos, sajátosan női elem figyelhető meg. Az oratórium falfreskói az Énekek énekének illusztrációi: megkapóan ábrázolják a Mennyasszony és Vőlegény szimbolikusan értelmezett szerelmes énekeit mint Jézus és a Lélek és egészen konkrétan, mint Jézus és a szerzetesnő személyes kapcsolatának megannyi jelenetét.

A 1227-ben alapított és 1843-ig működő Heiligkreuztal cisztercita női monostorának gótikus csarnoktemplomában híres faplasztika áll, a „Jézus keblére hajló János apostol" színezett szobra. A gyengéd, baráti szeretet ábrázolásának különösen megindító darabja a templom szentélyében van. A szobortípust a kutatók szorosan kapcsolják a középkori kolostori női misztika inspiráló hatásához: unio mystica, a bensőséges, érzelmeket is magába foglaló, személyes kapcsolaton alapuló egység élményéhez, amely ezen szerzetesnő-látnokok szövegeiben, hagyományában döntő fontosságú.9

A templomszentély üvegablakain a női szentek sokasága, a szentély freskóin Mária életének jelenetei, a mellékoltárok női tematikája, a számos gyermeki angyalábrázolás a templom egészét családiassá teszi. Spirituális kisugárzása ihlető: Isten szeretetének irgalmas, gyengéd - mondhatnánk anyai - közvetítője. Ennek jele a templom szakrális üzenetéről született előadás is, amit a plébános, Peter Schmied tartott 2004-ben és ezzel komoly indíttatást adott nekem a szakrális alkotások jelen idejű, spirituális-pszichológiai megközelítés-módjára. De erről ír Ursmar Engelmann is, amikor a Szent Annának szentelt templomot bemutatva hangsúlyozza, hogy a heiligkreuztali ciszterci női közösség tagjaitól nem maradtak fenn olyan misztikus írások, mint más középkori dél-német kolostorok női szerzeteseitől. Azonban fennmaradtak olyan alkotások, mint az említett „Jézus és János", ez a megrendítően szép XIV. századi szoborcsoport, és ez beszél szavak nélkül is.10

Azonban Magyarországon nincs, nem maradt fenn a fent említettekhez hasonló, folyamatosan élő női kolostor, mint kutatási helyszín, ezért más irányba kellett fordulnom.

A csíki medence mint szent tér

A csíki medencét - két másik területtel együtt (Nyárád-mente, Kászon-Kézdiszék) - a katolikus „szent földek" egyikeként említik: folyamatosan, hűségesen megőrizték ugyanis eredeti, katolikus hitüket.11

Csíksomlyó és a búcsújáróhely szakrális tere/környéke felé az a kutatás irányította a figyelmemet, amelynek során szabadtéri szakrális térplasztikákat gyűjtöttem össze és hasonlítottam össze Csíksomlyó környékén négy (hat12) faluban és a Fertő-tó mentén öt faluban. A csíki medencéből a következő területre terjedt ki a kutatás: Csíksomlyó (Vardotfalva, Csobotfalva) Csíkpálfalva, Csíkdelne, Csíkcsomortán.13

Ebből a kutatásból az derült ki számomra, hogy a közösség élményeivel, belső habitusával szoros kapcsolatban áll az általuk kialakított szakrális tér jellege és hogy a Csíksomlyó környéki falvak szakrális térplasztika-állítási rendje, habár a kiválasztott terület a Fertő-tó vidékéhez hasonlóan mindig tiszta katolikus és peremhelyzetű vidék volt, egészen más hangsúlyú lelkiségi irányt fejez ki, mint a nyugat-magyarországi minta. Vagyis pusztán a vallási célú plasztikák vizsgálatából (jelenlegi állapotából) kibontakozik a hely sajátos lelkisége.

Ez röviden összefoglalva a következőt jelenti: a két kiválasztott területen nagyjából megegyező számú szakrális térplasztika található. Azonban jelentős különbségek vannak mind anyagukat (a Fertő-tó partján a kő és műkő dominál, míg a csíki falvakban a fa és kisebb részben a fém és kő), mind tematikájukat tekintve. A csíki falvak térplasztikái döntő többségükben keresztek, sem a Mária-tisztelet, sem a szentek iránti tisztelet nem jelenik meg ezen a téren, míg a nyugat-magyarországi mintában ez jelentős súllyal szerepel.14 Ugyanakkor van a vizsgált térségben egy nagy központi szent hely: a csíksomlyói templom, ahol Szűz Mária tisztelete kifejeződik: Európa legnagyobb kegyszobra található itt.

A szakrális térplasztikák így szemlélt „térképe" azt a történetet jeleníti meg térben, ami a csíki székelyek identitás-képező szent legendájának a története: a (hagyomány szerint) erőszakos protestáns térítéssel szemben a férfiak kivonulva a hegyekre (a Tolvajos-tetőre) seregükkel, a nők a templomban összegyűlve imádságukkal harcoltak és győztek. A női spirituális erő koncentrált, templomba zárt, a férfié szétszórt, a kinti térben eloszlott: éppen ezt mutatják a szakrális térplasztikák is, amennyiben a kereszteket inkább férfias jellegűnek tartjuk. Ez a csíki-medencét tekintve egy sajátos, kereszt-központú lelkiséget jelent,15 amelynek -hipotézisem szerint - erős nemi meghatározottságai is vannak.

Beavatódás - a személyiségfejlődés útja

A személyiség fejlődése felé vezető út sokszor viseli a beavatás, beavatódás nevet. Mindnyájan egyre több megélt és reflektált tapasztalattal avatódunk be az élet titkaiba, és a világ törvényszerűségeit is egyre mélyebben értjük és látjuk. Önmagunk megismerése is folyamatos beavatódás saját személyiségünk titkába. Ugyanakkor van egy olyan kiemelt időszak a személyiségfejlődés folyamatában, a felnőtté-válás, amelyhez kimondott beavatási rítusok kapcsolódtak a mi kultúránkban is.

A beavatás fogalmát két értelemben használom: egyrészt a felnőtté válás kiemelt fordulópontjához kapcsolódik, másrészt folyamatos, folyamatszerű és saját nemileg meghatározott személyiségünk kibontakozásának, fejlődésének reflexióját jelenti. A beavatási folyamat fázisait több tudományterület is kidolgozta, pl. a vallástudomány, a pszichológia. A következőkben egy tudásszociológiai modellt mutatok be, mert általa plasztikusan kirajzolódnak a beavatódás folyamatának legfontosabb elemei.

