„A gyökerek mindig otthon maradnak…”

Szűcs Nellivel beszélgettünk

Szűcs Nelliszínművész a kijevi színművészeti főiskola elvégzése után alapító tagja lett a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak. Jelenleg két társulat tagja, a beregszászi mellett a debreceni Csokonai Színház csapatát erősíti. 2006-ban a Versünnep országos versenyén lett dobogós, 2007-ben a Csokonai Színház társulatának nívódíját nyerte el, valamint Jászai-díjat kapott. Férjével, Trill Zsolt színművésszel és két gyerekükkel Debrecenben élnek. 

Volt valaha az életedben olyan, hogy örültél vagy sajnáltad, hogy nő vagy?

Mivel nem tudom, milyen férfinak lenni, ezért nem is vágyódom arra, hogy az legyek. Bántam-e? Nem. Szerintem a Jóisten azért adta, hogy nő legyek, mert annak kell lennem. Ezt én elfogadtam így, nem is gondolkodtam rajta. Sokan mondják azt szülésnél, hogy milyen jó a férfiaknak. Én nem bántam, hogy nekem szülnöm kellett, akármilyen fájdalmakkal járt is. Ez a nő dolga, ezt nem lehet csak úgy átugrani, mint egy követ. Nem. Ha az ember valamit el akar érni az életben, mindenért meg kell küzdeni.

A színészvilágban azt mondják, hogy a nőknek nehezebb. A férfiak mindig azzal hozakodnak elő, hogy milyen jó volt a shakespeare-i világban, hogy minden szerepet férfiak játszottak. Tényleg nehéz színésznőnek lenni, ha gyerekeid is vannak, hiszen helyt kell állnod családanyaként is. Megraknod a fészket, ahol a szeretteid jól érezhetik magukat, ahol otthon van. Emellett persze a színpadon is meg kell felelned…. De semmi sem adódik az életben könnyen.

Mi fontos neked abból, hogy nő vagy? Hogyan őrzöd ezt meg, mitől nő a nő?

A nőben szerintem az a legfontosabb, hogy gyereket tud szülni. Az anya pótolhatatlan. Ezt tapasztalom is. Akármilyen jó a párod, a másik feled. Biztos, hogy apa nélkül sem lehet felnőni, mert csak akkor teljes a család, ha apa és anya is van. A mi esetünkben azt látom, hogy egy anyának mindig észnél kell lennie. Gondoskodás, védelem, ez mind a nő dolga, még ha nehezére esik, akkor is. Én akármennyit küzdök is az időbeosztással, szívesen teszem ezeket. Néha azt veszem észre, hogy kevés a nap 24 órája. De amikor megpróbálok mindenhol 100%-os lenni, és kapok visszajelzéseket a gyerekektől, a férjemtől, a színházban, hogy valamilyen szinten jól csinálom, az már jó eredmény. Jó úton haladok, van értelme az életemnek.

Amikor először láttalak a színpadon, azt gondoltam, na, egy Nő a színpadon. Hiába voltak melletted vékonyabbak, csinosabbak, mégis mindenki benned látta a Nőt. Most azonban fogyókúrázol. Miért fontos ez neked?

Emlékszem, főiskolás koromban egy fesztiválon, Az ember tragédiáját játszotta mindenki. Akkor mondta nekem egy tv-s ember, hogy olyan varázsom van, amikor kimegyek a színpadra, hogy el tudom feledtetni a nézővel a testi adottságaimat, és el tudom varázsolni őket. Ez hogyan is működik nem tudom. Kimegyek a valamennyi kilómmal és egyszerűen ott vagyok, és a szerepemre koncentrálok. Soha nem voltam lelki beteg a testi alkatom miatt, pedig gyerekkorom óta kövérke voltam. Ez volt a természetes számomra. Soha nem adódtak emiatt nehézségeim a sportban sem. Én mentem előre, mint egy gőzmozdony. Amikor felvételiztem a Színművészeti Főiskolára, anyukám szégyellte mondani, hogy a hogy a kövér kislánya színésznő lesz. Persze, az emberek azt gondolják, hogy oda csak szépek, csinosak mehetnek. Azért ez nem így van. Tudat alatt biztos ott motoszkál bennem, hogy milyen jó lenne csinosnak látni magam, de komolyan sosem foglalkoztam ezzel. Azt mondtam, ha lánykoromban vagy tinédzser koromban nem merült fel bennem, hogy fogyókúráznom kellene, akkor ezt most úgy fogom fel, hogy tisztítókúra az egészségem miatt. Ezekkel én játszadozom. Valakinél ez már betegséggé válik. Ebben a média, a divatcégek nagyon hibásak, mert divatba jöttek a nádszál, deszkavékony lányok, (akik tényleg szépek, nekem is nagyon tetszenek). De butaság lenne egy telt idomú hölgynek azt hinnie, hogy nem olyannak kell lennie, mert nem ez a trend. Ha úgy érzi az ember, hogy az egészsége miatt kell lefogynia tíz kilót, akkor lásson neki a fogyókúrának. De azért ne, mert így tudja magát eladni!

