Röptető

„Ha valaki az Istennel, a mindenséggel találkozik, akkor a mindenségé lesz”

Kérdések, válaszok, kérdések –beszélgetés Margit nővérrel

Locker Margit nővér magyar nyelv és irodalom-orosz szakon végzett középiskolai tanár, iskolanővér. Érdeklődési területei közé tartozik a drámapedagógia és a film. Angliában egyéni lelkivezetői képzésben vett részt. Csoportoknak, egyéneknek tart lelkigyakorlatokat, emellett számítógépes grafikával is foglalkozik. 

 

Kérlek, mesélj a példaképeidről!  Szükségünk van példaképekre?

Nekem nem egy, hanem sok példaképem van. Azt gondolom, borzasztóan fontos, hogy az embernek legyen példaképe, mert a példakép a megtestesült eszme. Mindaz, amit az ember jónak, igaznak, szépnek, nagyszerűnek tart, az egyszer csak emberi formát nyer előtted. Ez azt is jelenti, hogy meg tudod kérdezni, meg tudod ismerni. A példaképeimet igyekszem közelről is megismerni. A családomban édesanyám jelentett nekem nagyon sokat, nagyon tiszteltem és becsültem azért a nehéz életútért, amelyet megélt. Voltak a tanáraim, a barátaim és az ismerőseim között is olyan emberek, akiknek a példájából sokat meríthettem. Az olvasmányaim között is akadtak olyanok, amelyek sokat alakítottak a gondolkodásomon. A könyv olyan volt nekem, mint a levegő. Tanító és barát.

Próbáltál tanulni azoktól, akikre felnéztél?

Úgy gondolom, hogy az ember nagyon tág tér. Bizonyos gének befolyásolják, hogy kik vagyunk, de az önneveléssel a saját énünket fel tudjuk vinni a határig. A cél, hogy az ember addig fejlődjön testileg, lelkileg, amíg el nem éri a maximális határát.  Egy virág is kinyílik, eljut a teljességig, majd utána esik össze. A fejlődés lehetősége megvan minden élőlényben. Önneveléssel, tudatosan fejlődhetünk leginkább, és ennek nagyobb a súlya, és sokkal inkább ránk van bízva, mint a szüleink nevelésére.

Ezt tanítod a lányoknak is?

Nem szoktam titkolni… A szülőknek is el szoktam mondani, hogy eddig tartott az ő hatásuk, most inkább segítsék, hogy a lányuk ezt a tudatosságot elérje. Már kiskamasz korban el kell kezdeni az erre való nevelést. Egy kamasznak van annyi önérzete és szabadsága, hogy azt hall meg, amit akar. Tud belül ellenállni. Egyre nevelhetetlenebb az ember, miután érik, csak azt tudom belenevelni, amit enged.

Van olyan, amit örökül hagytak rád a női felmenőid, és te szeretnéd továbbadni?

A pedagógia. A családomban nagyon sok pedagógus volt, anekdotákon nőttem fel. Nagyon sok babám volt gyermekkoromban, és már a babákkal azt játszottam, hogy nevelő vagyok, kipróbáltam velük mindent. Szegények voltunk. A gyermekkoromat Munkácson töltöttem, és a háborús körülmények miatt a család szétszakadt.  A karácsonyi ajándék az volt, hogy a babák új ruhát kaptak, amit édesanyám varrt.  Egy karácsonykor nagyon sok munkája volt, és nem ért rá varrni - azt hittem, hogy az angyalok csinálják a ruhákat a Mennyországban. Eltűntek a babáim, de két baba, Jancsi és Miska ott maradt, és már aggódtam, hogy az angyalok miért nem jönnek értük. Anyám azt a történetet találta ki, hogy a házunk alatt létrehozott kocsmába szöktek le a fiúk, és részegen jöttek vissza reggel. Ezt megtudták a Mennyországban, s emiatt büntetésből nem kaptak ruhát.
Ezt a módszert például én is alkalmazom a nevelésben: amit tanítok, legyen érdekes. Nyissa ki a világot, legyen tele színnel, szaggal, mozogjon, legyen érzékelhető, érintsen meg. Ha nem érinti meg a tanítványokat, nem tudok átadni, megtanítani semmit.
Az anekdotázás mellett a feltétlen igazmondást is megtanultam a családomban. Akkor is igazat kell mondani, ha abból kára származik az embernek. Ha nem lehet az igazságot megmondani, akkor inkább hallgatni kell, semmiképpen sem hazudni!
Gyerekkoromban tanultam meg tűrni is. Tűrni szó nélkül.

Melyek azok a vonások, amelyek csak bennünk vannak?

Azt hiszem, a lemondás foka. Ha egy nő szeret, azért sokkal nagyobb dolgokról képes lemondani, mint egy férfi. Nagyobb áldozatot tud hozni, önzetlenebb. Ha egy nő szeret, el van veszve teljesen. Nem bír kilábalni, még ha csalódás éri is, hiszen az élete benne van, a sorsává válik. Egy férfinak nem feltétlen válik a sorsává.  Ez tényleg a nőiségünkből fakad.  Ha egy nő egy férfivel kapcsolatba kerül, egész más hatással van rá, mint a férfira. Annak a következménye az, hogy gyereke lesz, és ez egészen más, mint a férfira váró következmény. Egy nő nem léphet csak úgy túl ezen, hiszen megteheti, hogy fogamzásgátlót használ, de az, hogy valamit megakadályozott, az életnek gátat vetett, hat a pszichéjére! Mindez a női lélekkel való szembemenés. A női lélek az élethordozó, életakaró és az életadó, ez fakad belőlünk - eredendően. A nőben nagyon mélyen benne van az életadás ösztöne. Ha ezzel visszaél, ebbe össze is omolhat.