Beavatás abba, aki vagyok

A beavatás a teljessé váló személyiség kulcstörténete: mert ebben mintegy újra születik. A gyermeki lét biztonságából, illetve a gyermeki létet fenntartani kívánó illúziók és játszmák világából a felnőtt lét kiszolgáltatott és szenvedő, törékeny, mindezt azonban a transzcendens örök rend iránti bizalommal felelősen vállaló létformájába a halálon át vezet az út. A régi énnek el kell pusztulnia és az újnak megszületnie. Eközben találhat rá arra az isteni rendre, ami miatt elfogadható és vállalható a világ, kaotikusságával együtt.16

Témánkhoz visszatérve a fent leírt beavatási modell lépcsőfokait elkülönítve egyértelműen nem azonosíthatjuk pl. egyetlen képpel vagy a szent tér egyetlen pontjával. A személyiség nemileg meghatározott belső fejlődése, aminek kiemelten fontos része a spirituális fejlődés is, folyamatosan ezt az utat járja be: a szimbolikus halál a változás „ugródeszkája", az átmeneti szakasz, amelyben a voltaképpeni változás megtörténik és a reintegráció, ami az addigi életviszonyokba, élettörténetbe való belesimítása az új tapasztalatnak. Ebben a megközelítésben az emberi élet reflektív szemlélete megengedi, hogy folyamatos beavatódásról beszéljünk, s a keresztény hit alapján ennek a halál sem vet véget. Ugyanakkor vannak a beavatódási folyamatnak kiemelt időszakai: ilyen a serdülőkor nemi beavatása, a felnőtté válás, a társadalom, a közösség teljes jogú tagjává válás. A teljes személyiség érési folyamatának részeként létezik és kell egy olyan beavatási folyamat, ami kimondottan a nemi identitásra vonatkozik. Sőt, feltehető a kérdés: létezik egyáltalán érési folyamat, amely független lenne ettől: létezik-e ember nemileg nem meghatározott módon?

Mircea Eliade szerint a beavatási folyamatok az emberiség történelmének legnagyobb jelentőségű szellemi fejleményei, mert a spirituális titokkal szembesítenek az autentikus emberi létezés velejárójaként, és alapvetően egzisztenciális élményt jelentenek.17

A beavatás ideje, helye mai kultúránkban nem ritualizált. De olyan sok száz-ezer nemzedék tudásának átadásáról van szó, amelynek ereje megtalálja magának a formát, teret, és új utakat keres. A magyar keresztény hagyományban megtalálhatóak azok az emlékek, amelyek a nagyrészt a bibliai történeteken alapulva képi formában erősítették és követték a beavatás folyamatát.

A női beavatási folyamat elemei éppúgy megvannak e hagyományban, mint a férfiaké. Ezek elsősorban Máriának, Isten anyjának részben a Bibliából ismert, részben legendákkal övezett élettörténetéhez kapcsolódnak, másrészt bibliai és a kereszténység későbbi korából való szent asszonyok, nők életeseményeit ábrázolják, tipizálva és szimbolikussá emelve az egyedi eseményt.

A női beavatási folyamatnak van egy teljesen általános módja, amiben idősebb vagy tapasztaltabb beavatott nők segítenek abban, hogy megtaláljuk a kulcsot saját belső erőink megnyitásához, ezekre rá merjünk hagyatkozni. Természetes formája ennek pl. az először szülő nő körül szorosan ott lévő anya, nagyanya, már szült nőtársak. A kisgyermekkel kapcsolatos kérdések is kívánják ezt a tudás átadást, ugyanígy az otthonnal és a párkapcsolattal összefüggő ezer terület.

A természeti népeknél külön időt és helyet biztosítanak a fiataloknak, amikor és ahol az arra kijelöltek beavatják őket a nemüknek megfelelő felnőttlét világába.18Valószínű, hogy a bérmálás és a konfirmáció rítusa is ilyen funkciót töltött be régebben, vagy - még nevében is hordozza ezt a funkciót - az asszonnyá avatás, ami szintén liturgikus esemény volt és nem csak a katolikus vidékeken terjedt el.19 A családon belül még működhetnek ezek az átadási láncok, a kevéssé hagyományos nagyobb közösségekben azonban már nincsenek meg. Ezért is kulcsfontosságú a beavatás hagyományának nyomait a kereszténységen belül, a magyar keresztény, katolikus hagyományban kutatni és megtalálni.

A szent tér mint a beavatás tere

A szakrális tér iniciációs tér is egyben.20 Ahogy Kunszt György írja a Szent István Tudományos Akadémián tartott székfoglalójában: „az építészetnek nem csupán a vallás gyakorlásában, hanem létrejöttében is van szerepe".21 Ez a gondolat a szakrális építménynek kiemelt értéket tulajdonít: nemcsak megjelenít, kifejez, szolgál valami önmagánál többet, ami mint „program", spirituális koncepció megelőzi és készteti az épület létrehozását, hanem az általa létrehozott, épített valóság működésbe lép és inspirál, közvetít, megjelenít, a teológia nyelvén fogalmazva: kinyilatkoztat.

A fent jelzett beavatási rítussal, vagy - értelmezésemben inkább - folyamattal kapcsolatosan azt látjuk, hogy a szakrális épület, templom egyrészt teret ad ennek, inspirálja, másrészt rögzíti is, megörökíti, hagyományozza. Ennek a kölcsönhatásnak példája a jászói premontrei apátság temploma a férfi-beavatás szempontjából.22 A szakrális tér elemei, ezek összhatása közvetíti a térben élők spirituális tapasztalatait: a premontrei közösség karizmáján át megélt személyes és közösségi beavatódás lépéseit. Olyan beavatódás ez, amely szent térben zajlik. A templom a Szent megjelenésének, köztünk lakásának helyszíne, ahová a hívő belső összeszedettséggel, várakozással, nyitottsággal, a Szenttel való találkozásra készülten lép be.

Kiemelten ilyen szent tér a katolikus templom: a katolikus hit vallja Jézus személyes jelenlétét minden olyan helyen, ahol az Oltáriszentséget őrzik. Ez a tudás, ez a hit teszi nyitottá a belépő hívőt: személyes találkozásra készen, mintegy a másik Személy világába lép be. A nyitottság, a bizalommal teli várakozás pedig előkészíti beavatódást.

Ilyen lelki beállítódás, belső spirituális közelítés veszi körül a templomban álló szárnyasoltárt, ez a közege a freskóknak, s a hetente vagy akár naponta szentmisére, gyakrabban litániákra, imákra összegyűlő nők, asszonyok újra és újra a képek által hordozott, vizuálisan megjelenített és a liturgiában sokszor szövegekkel is alátámasztott tartalmakkal szembesülnek, azokat szemlélik. Elkötelezett hozzáállásuk miatt ez a szembesülés hatékony, átalakító, beavató erejű. E képek mélyen beivódnak a pszichébe, s nemcsak maga a kép, hanem a közvetített tartalom is sajáttá válik.

Egyfajta biztonságot, szilárd hátteret ad a templom, a liturgia rendje, ritmusa, az egyházi tekintély mindannak, amit a képek közvetítenek. A közvetített tartalmak ezzel egy nagyobb, szakrális rend integráns részeként érkeznek a személyhez. Ez módot ad arra, hogy ki-ki saját, személyes ritmusát megtalálva találkozzék az egyes tartalmakkal, ugyanakkor a szükséges közösségi keretet is megadja, nemcsak a jelen időben, hanem a gyökerekkel, a múlttal is összekapcsolódva.

A Mária életével és a szent nők személyével, történetével kapcsolatos ábrázolások szakrális térben történő beavató tanítása nem csak maguknak a képeknek működéséből fakad. Mária életének eseményei, képei alkalmasak arra, hogy beavató, női hagyományt, tudást közvetítő képek legyenek és ez a beavatás, a női tudás átadása meg is történik általuk.