Említetted anyukádat, ő milyen örökséget hagyott rád?

A lelki dolgokat. A tisztaszívűséget, nagylelkűséget. A nagy orosz lelket azt anyukámtól örököltem. Ő orosz, így félig én is az vagyok. Kár, hogy nem örököltem tőle a szerénységet, ezt sajnálom. Nagyon jó anya volt, és ebből én mint anya tanulhattam, emlékképekben őrzöm mindazt, amit tőle kaptam. Akármilyen nehéz munkán dolgozott, mindig el voltunk látva mesékkel. Azt, hogy a gyerekeimnek oroszul éneklek gyerekdalokat, neki köszönhetem. Azt is, hogy a magyar nyelven kívül meg tudom tanítani nekik az oroszt is.

Szerinted mire lehet szüksége egy XXI. századi nőnek ahhoz, hogy teljes életet tudjon élni?

Teljes életet? Mit nevezünk mi teljes életnek?
Ne veszítsük el a hitünket a jóban! Ha csak a betegségeket nézzük: akármilyen erősek is a férfiak, hamarabb le tudnak roskadni, lefekszenek, és a nőnek már gyógyítania kell. A nő az erősebb mindenféle téren. A XXI. században is, annyi rossz van mellettünk, hogy a nőnek egyszerűen hinni kell a jóban. A nő az első, aki jobbá tudja tenni a földön a helyzetet. Nem azt mondom, hogy a neki kell uralnia a világot, hogy visszajöjjön a matriarchális korszak, nem. Vezessenek csak a férfiak. De legyen ott a nő a szeretetével, a jóságával, a nőiességével.  Néha tényleg elfelejtjük, hogy nők vagyunk…
A szépség belülről fakad, és minél idősebb leszek, annál inkább így gondolom. Alá tudom azt húzni, hogy nem az a szép, aki kívülről szép, de belül rothad az egész lelke. Tapasztaltam, hogy valaki húszévesen gyönyörű, de ha belül a lelke rút, akkor megette a fene az egészet. Mindenki eldöntheti, hogy Istenben hisz vagy valami más felsőbbrendűben. De hinnie kell! Ha az a hit a jó felé irányul, akkor ez az, ami vezetheti a világot. Akkor jóra fordul majd minden. Annyira felgyorsult minden! Másképp kellene mérni az időt, a hónapokat, más számozást kellene kitalálni. Ha le tudnánk lassítani, és minden percet úgy megélni, hogy ez az utolsó, akkor lehet, hogy a világ sem lenne ennyire pusztító. Az emberek megállnának, körülnéznének, hogy mit csinálnak. Erről sajnos elfeledkezünk, és rohanunk, megyünk és taposunk. Nem vesszük észre, hogy hopp, ez most egy virág a lábam alatt, elszállt mellettem egy lepke. Megyünk mindenen keresztül, mert érvényesülni kell. Mi az, hogy érvényesülni vagy teljes életet élni? Kinek mit jelent ez? Ha csak a híradót nézzük, a szép dolgokról nem is beszélnek, csak arról, hogy mennyi rossz van a világban. Én szeretek úgy végigmenni az utcán, hogy nézem az emberi arcokat. Ha zöldebb a fű tavasszal, már az is olyan jó érzéssel tölt el. Itt a tavasz, megújul minden. Ha jobban látnánk és hallanánk egymást, minden jobb lenne.

Hogyan tudod összeegyeztetni a gyerekekkel a reggel tíztől este tízig való színházat? Hogy lehet ezt egyensúlyban tartani?

Az biztos, hogy érzékelik ennek a kárát a gyerekeim, de remélem, majd megbocsátanak. Úgy érzem, ha megszülettünk, amellett, hogy anyák vagyunk és megáldott az Isten gyerekekkel, még tennünk kell valamit. Nekem a színház adatott ebben az életben. Ez nekem nem karrier. Ha karrierista lettem volna, akkor nem szülök gyerekeket. Ahhoz, hogy ez jól működjön, gyerekekre volt szükségünk. Nem egyre, hanem kettőre. Mi azt mondtuk rögtön, hogy a gyereknek lesz majd testvére is. Ez így is történt. Hál’ Istennek vannak nagymamák, akik feláldozzák magukat, és besegítenek mindenben, amiben tudnak. Ez nem karrier, ez az én munkám, az Isten által kiválasztott utam. Nekem ezen az úton kell mennem, én mást nem tudnék csinálni. Úgy próbálok végigmenni, hogy nem taposok mindenen keresztül, nem ragadok meg minden lehetséges alkalmat görcsösen, hogy elmegyek ide is, oda is, megpróbálkozom mindenfelé. Nem. Nem megyek el reklámba, csak azért, mert ott is lehet pénzt keresni.
Én nem hiszek abban, hogy vannak emberek, akik egyszerre tudnak festeni, játszani, rendezni, és mindenben 100%-osak.

Van-e példaképed, van-e rá szükséged?