Mi a feladatuk a nőknek és a nővéreknek a társadalomban?

A helyes értékrend beállítása. Ez a nőn múlik. A nő magatartása és tartása, önbecsülése, eszközei, életformája, életvitele, az életről való gondolkodása teljesen meghatározó. Ha a nő a saját értékét leadja, és olcsóvá válik, akkor a társadalom is olcsóvá fog válni.

Van-e esetleg olyan dolog az életedben, amire büszke vagy, amit te értél el, te tettél meg?

Nincs ilyen. Olyan van, hogy bár nem volt bizonyos cselekedetemnek eredménye, mégsem bántam meg, hogy annyi energiát belefektettem.
A tanítványaimra büszke vagyok. Ők nagyszerű emberek. Inkább szerencsés vagyok, hogy ilyen emberek lettek a tanítványaim, ezt Isten ajándékának élem meg: gyönyörködöm bennük. Ez nagyon jó érzés.

Nyitott vagy?

Igen, érdekelnek az emberek, érdekel az élet: a kocsma világa, a Mars pályája, a csillagok születése, a földtektonikai mozgások, a versmérték, a kortárs irodalom, a kortárs zene.
Mikor betegen kórházban feküdtem, végigtanulmányoztam az orvosi könyveket, bonctankönyvet, elmentem boncolásra, műtétekre.
Érdekel, hogy mi van az emberek fejében, lelkében. Nem esik nehezemre az utcán leülni egy padra, és szóba állni az emberekkel.

Történt olyan az életedben, hogy konfliktus forrása lett ez a tulajdonságod? Hiszen az emberek nagy része sztereotipizálja a nővéreket, és azt mondják, hogy - ha nem is a fakanálnál - maradjanak a templomban…

Volt, aki megkérdezte: miért lettél apáca? Mindent el tudnék képzelni rólad, csak azt nem, hogy apáca vagy! De ez nem tőlem függött, hanem hogy neki ilyen elképzelése volt az apácákról. Ha valaki szerzetes, az nem azt jelenti, hogy bele van öntve bizonyos formákba. Pont fordítva: ha valaki az Istennel, a mindenséggel találkozik, akkor a mindenségé lesz. Inkább kinyit, minthogy beszűkítene. Az egy agyrém, amikor fordítva van.

Amikor eldöntötted, hogy szerzetes leszel, nem féltél, hogy nehézségeid adódhatnak majd abból, hogy túl nyitott vagy? Tudtad, hogy le tudod győzni?

Amikor még nem ismertem a nővéreket, akkor felkészültem rá, hogy ez probléma lehet, de mégis úgy gondoltam, meg tudom majd oldani. Nagyon jó emberek voltak, akikkel a Jóisten összehozott. Nagyon sokat tanultam tőlük. De azért sokszor kellett áldozatot hozni. Az Úristen nem engedte, hogy bármibe is belenyomorodjak. Amikor nagyon nehéz volt, akkor sem gondoltam soha, hogy feladjam. Azt sem, hogy ha máshol töltöttem volna az életem, nem kellett volna azokat a szenvedéseket végigjárnom, amelyeket így kellett. Az ember mások számára pont annyira elviselhetetlen, mint elviselhető. Mindegy, hol él, mindenütt ugyanolyan lesz az élete. Az, hogy milyen ruha van rajtad, adhat egy kis örömet, de a közérzetedet nem ez fogja meghatározni. Ha el tudod érni, hogy a ruhád nem befolyásolja a megítélésedet, akkor teljesen mindegy, hogy hol vagy. Mindenhová önmagad viszed, tehát önmagad gerjeszted a saját problémáidat.
Az emberi kapcsolatok nagyon fontosak számomra. Ha szeretek valakit, azt is nagyon megszenvedem, ha nem szeretek valakit, azt is. Ez nekem nagyon fontos, ebbe sok energiát fektetek, és ettől nagyon „szenvedékeny” vagyok.
Talán triviális, ha azt mondom, hogy Isten foglalkoztat a legjobban. Nála jobban nem izgat semmi.
Sokat gondolkodom az élet körforgásán. Azt hiszed, értesz valami, aztán kiderül, hogy rosszul értetted, és kezdheted elölről.
Egész életemben foglalkoztatott, elkerülhető-e a rossz, ami bennem és másokban van.
Mikor fiatalabb voltam, voltak kész válaszaim, de most már rádöbbenek, hogy azok nem voltak igazi válaszok. Nem elégítenek ma már ki. Így eljutok odáig hatvanéves koromra, hogy ugyanaz érdekel, mint ami húszéves koromban.

Talán nem kaphatunk Istentől mindenre választ…

Isten sokszor és sok mindenre ad választ. Egy időre kielégíti az embert, aztán már nem. Akkor megint elölről kell kezdeni a keresést.
Egy ponton túl a válasz nem válasz tovább, mert rájössz valamire, ami nem fér bele az elméletbe. Ez a szellemi fejlődésünk. Isten vezetése arról szól, hogy tágítja az ember lelkét meg a szellemét. Nem adhatja meg a válaszokat egyszerre, mert beletörnénk. Nem szabad elfogadni, hogy nincs válasz, mert az közönyössé tesz a szenvedéssel szemben. Kérdezni kell, keresni a válaszokat, Isten válaszait…!