A hely szellemének megjelenése

A hely szelleme, a hely géniusza ókori római fogalom. Csíknak, azon belül Csíkménaságnak, s ott is a templomnak genius loci-ját kutatjuk. Christian Norberg-Schulz szavait hosszabban idézzük:

„Mit értünk hát a hely szavunkon? Nyilvánvalóan többet, mint egy elvonatkoztatott térrészt. Konkrét, anyagisággal, alakkal, felszínnel és színnel bíró dolgokból felépülő teljességet. E dolgok együttesen meghatároznak egy környezeti jelleget, ez a hely lényege. Általában a helyen efféle jellegzetességet, » légkört« értünk. A hely tehát minőségi jelenség, teljesség, mely nem redukálható egy-egy tulajdonságára, például térbeli viszonyaira anélkül, hogy elvesztené konkrét természetét."

„(...) a hely többet jelent, mint helyszínt. (...) Általánosságban: a természet tágas, magába ölelő teljesség. Ha a települések szervesen kapcsolódnak környezetükhöz, akkor fókuszok, melyekben a környezet jellege összesűrűsödik és értelmezést nyer. Heidegger így fogalmaz: »Az egyes házak, falvak, városok építészeti alkotások, melyek magukban és maguk köré összegyűjtik a sokféle közöttük levőt. Az épületek a földet mint lakott tájat közel hozzák az emberhez, ugyanakkor a szomszédban-lakás közelségét a végtelen ég alá helyezik.« Teljességet képez, olyan helyet, melynek a helyi sajátosságnak megfelelő jellemző önazonossága van. "

„(...) A helyek rendszerint változnak, gyakran gyorsan változnak. Ez nem jelenti azt, hogy a genius loci is szükségszerűen változik vagy akár elvész (...) A genius loci védelme és megőrzése valójában azt jelenti, hogy lényegét mindig új történelmi összefüggésben konkretizáljuk. Azt is mondhatjuk, hogy egy hely története - »önmegvalósításának« története. Az emberi tevékenységen keresztül kibomlik, ami lehetőségként a kezdetektől fogva ott volt, az építészet - mely egyszerre ősi és új - feltárja és megőrzi ezt. A hely összetevői tehát különböző mértékben változhatnak. "„

„(...) Az ember akkor lakik, amikor képes a világot épületekben és dolgokban konkretizálni. Mint korábban említettük, a konkretizálás a

műalkotások feladata, mintegy a » tudományos absztrakció« ellenpontja. A műalkotások konkretizálják, ami a tudomány tiszta objektumai között marad«.(...) Az építészet a költészet körébe tartozik, célja, hogy segítsen az embernek lakni. Az építészet azonban összetett művészet. Nem elég, ha célszerű épületeket, városokat emelünk. Építészet akkor születik, mikor »egy teljes környezet láthatóvá válik«, hogy Susanne Langer meghatározását idézzük. Általánosságban ez a genius loci konkretizálását jelenti. Mint láttuk, ezt az épületek valósítják meg, melyek összegyűjtik a hely jellegeit és közel hozzák őket az emberhez. Az építészet legfontosabb tette tehát a hely »üzenetének« megértése. Ily módon óvjuk a Földet, és magunk is egy átfogó teljesség részévé válunk."23

E hely - Csíkménaság környéke, a „Lok" - misztikus voltát jól érzékelteti a Csíkszentgyörgy felé vezető út elején, a mező közepén álló hatalmas méretű székelykapu, az Akó-kapu. A székelykapu mint sajátosan a székelyekre jellemző építészeti alkotásforma, gyakori a csíki medencében. Itt azonban a gyakran ismétlődő formától eltérően óriási méretű: nem egy porta előtt áll, hanem a mező közepén, az utat átívelve.

Norberg-Schulz szavait idézve: e kapu alatt áthaladva a „teljes környezet láthatóvá válik", elhagyjuk az alcsíki medence Dél felé vezető főútját, az Olt medrének vonalát és letérünk a Lok felé, Keletre, a határhegyek irányába. Mindezt egy különös, misztikus jellegű érzés kíséri: egy egyébként láthatatlan határvonalat lépünk át egy látható kapu segítségével. Belépünk egy jelzetlen világba: a kapu nyilván jelzi, hogy ez MÁS, mint a kapun kívül lévő.

„A hely szellemében működő immanens szent-élmény és a szent vallásitranszcendentális felfogásának találkozása csupán kevés esetben tud megvalósulni."24 Meglátásom szerint e helyszín ezen kevés esetek egyike.

Kísérlet egy keresztény szakrális modell kialakítása: a női spirtualitás beavató lépcsőfokai

A továbbiakban a csíkménasági templom ikonográfiai elemzését véve alapul kísérlem meg egy keresztény gyökerekből táplálkozó, egyszerre pszichológiai és spirituális értelmű női személyiségfejlődés modellálását. E modell több elemből építkezik, amely a templom szakrális alkotásainak részletes elemzését veszi alapul. Az elemzés egészét nem áll módomban itt közölni, tartalmilag a következőkben összefoglalom.

1.A templomhajóban látható Szent László-legenda25 erőteljesen állítja elénk a főszereplő lányt mint olyan nőt, akinek fejlődéstörténete egyben szabadulástörténet is, amely egyre fokozottabb önállósuláshoz és a kreativitás, aktivitás feléledéséhez vezet.26 Ebből a szempontból a női beavatás-történet a nő útja az egyre teljesebb és mindenre kiterjedő szabadság felé, s e történet célja a szeretetre/intimitásra/bensőséges kapcsolódásra való készség kialakulása. Ez a megközelítés határozza meg a keresztény női fejlődéstörténet modelljét.

2.A szentélybe lépve a diadalíven látható a tíz evangéliumi szűz ábrázolása, ez a döntések kikerülhetetlenségét és következményeiket állítják elénk. A női beavatás szempontjából vizsgálva a döntés jelentőségét, figyelmünk arra irányul, ami a saját élet kibontakozásának feltételéül szolgáló, alapvető döntés: döntés a fejlődés, a kiteljesedés irányába, jungi nyelven szólva az individuáció mellett. Ennek elmulasztása, a tudatosulás irányának elkerülése súlyos következményekkel jár a nő személyiségének, de még teljesebben: egész életének tekintetében.

3.A szentély szakrális tanítása a templom titulusául választott szeplőtelenül fogantatott Szűzanyát állítja a középpontba, három hangsúlyos szakrális ábrázolás közvetítésével: ezek az Aranykapu-ikon freskója a falon, a főoltár szoborkompozíciója, és az egykori reneszánsz oltárikonográfiai programja is. A szeplőtelen fogantatás hittitka a nőt mint közvetítőt, mint Isten és ember közötti kapcsot mutatja be. Másfelől pedig a tiszta, áldott nőiség, a teremtő Istennel szorosan összekapcsolódó életet adó-közvetítő női erő megjelenítője.