Amikor régi filmeket nézek, és látok valakit, vagy dolgozok valakivel, abban a pillanatban érzem, hogy ebből tudok tanulni. Ilyenek nekem például Dayka Margit és Törőcsik Mari. Vannak olyan emberek, akik a példaképük szerint próbálnak a magánéletben is élni, a munkájukat is hasonlóan végezni. Véleményem szerint ezt ketté kell választani.
Én inkább összeszedem magamnak a példaképeket, fabrikálok magamnak egy embert, így több emberből fog összeállni ez a kép, a követendő minta. Találkoztam egy emberrel, aki olyan bölcsen, szépen, egyszerűen beszélt az életről. Ilyenné szeretnék válni. Sajnos én sem gondolok meg dolgokat, és hirtelen válaszolok. Közben el kellene gondolkodni. Nekem mindig azt tanították, hogy mielőtt elvágsz valamit, hétszer vagy nyolcszor meg kell mérni. Ezek tetszenek az idősebb emberekben. A példaképeim inkább idősebbek, tapasztalat van a hátuk mögött.

Lehetőséged van üzenni a jövő nőinek!

Nem szeretnék üzenni semmit, mert nem szeretnék sem okosabbnak látszani, sem butábbnak. Mindenkinek végig kell mennie a saját útján. Nagyon sok mindent elkövettem én is fiatal koromban, amit nem kellett volna. De míg fiatal az ember, hiába mondják neki. Lassan már beszélnem kell ezekről a keresztlányomnak, aki már 19 éves. A fiatalság megy és győzni akar. És sajnos majd, mint a Sasfiókban, levágattatik a szárnya. Így vagyunk megalkotva: ahogy öregszel, lassan mindenről lemondasz. Ezért nem tudok üzenni semmit.

Hogy neveled a lányodat? Azt adod át, amit anyukádtól tanultál?

Van egy kislányunk meg egy kisfiunk. Mindig azt szoktam nekik mondani, hogy legelsősorban jónak kell lenni, igazságosnak. Manapság az igazságos embereket felfalják, mert az igazat nem mindenki szereti, de én ennek ellenére is ezt vallom. Ez, ami fontos nálam. A kicsi fiúnak is ezt mondom. Nem azt, hogy ha kapsz egy pofont, add vissza, szerintem nem ez a módja. A jószívűség. Én ezt láttam a szüleimtől. Persze láttam azt is, hogy sok jószívű ember attól kap pofont, akihez jó. Rögtön azt mondom, hogy nem azoktól kell visszavárni a jóságot, akiknek adtál. A Jóisten úgy adja majd, hogy másoktól fogod visszakapni. Mert sokan azt mondják, én jót tettem valakivel, és az majd visszaadja. Nem. Az a fontos, hogy egymáson segítsünk, ha kell, kezet nyújtsunk, ha tudunk. Mindent visszakapsz.

A színészettől el akarod tiltani a gyerekeidet?

Sajnos vagy nem, azt látjuk, hogy mind a kettőben ott vannak a csírák. Ha színész akar lenni, úgyis az lesz. De meg kell próbálni más utakat mutatni, hogy más dolgok is vannak a világban. Azt mondogatom, ha a gimnáziumot befejezi, akkor dönthet. Az legyen, amit választ. Mert amivel majd foglalkozni akar, azt tiszta szívből és odaadással kell tennie. Nem érdemes azért választani egy szakmát, mert az jól jövedelmez. Azt vettem észre, hogy egyre kevesebb az asztalos, a jó szobafestő, vagy bármilyen szakképzett ember, akire szükség van. Komputerizált az egész világ. Nem fogom tiltani semmitől. Nehéz a színészgyerekeknek, mert azonnal a szüleihez mérik, pedig nem vagyunk egyformák. Ezért is szép a világ.

Mire vagy büszke az életedben?

Ha a gyerekeimet az óvodában vagy az iskolában megdicsérik. Akkor vagyok büszke, ha látszik, hogy jól nevelem Bertit és Helgát. (Trill Helga és Trill Bertalan, Szűcs Nelli gyermekei - a szerk.)
.
Valamilyen alakításodra?

Még arra se vagyok büszke. Jó érzés tölt el, ha játszom, persze sose vagyok megelégedve magammal. Ez így is van rendjén. Ha valaki esetleg valami jót lát bennem, akkor azt mondom, köszönöm szépen, én majd tudom a saját problémáimat. De nem vagyok büszke. Nem szeretem, ha az ember önmagával büszkélkedik. Másra tudok büszke lenni, például Zsoltra (Trill Zsolt, Szűcs Nelli férje - a szerk.), ha valami jó történik vele, díjat vagy más elismerést kap.

Van-e valami, amit el szeretnél még érni?

A gyerekeimet szeretném felnevelni. Azt nem mondom, hogy úgy szeretném itt hagyni a nevemet, hogy még az ükunokám is emlékezzen. De jó volna úgy leélni az életet, hogy méltón tudjak belenézni a fenti tükörbe.