4.A jelenlegi főoltár Máriát szülei között, kiemelten állítja elénk: ez a családtörténeti, családi hálóba ágyazottságot jeleníti meg erőteljesen. A női fejlődéstörténet szempontjából a hagyományozódásra, a gyökerek erejére hívja fel a figyelmet.

5.A régi reneszánsz főoltár27 Máriát élettörténetével keretezve, istenanyaként és királynőként mutatja be. Az élettörténet egyes állomásainak kiemelése a szárnyasoltár szárnyain a női fejlődéstörténet egyes fontosabb lépcsőfokainak szemlélésére indít.

6.A szentély falán, az oltár mögött látható Aranykapu-ikon magára a misztériumra, a szeplőtelen fogantatásra irányítja a figyelmet. Ez a misztérium a lehetséges legtisztább és legnagyobb horderejű női hivatás, a Megváltó világra hozatala és az ezt lehetővé tevő, előkészítő tisztaság: a női numinózus, a nő Isten és ember közti közvetítő szerepének áldott (Istentől eredő) megnyilatkozása.

7.A szentély boltívén nyolc különböző női szent őrzi - veszi körül - a templom titulusának misztériumát: ezek nyolc aspektusból segítik a nőt belső útján, illetve nyolcféle megközelítésben veszik körül a nőiség misztériumát. Nyolc típust jelenítenek meg, a nőiség misztériumának nyolc kapuját, vagy másként: a női fejlődéstörténet lépcsőfokait.

A női fejlődésmodell kialakításában a csíkménasági templom szakrális ikonográfiájának egyfajta összképe, együttes működése érvényesül.

A templomba belépőt a szemközti (vagy ha a korábbi, esetleges nyugati kapun érkezett, akkor a bal, északi oldalon folytatódó) oldalon látható Szent László-legenda az egész női fejlődés-történet sűrített magját, lényegét jeleníti meg. Ez a tanítás a szentély felé haladva személyes elköteleződést, döntést igényel vagy készít elő, ami a diadalíven megjelenő okos és balga szűzek megjelenítésével sürgetővé válik. A választás elkerülhetetlenségével és következményeivel szembesít a diadalív ikonográfiája.

A szentély sűrítetten jeleníti meg a női sorsba való beavatódás eszményi mintáját, a szeplőtelenül fogantatott Szűzanya, a női numinózus, a szent nőiség misztériumát. Ezt környezik a női szentek: nyolc erőteljes típusként nyolc archetipikus női alakot megjelenítve.

Mindez olyan finom hálóba szőve jelenik meg a szemlélők előtt, amelyet a szentély hálóboltozata jelenít meg: a Máriáról jövendölő prófétákkal a történelem időfonalára fűzve, az evangélisták megjelenítésével az Üdvtörténetbe ágyazva, a Szentháromság személyei és angyalok, a Teremtő, Megváltó, Éltető Isten jelenlétét idézik, a Nap és Hold a világmindenség/kozmosz egészét. A különleges ornamentika, a növényi mintájú reneszánsz jellegű díszítés a teremtett világ flóráját, a vegetációt idézi s szövi a szentély világába.

A csíkménasági ikonográfiai tanítás a következő módon jelenik meg az alábbi modellben: először a Szent László-legenda női szabadulás-története mint archetipikus női fejlődéstörténeti minta, összefoglalóan jeleníti meg a nő számára nyíló individuációs utat. Ezt az utat jeleníti meg Mária életének fontos állomásait ábrázolva a reneszánsz főoltár, és ennek az útnak bizonyos szakaszait és jellegzetes jegyeit „nagyítják ki", testesítik meg a női szentek a szentélyben.

A női fejlődésmodellnek a továbbiakban Máriára és a szent nőkre vonatkozó elemeit mutatom be. A modell keretét az Eriksontól,28 Antalfaitól29 és Bolentől30eredő pszichológiai fejlődésmodellek elemeire építem, miközben a jungiánus

Neumann31 modellje, amely mindegyiknél korábbi és meghatározó, szintén érvényesül elgondolásomban.

Mária élete mint minta és archetípus

Mária története olyan archetipikus képeket, eseményeket, csomópontokat tár elénk, amelyek a női személyiségfejlődés, a női hivatás kibontakozása szempontjából alapvetően fontosak. Az említett modellek közül a jungi fejlődési vonalat szemlélve, anima és animus integrációs pontokat találunk Mária életében. Sőt: a róla szóló viszonylag csekély forrás éppen elősegíti ezt a szemléletet, mivel életének egyes jelenetei ikonszerűen sűrítik a női személyiségfejlődés legfontosabb integrációs pontjait.

E mintajelleget ismerte fel a patrisztikus teológiai alapokon születő középkori ikonográfia, amikor Mária életének eseményeit az evangéliumok alapján, az apokrif hagyományokkal kiegészítve úgy ábrázolják, mint női történetet, mint a nő történetét.

Olyan jelenetek sorát emelik ki a templomokban megjelenő ábrázolások, amelyek szimbolikusan, képben jelenítik meg Mária történetén keresztül az egyetemes jelentőségűt: egyszerre mesélik el a történetileg egyszerit, a történeten át megjelenő általánost és közben, a középkori gondolkodásnak megfelelően, mindennek szimbolikus értelme is feltárul, az üdvösség történetére, az emberiség spirituális történetére vonatkoztatva.

Ezek a jelenetek: Mária foganása, születése, templomban való megjelenése, eljegyzése, majd az angyali üdvözlet, az Erzsébetnél tett látogatás, a betlehemi születés, Jézus bemutatása a templomban, az Egyiptomba történő menekülés a kisgyermekkel, párhuzamosan a betlehemi gyermekgyilkosság, Jézus megtalálása a templomban, a kánai menyegző, majd a keresztre feszített Jézus keresztje alatt álló

Mária, a halott fiát ölében tartó Mária, a pieta, a feltámadt Jézussal találkozó Mária és a pünkösdi jelenetben az apostolokkal együtt imádkozó Mária, végül Mária halála és mennybe való felvitele, megkoronázása, illetve az emberi történelem utolsó jelenetének előrevetítése: a Napba öltözött asszony megjelenése, és ahogy Mária az utolsó ítéleten közbenjár a bűnösökért.

E jelenetek mellett a leggyakoribb Mária-ábrázolások: Szűz Mária a gyermek Jézussal az ölében, ülve, állva, lugasban, trónon, esetleg Mária magában,32királynőként (legtöbbször ekkor is ölében hordja a gyermeket mint kis királyt), vagy oltalmazó patrónaként, köpenyével védve a hozzá folyamodókat. 33 Ezen képtípusok mögött a teológiai gondolkodás fejlődése, a hittartalmak kibontásának folyamata tapintható ki: az első, Máriával kapcsolatos dogma, az efezusi zsinat 431-es tanítása Szűz Mária istenanyaságáról, pl. fontos állomása a Szeplőtelen Fogantatásról szóló tanítás (1854).34 Azonban a szakrális ábrázolások nem „vártak" a dogma formában való megjelenésre, legtöbbször megelőzték és előlegezték az egyház tanításának artikulált megjelenését. A katolikus dogmatikában a hitérzék fogalma fedi a jelenséget: a hívők közösségének belső, Szentlélektől irányított meggyőződése az egyházi tanítóhivatal számára is eligazító egy-egy fontos kérdésben. Gyakran ezek a tartalmak éppen az ábrázolásokon jelentek meg.

Mária életének állomásai mint integratív szimbólumok

Két alapvető egységre bonthatjuk modellünkben ezt a folyamatot: az anima-integrációja és az ezt követő animus-integrációs folyamat.35 Ez a bontás erősen leegyszerűsítve a Neumann-modell első három lépcsőjének felel meg. A Mária életéből kiemelkedő események a nőiségbe való beavatódás lépcsőfokaiként is szemlélhetőek, bár az időrendiséget a következő modell nem szemlélteti. (A lejjebb kiemelt jelenetek közül 6 található meg a csíkménasági templom szakrális ábrázolásain.)

Anima-integrációs lépések - a női lélekrész integrálása

ANGYALI ÜDVÖZLET - ANNUNTIATIO - befogadás, megnyílás, elköteleződés, odaadás, bizalom

LÁTOGATÁS ERZSÉBETNÉL - VIZITÁCIÓ - intimitás, kapcsolódás, találkozás, segítőkészség, szeretet, (női) barátság

BETLEHEMI SZÜLETÉS - NATIVITAS DEI - életadás, áldozat, tápláló szeretet, gyengédség

GYERMEKNEVELÉS/JÉZUS ELVESZTÉSE-MEGTALÁLÁSA - gondoskodás, figyelem, önzetlen szeretet, jelenlét, nevelés-növelés

PIETA - veszteség, elválás, elengedés, szenvedni tudás, erősség, gyengédség.

Animus-integrációs lépések - a férfi-lélekrész integrálása

KÁNAI MENNYEGZŐ36 - figyelem, tudatosság, felelősségvállalás, bátorság, konfrontáció vállalása

MÁRIA ÁLL A KERESZT ALATT - STABAT MATER - erő, biztonság-adás, hit, szenvedni-tudás, stabilitás, állhatatosság

PÜNKÖSD- PENTEKOSTES - lelkesedés, küldetéstudat, közösségvállalás, állhatatosság, kapcsolat-teremtés

NAPBA ÖLTÖZÖTT ASSZONY37 - rend, belső sugárzás, világosság, a jó győzelme, erő, győzelem

MENNYBEN MEGKORONÁZOTT MÁRIA - hatalom, erő, közbenjáró segítőkészség, igazságosság.

Két további kiemelt jelenet szinte magába sűríti a beavatódás két legfontosabb lépcsőfokát. A csíkménasági reneszánsz oltár lunettájában látható Mettercia-ábrázolás és az oltár központi alakja, az angyaloktól koronázott Királynő.

METTERCIA - Szűz Máriát gyermekével együtt édesanyja, Szent Anna ölében ábrázolja ez a kép. A női folytonosság, hagyomány, az életadás szakadatlan sora és a női erő, a női gyökerek megtartó, biztonságot adó otthonossága árad az ábrázolásból. Az integrált, harmóniában lévő női erő ábrázolása. Ez a kép az anima integrálódásának elemi kifejeződése.

SZŰZ MÁRIA, KIRÁLYNŐ ÉS ISTENANYA - a reneszánsz oltár központi alakja. Fiát kezében tartva és királyi méltósággal áll a megdicsőült, hatalommal és erővel megjelenő Asszony szobra: a pozitív férfi-erőket, a biztonságot, gondoskodást, erőt, győzelmet jeleníti meg és ezzel együtt az animus integrációjának erőteljes kifejeződése.

Az Eriksoni-Antalfai modell lépcsőfokai és Mária életének jelenetei

Az Antalfai-Eriksoni fejlődési modellt38 lépésről-lépésre nem kapcsolom össze Mária életével, ehhez történetileg keveset tudunk róla, de van néhány csomópont, amit kiemelek.

Mint ismeretes, Erikson az egyes életkori szakaszokhoz kihívásokat, az egyes életkorokhoz rendelt „életfeladatokat" kapcsol, amelyek a személy kompetenciáit erősítik, illetve kudarc esetén megakadást, zavart okoznak.

életkor   életfeladat ennek elmaradása esetén megjelenő belső erő, énerősség
csecsemő kor -2 bizalom, ősbizalom bizalmatlanság reménya létezés energiája
kisgyermekkor2-3 autonómia szégyenérzés akaraterőaz érzékelés és cselekvés energiája
óvodás kor 4-5 kezdeményező készség bűntudat céltudata képzelőerő és érzés energiája
kisiskolás kor 6-11 teljesítmény kisebbrendűségérzés hozzáértéstudás, tanulás, együttműködés energiája
serdülő kor 12-18 identitás szerepzavar hűséga megújulás és odatartozás energiája
fiatal felnőttkor intimitás elszigetelődés, izoláció szereteta megújulás energiája
érett felnőttkor alkotóképesség stagnálás gondoskodás a tevékenység energiája
időskor énintegritás kétségbeesés bölcsességa megújulás energiája

Erikson személyiségfejlődési modellje

Antalfai csak a női személyiségfejlődésre vonatkozó modellje szintén életkor szerint megjelenő életfeladatban gondolkodik, amelyeket a népmesék alapján nevez meg, kudarc esetén komplexusokat jelez. Nem a teljes női személyiség-fejlődési sort írja le.

 

mesekategóriá k/fejlődési fok életfeladat fejlődési szakaszok komplexus meghatározó funkció
1 testvérek   4-7 éves kor kisgyer mekkor testvérkomplexus az apa szerepe meghatározó, a gondolkodó funkció domináns
2 okos lány   7-11 éves kor kisiskolá skor okos lánykomplexus
3 jószívű lány/ a testi nő az átalakulás kezdete: 11-13 éves kor korai serdülő kor jószívű-lány komplexus
másokra való nyitottság, segítőkészség, önzetlenség
4 mostohák/ a leány az anyától való leválás, a saját út és saját erő megkeresése 13-16 éves kor serdülő kor Hófehérkekomplexus harc az anyaarchetípussal, női hagyományok, belső forrás megkeresése, a tudattalan feltárulása, az érző funkció dominálása
5 próbatételek/ a küzdő nő az asszonyi szolgálatra készülés: szeretet, hűség, szolgálatkészség 16-19 éves kor késői serdülő kor Napleánya- szingli- komplexus
6 sárkányok/ a csábító nő a párválasztás az értékek mentén 19-22 éves kor korai ifjúkor Vadrózsa-és Élektra komplexus
7 boszorkányok / az érző nő a nőiség sötét oldalaival való találkozás, szenvedély, elkötelezettség - az átalakulás vége 22-25 éves kor ifjúkor Világszépekomplexus integrációs korszak, a nagy átváltozás időszaka, a nőiség kiteljesedése
8 átváltozások/ a hitves a felnőtt kor kezdete, a szeretet átalakító ereje, a szenvedni-tudás, bizalom, áldozatvállalás 25-28 éves kor korai felnőttk or Lóna- vagy szamárbőrkomplexus
9 párkapcsolat/ a bölcs nő integritás, bölcsesség, érettség 28-35 éves kor fiatal felnőttk or Szendile-komplexus

 

A modellben kiemelt szerepe van a jószívű-leány/testi nő korszaknak, mert itt kezdődik meg a tulajdonképpeni női beavatódási folyamat, Antalfai szerint ekkortól válik külön a lány és a fiú fejlődési folyamata.39 Ez a női beavató időszak, a gyermekségtől a felnőttségig tartó út 25 éves korig tart, a boszorkányok/érző nő korszakig, ekkortól érett, felnőtt a személyiség.

A jószívű lányról szóló mesékben megjelenő önzetlen, magáról elfelejtkező segítőkészség, figyelmes szeretet megjelenik a vizitáció jelenetében, amikor a fiatal Mária elindul a hegyekbe, hogy idősebb rokonának segítsen, és a kánai menyegző jelenetében is tetten érhető. Antalfai Márta szerint ez a női fejlődés kiindulópontja, a magáról elfeledkezni tudás: a megnyílás a másik ínsége felé.

A másik fordulópont a lány életének döntő fordulata, amikor saját útját kezdi járni és leválik az anyjáról: a mostohás mesék története. Ez ahhoz a ponthoz kapcsolható, amikor Mária várandóssága jegyese, József előtt is kiderül, s ő titokban el akarja bocsátani, nem akarja elvenni feleségül.40 E jelenet mögött felsejlik, milyen kiszolgáltatott helyzetben volt Mária és mi várt volna rá, ha József nem dönt másként. És ő szabadon választotta ezt az utat, nagyon bátor és önálló volt, hiszen egyedül állt belső élményével. Bátorsága rokon a mesékben a mostohával szembeforduló, felette győzedelmeskedő mesehősnőkével.

Erzsébetnél tett több hónapos látogatása egyben arra is segít felkészülnie, amit asszonyi szolgálatnak nevez a fenti modell. Egy-egy jelenetben több szintje is megjelenik a fenti modellnek: hiszen Erzsébettel Mária a mély emberi intimitás, barátság, találkozás élményét is megéli, mikor Erzsébet szavak nélkül is megérzi és megérti, mi megy végbe Máriában.

Még összetettebb és valóság közelibb, ha ezt a modellt úgy szemléljük, mint amit a nők életük során újra és újra végigjárnak, egyre mélyebben megértenek és amiben folyamatosan növekszenek. Ami nem sikerült elsőre, amikor esetleg a modellben kijelölt ideje elérkezett, az sikerülhet későbben, egy másik életesemény kapcsán, vagy előfordulhat, hogy egy-egy lépés lassabban, több fokozatban tud megtörténni.

Így pl. fontos a nőkben élő sötét női oldallal való szembesülés, a boszorkánymesékben szereplő női erőkkel való belső munka. Így új értelmet nyerhet az a titokzatos jelenet, amikor tanítókörúton lévő Jézust keresi Mária és mikor Jézus megtudja, hogy anyja és testvérei41 keresik, csak annyit szól: „Kik az én anyám és rokonaim? Ezek az én anyám és rokonaim!" - fordult a jelenlévőkhöz. Ha figyelembe vesszük, hogy a nőiségnek vannak sötét mélységei is, és az anya -minden anya - erősen meg tudja kötni fiát, és milyen sötét erőkkel láncolhatja le, akár akarata ellenére is, akkor érthetőbbé válik, hogyha a fiú a szabadságát keresi és a saját útját keresve a saját belső hangjára figyel: lehet olyan következménye, hogy élesen elhatárolódik anyjától. Ennek a női sötét oldalnak ikonográfiai megjelenítései az ún. Fekete Máriák.

Női archetípusos minták a keresztény női szentek között

Antalfai írja Bolen modelljét értelmezve, hogy az ókori istennők szerepét, hogy ti. a nők bizonyos helyzetekben és szerepekben adott istennők uralma alatt álltak és őket kiemelten tisztelték, a kereszténységgel a védőszentek vették át.42 A középkori szent-tisztelet egyik legérdekesebb fejezete azon szentek - és köztük, e kutatás tematikájához kapcsolódóan a szent nők - széleskörű és mély spirituális tisztelete, akikről a forráskritika azóta - vagy esetleg már akkor is - megállapította, hogy valójában nem léteztek vagy személyük mögött más szentek, sőt, kereszténység előtti héroszok, heroinák, félistenek vagy egyenesen pogány istenségek tisztelete rejtőzik. Általános és áhítatos tiszteletük azonban másfajta hitelesítő erővel ruházza fel e szent nőket, mint a történeti hitelesség: megjelenítői, kifejezői voltak egy valóságos, belső emberi (asszonyi, női) igénynek, még pontosabban: tapasztalatnak, amelynek hátterében a transzcendens világ biztonsága sejlett fel. A tapasztalat szót most abban az értelemben használom, amelyben nemcsak az élettörténet eseményeit, ezekből leszűrt következtetéseinket vagy általánosításainkat értem, hanem ennél mélyebben, reflektív szinten is értelmezem. Arra a nemzedékek által megélt élettörténetre, létélményre reflektáló szemléletre gondolok, amely egyszerre történeti és ontológiai, a mindennapok világából induló és oda visszacsatolható, ugyanakkor metafizikai dimenziókat megnyitó, közösségi vonatkozásokat hordozó élet-tapasztalat. Olyan belső irányulás ez, amely a lét, az élet értelmét kutatja, az eseményeket és jelenségeket értelmezi, valóságos súlyukat és jelentésüket igyekszik megérteni. Olyan reflexió, amely az emberi, földi világ működésének alapvető erkölcsi, metafizikai, transzcendens törvényszerűségeire figyelmes, amelyet egy-egy közösség együtt követ, ugyanakkor az egyes személyek számára is kiemelkedően fontos és eligazító, döntéshelyzetekben, határélményeknél beigazolódóan működő élettapasztalat, amelynek egy része, lehetséges, hogy jelentősebb része, tudatalatti rétegekben öröklődik, él, működik.

A szent nők középkori eredetű tiszteletében olyan archetipikus mély minták megjelenésének vagyunk tanúi, amelyek az emberi kultúra történelme során újra és újra saját kifejeződésüket keresik meg.

Ezen állítás alátámasztására szolgál a következők megfigyelése: a csíkménasági templom ikonográfiájának vizsgálata során előtérbe került spirituális jelképek az idők során változásnak voltak alávetve. Így pl. az ott kiemelt női szentek közül többnek elhalványult a tisztelete, némelyeket töröltek a szentek közül, s a II. Vatikáni Zsinat nyomán történelmi hitelük hiánya miatt tiszteletük is jórészt megszűnt (pl. Alexandriai Szent Katalin vagy Antióchiai Szent Margit), mások tisztelete gyengült (pl. Szent Ilona, Szent Anna).

Ezzel párhuzamosan új szentek, új szimbólumok születtek, mintegy felváltva az előzőt: így pl. Lisieuxi Szent Teréz lett az „erős női közbenjáró": rózsaesője a közvetítő kegyelem egyik legerőteljesebb új kifejeződése a XIX. század végétől a mai napig. Felváltja a középkori eredetű női közbenjárót: a bűnre kísértő helyzetekben Alexandriai Szent Katalin szerepét. A ráadásul egyháztanítóvá emelt Lisieuxi Szent Teréz más elemeket is magába vont, amelyek Alexandriai Szent Katalin sajátja volt: az okos, bölcs, győzelmes női erő hordozója/kifejezője lett: Sophia, a női bölcsesség sajátos megvalósulása.

Annak is tanúi vagyunk, hogy az utóbbi időben - Mária évszázadában, ahogy sokan nevezik a XX. századot - a katolikus egyházban a Mária-tisztelet olyan módon gazdagodott és olyan sok formát, színt kapott, hogy alkalmassá vált arra, hogy „magába sűrítse" a korábban több női szent iránt élő tiszteletet. Így pl. a „Szűz Mária királynő" szimbólum a jó szolgálatában működő hatalom képét kapcsolta Máriához, míg a korai középkortól szívesen ábrázolták királynőként, királykisasszonyként a vértanú nőket, sokukhoz társult a fejedelmi vérből való származás hagyományának

hitelesítő, megerősítő jegye: a csíkménasági szentek közül pl. Alexandriai Szent Katalin, Antióchiai Szent Margit, Szent Borbála.

A csíkmenasági női szentek mint archetipikus női szimbólumok

Meglátásom szerint a Csíkménaságon ábrázolt szent nők44 által megnyitott asszociációs mezők érintkeznek a Bolen-modell görög istennőinek alakjaival, illetve az ezek által képviselt tartalmakkal. Táblázatban szemléltetem mindezt.

Először a Bolen-modell összefoglalását lássuk, amint azt Antalfai saját rendszerével kiegészítette.

görög istennő archetípus magyar mesealak-változatai
Artemisz nővér, versenytárs, nők szövetsége Lóna, Naplánya, Béla királykiasszony
Athéné apja-lánya stratégahősök támogatója Okos lány, A molnár lánya, Térdszéli Katica
Hesztia hajadon nagynéni bölcs lány Rózsa királyné, A kis hableány
Héra feleségelkötelezett asszony Székely asszony, Az öreg halász nagyravágyó felesége
Démétér anyatáplálékadó Holle anyó
Perszephoné anyja-lánya fogékony nő Hamupipőke
Aphrodité szerető, érzéki nő kreatív nő Világszép Ilona

 

Ezek után a csíkménasági templom női szentjeihez kapcsolódó vizsgálat összefoglalása következzék:

 

1.kategória vértanú ésszerzetesszüzek szűzistennők- (a Bolen-modell alakjai) a keresztény szent nők speciális jellemzője közös jellemző,párhuzam a keresztény, szent nő és az ókori istennő között
Szent Borbála Hesztia-Veszta apjával szemben győz: bezárják egy toronyba, amit szimbolikusan átalakít önálló, szabad, saját értékeiért kiálló képes nő, az otthon, bezártság nem korlátozza
Szent Klára Hesztia-Veszta szerzetes, aszkéta, evangéliumi szegénység megélője visszavonult élet,remeteként, magánakvalóként
Antióchiai Szent Margit Artemisz-Diána legyőzi a sárkányt, a kísértőt a gonosszal és hamissággal (ördög) szemben való megküzdés és győzelem
AlexandriaiSzent Katalin Athéné-Minerva okos, erős, bölcs nő, győz a babonán, tudatlanságon, férfiak sokaságán a női bölcsesség és erő megtestesítője, férfiakat szégyenít meg és győz le szellemi erejével és bátorságával
2.Kategória A szexualitásbűneitől valómegtisztulásszentje Szerelem és szépségistennője    
Szent Mária Magdolna Aphrodité-Vénus eredetileg tisztátalan életet élő, azután megtérő, bűnbánó, Jézus tanítványává, majd remetévé váló nő, aki Jézust szenvedésében, halálában is ellátja és hűen követi, aszexualitás sötét oldalát át fordítja életté és szereteté, a promiszkuitást hűséggé a szexualitás szennyéből/habjaiból kiemelkedő nő: a szexualitás sötét és világos oldalát egyaránt hordozza
3. kategória Asszonyok: hitvesek, anyák, nagyanyák Sebezhető istennők    
Szent Anna Démétér-Ceres nagyanya, anya, hitves biztonságos, erős asszony, ős-anya, leányának támasz, eligazító-védelmező tekintély
Szent Zsuzsanna Perszephoné- (Koré) vértanú és asszony, illetve vértanú és szűz44 ártatlanul szenvedő nő, kiszolgáltatott leány
  Proserpina    

Keresztény női fejlődési modell

A bemutatott modellek legizgalmasabbnak tűnő felismerése, hogy az általánosan igaznak tűnő, mindenütt egyaránt érvényes női személyiségfejlődési folyamat állomásai keresztény szakrális ábrázolások közvetítésével jelennek meg. Ez két irányban vet fel komoly kérdéseket, irányt nyit a továbbgondolkodásnak.

Az egyik, hogy a pszichológiai fejlődés és a spirituális fejlődés milyen módon kapcsolódik, hogyan függ össze és segíti, esetleg akadályozza egymást, mennyiben választható külön, illetve mennyiben egységes a maga természetes valójában.

A másik kérdés, hogy a ránkmaradt keresztény szakrális ábrázolások gazdag öröksége mélyről fakadó, archetipikusan letisztult tanítást hordoznak és ezek felfejtése, tudatosítása folyamatos reflektív munkát igényel, ami egyrészt a tudományos igényű feldolgozáson alapszik, másrészt azonban a szemlélődés, figyelem és nyitottság « munkáját » is megköveteli. Ha a tanulmány eredményeire hagyatkozom, akkor azt mondhatom, hogy egyszerre követeli a férfias, animus-lélekrész sajátosságaként ismert objektív, tárgyszerű és korrekt vizsgálódást és az anima jellegzetességeként számontartott intuitív, empatikus, asszociatív megközelítést.

Lektorálta: Bodó Márta

 

Jegyzetek

1A tanulmány a Studia Theologia Reformata Transilvanica folyóirat által 2012-ben közlésre elfogadott írás rövidített változata, a Babes-Bolyai Tudomány Egyetemen 2013. február 8-án megvédett doktori dolgozat összefoglalása.

2Armáșeni, Hargita megye.

3Jasov, Kassa vidéki járás, Szlovákia.

4Guba András-Tornay Krisztina, A jászói premontrei templom ikonográfiája, mint a férfibeavatás szakrális megjelenése, Keresztény Szó, Kolozsvár, XXII. évf., 5-6., 2011. (Ez a teljes anyag). Rövidítve: Guba András-Tornay Krisztina, A szerzetesi férfi beavatás - a jászói premontrei templom ikonográfiája, Sapientiana, 4. évf., (2011/1), 90-112.

5A csíkménasági templomban 2010-ben feltárt freskó kapcsán.

6Lindseth, Anders, A pszichoanalízis metatudományos alapjairól és ezek megteremtésének lehetőségeiről, Magyar Pszichológiai Szemle, 34.évf., 1994. 3-4. szám, 267-279.

7Lindseth im. 271.

8Stiftkirche Göss. Ein Rundgang mit Geschichte. Kath. Pfarramt Göss, Mag. Matthias Keil, Universal Druckerei, Leoben (évszám nélkül).

9Sciurie, Helga, Plastik, in: Möbius F.-Sciurie H.: Geschichte der deutschen Kunst. 1200-1350. Leipzig, 1989. idézi: Geese,Uwe, Gótikus szobrászat Franciaországban, Itáliában, Németországban és Angliában, in: Gótikus stílus. Építészet. Szobrászat. Festészet, szerk. Toman R.-Beyer B.-Borngasser B., Vince Kiadó, 2000. 353.

10Engelmann, Ursmar, Heiligkreuztal. WegezumVerstandnis von Kloster undKirche. Mit einemkurzen Führer durch die Kirche, Beuroner Kunstverlag, Beuron, 1983. 32.

11Székely László, Csíki áhítat. A csíki székelyek vallási néprajza, Szent István Társulat, 1995. 5.

12Két falu (Csobotfalva, Várdotfalva), közülük már egybeépült (Csíksomlyó) és közigazgatásilag Csíkszereda része.

13Șumuleu Ciuc, Șumulare, Cioboteni, Páuleni Ciuc, Delnita, Șoimeni, Hargita megye.

14A kutatás 2009-ben zárult, azóta a csíksomlyói kegyhely környékén több Mária-szobrot állítottak.

15Ezt a kutatási eredményt alátámasztja Székely László megállapítása is a csíki székelyek sajátosan kereszt-központú lelkiségéről, in: Csíki áhítat. A csíki székelyek vallási néprajza, főként 7-28. 236-239.

16Dethlesfen, Thorwald, Oidipusz, a talány megfejtője, Magyar Könyvklub, Budapest, 1997. különösen: 23-28.

17Eliade im. 8-9.

18Eliade im. 17-112.

19BÁrth Dániel, Esküvő, keresztelő, avatás. Egyház és népi kultúra a kora újkori Magyarországon, MTA-ELTE, Budapest, 2005. 211 -219.

20VÁsÁrhelyi Anzelm OSB, A templom, mint iniciációs tér, www.bakonvbel.osb.hu/tanulmanyok01 .htm (Utolsó megtekintés dátuma: 2011. május 3.)

21Kunszt im. 26.

22Guba András-Tornay Krisztina im.

23Norberg-Schulz, Christian, Genius Loci, 1979. http://epa.oszk.hu/00000/00005/00022/ot33-07.htm (Utolsó megtekintés dátuma: 2011. április 17.)

24Katona Vilmos: Genius loci a kortárs szakrális építészetben. Építés- Építészettudomány 38. 34. szeptember 2010. 359-399.

25A legendát 2010-ben tárták fel. Korábban is voltak adatok a létezéséről, illetve megsemmisüléséről, ennek történetét Jánó Mihály bogozta ki. Az információ alapja a Huszka József 1890-es leírását félreolvasó Stefanescu I. D.: L'Artbyzantin etl'artlombarden Transylvanie. Paris. 1938, in: Jánó Mihály, A csíkménasági római katolikus templom falképeinek kutatástörténete, Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008, Csíki Székely Múzeum-Pro Print Kiadó, Csíkszereda, 2008. 131-169.

26Tornay Krisztina: A leány, akit Szent László mentett meg: a Szent László-legenda, mint női szabadulás-történet, in: Vidimus enim stellam eius... szerk. Szávay László. L'Harmattan, 2011.

27Ma a Magyar Nemzeti Galériában látható.

28Erik Erikson identitás-elmélete, lásd pl.: kommuvszerv.uw.hu/letoltesek/4%20FELEV/Erik.ppt (Utolsó megtekintés dátuma: 2012. január 12.)

29Antalfai Márta, A női lélek útja a mondákban és mesékben, Ú.M.K., 2006.

30Bolen, Jean Shinoda, Bennünk élő istennők, Studium Effektive Kiadó, 2008.; Bolen, Jean Shinoda, Bennünk élő idősödő istennők, Studium Effektive Kiadó, 2008.

31Neumann, Erich, A Nagy Anya. A Magna Mater archetipusa a jungi pszichológiában, Ursus Libris, 2005.; Neumann, Erich, Die Psychologischen Stadien der Weiblichen Entwicklung, Herausgegeben von Lutz Müller und Gerhard M. Walch. opus magnum 5.; Neumann, Erich: Die Angstvordem Weiblichen. Herausgegeben von Lutz Müller und Gerhard M. Walch. opus magnum 5. https://rapidshare.com/#!linklist|4IBXUC (Utolsó megtekintés dátuma: 2011. november 12.)

32 Az összes Mária-ábrázolások közt ez a legritkább, ez is főként az újabb korban terjedt el, a barokk idején mint Immaculata, később pedig részben a Mária-jelenésekkel kapcsolatban. Szilárdfy Zoltán: Barokk szentképek Magyarországon. Corvina Kiadó. Budapest. 1984. XV. Van középkori előzménye is, bizonyos kegyképeknél. Schmidt, Heinrich u. Margarethe: Die vergessene Bildersprache christlicher Kunst. München, Verlag C. H. Beck, 1982. 2. kiadás, 252.

33Köpenyes Madonna, Schutzmantelmadonna, in: Schmidt im. 255-256.

34Gál Ferenc: Mariológia, in: Magyar Katolikus Lexikon, szerk. Diós István-Viczián István, Szent István Társulat, Budapest, 2007. http://lexikon.katolikus.hu/M/mariológia.html (Utolsó megtekintés dátuma: 2010. január 12.)

35Tornay Krisztina, A női személyiségfejlődés modellje a magyar keresztény ikonográfiái hagyomány tükrében, in: IX. Rodosz Konferenciakötet, Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetsége (RODOSZ) - Dacia Könyvkiadó, 2008. 226-235. és Tornay Krisztina, Der Wegzu der inneren Frau - Besinnung über die spprituelle Dimension der weiblichen Persönlichkeitsentwicklung, in: Frauen und Religion, szerk. Bodó Márta, Verbum, Cluj, 2010. 40-46.

36Jn 2,1-12.

37Az Apokalipszis, a Jelenések Könyve prófétai képe, amit a korai kereszténység óta Máriára mint az rgyház előképére értenek: Jel 12,1-2

38Tornay Krisztina, Női beavatás a katolikus évkörön keresztül, in: Női kalendárium, Boldog Terézia Katolikus Egyetemi Feminine Studies Szakkollégium, Debrecen, 2010. 303.

39Antalfai im. 256.

40 A helyzetet Máté evangéliuma 1,18-24 írja le József szempontjából.

41Mk 3,31.

42Antalfai im. 47.

43A Csíkménaságon ábrázolt szent nőket azonosítottam és néhány, a szakirodalomban elterjedt nézettel szemben az itt közölt értelmezést javaslom. Az erről írt tanulmány a Csíki Székely Múzeum 2011-es Évkönyvében jelenik meg.

44Mindkét értelmezés lehetséges.